DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Annál is fontosabb lenne, hogy ezeket a módosító indítványokat támogassa az Országgyûlés, mert valamivel szélesebb az a kör, amelyet negatívan fog érinteni ez a változtatás, mint amire kitért Csehák képviselõtársnõm.
Az özvegyi nyugdíjrendszer változtatása igazából a '97. december 31- e elõtt megözvegyültek számára választásuk szerint lehet, hogy többet jelent, attól függõen, hogy valóban a saját jogú nyugdíjához képest a férj nyugdíjának 20 százalékos kiegészítése többet jelent-e, mint az eddigi, a férj nyugdíjának 50 százalékát kitevõ özvegyi nyugdíj. De ezt választhatja, tehát a jobbik megoldás mellett megmaradhat, és egy elég jelentõs körben ez a változtatás a már özvegyi nyugdíjban lévõk számára valóban többletet hoz. Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy elsõsorban azok számára és abban a körben, ahol viszonylag magas saját jogú nyugdíjjal rendelkezõ emberekrõl van szó. Ott fog igazán többletet hozni, máshol nem nagyon.
Az igazi probléma a '98. január 1-je után megözvegyültek esetében vetõdik fel. Az egyik kör - amit képviselõtársnõm elmondott -, akiknek nincs saját jogú nyugdíjuk. Mondjuk például azért nincs saját jogú nyugdíjuk jelen pillanatban - vagy nem lesz -, mert igen sok gyermeket neveltek fel saját háztartásukban, és nem dolgoztak. Ebben az esetben az eddigi szabályozással szemben nem a férj 50 százalékát fogja megkapni, tisztelt képviselõtársaim, hanem a férj eddigi nyugdíjának 20 százalékát. Ez akkor is igaz, ha árvaellátásra jogosult gyermeket nevel, és ebben az esetben még súlyosabban fogja érinteni a kérdés, mert a férj 20 százaléka plusz az árvaellátás messze alatta marad annak, amit az eddig nyugdíjszabályok alapján - ha folytattuk volna - kaphattak volna ezek az özvegyek. Ez az egyik kör; a másik kör pedig - tegyük hozzá - azoknak az asszonyoknak a köre, akik alacsony saját jogú nyugdíjjal rendelkeznek.
Azzal tisztában kell lenni, hogy ez azok számára fog igazán többletet jelenteni a jövõben, akik relatíve magasabb saját jogú nyugdíjjal rendelkeznek, és emellett a férjük is relatíve magasabb jövedelmet ért el. Azoknál a nõknél, akik mondjuk egy magasan kvalifikált, hosszú munkaidõvel rendelkezõ, magas jövedelmû férj mellett egy alacsony jövedelmezõségû munkát vállaltak - éppen talán a gyermekek nevelése miatt -, azok számára a saját jogú nyugdíj lényegesen alacsonyabb, mint a férj nyugdíjának 50 százaléka. Hiába lesz ezek után a saját jogú alacsony nyugdíjra a 20 százalék rátéve, az az esetek egy részében alatta marad az eddigi 50 százaléknak. Ilyen esetek bõségesen lesznek, hiszen maga a kormány-elõterjesztés is egyértelmûen leírta azt, hogy az új özvegyinyugdíj-rendszer elsõsorban az átlag- és annál magasabb jövedelemmel, illetve saját jogú nyugdíjjal rendelkezõ emberek számára fog többletet adni.
(17.30)
Tehát bármelyik szempontot is nézem, mindenképp borzasztó fontos lenne, hogy elfogadjuk azokat az indítványokat, amelyek el nem fogadása egyfelõl a gyermeket nevelõk, a kisgyermeket nevelõk esetében, másfelõl pedig az özvegyinyugdíj-minimum esetében - hiszen abban az esetben, ha az illetõnek nincs saját jogú nyugdíja, de gyermeket nevel, és abban az esetben, ha nagyon alacsony a saját jogú nyugdíja - mindenféleképpen súlyos problémát fog jelenteni. És tisztelt képviselõtársaim, azon is el kell gondolkodni, vajon milyen társadalmi üzenete van annak, ha valaki a sok gyermek nevelése miatt nem vállalt munkát. A magas jövedelmû férj eltartotta a családot, magas tb-járulékot fizetett, majd amikor a férj meghal, és a felesége ilyen körülmények után megözvegyül, megkapja a férj nyugdíjának 20 százalékát, és mehet az önkormányzathoz szociális segélyt és kiegészítést kérni.
Tudom, hogy a szociális törvény alapján jogosult a kiegészítésre, de vajon nem lenne-e valóban tisztességesebb megoldás, ha az özvegyi nyugdíjminimumot automatikusan kaphatná meg, és nem kellene a szociális ellátórendszerhez folyamodnia ilyen életpálya után.
Köszönöm figyelmüket.