DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A személyemet ért durva támadással kapcsolatban egy rövid megjegyzést szeretnék tenni.
Önök tapsolhatnak és nevethetnek. Én azt kívánom Nagy Frigyes miniszter úrnak, hogy épp olyan emelt fejjel nézhessen vissza miniszteri tevékenységének idejére, amilyen emelt fejjel és nyugodtan nézek bármikor, bárkinek a szemébe szorosan vett államtitkári tevékenységemmel kapcsolatban. Szolgáltam, ahogy tudtam, és vállalom annak minden mozzanatáért a felelõsséget. Azonban régóta kikívánkozik belõlem egy általános megállapítás. Én 1990-ben azt mondtam minden kampányülésemen, hogy nem akarok olyan országban élni, ahol 800 ezer ember lehajtott fejjel járkál, mert én is voltam megbélyegzett, és én nem szerettem volna, ha bárki régi pártállásra való tekintettel megbélyegzett lenne.
Ma azt mondom, hogy nem tudom, honnan veszik azt az erkölcsi bátorságot a volt párttitkárok, gazdaságvezetõk, akik közül sokan megbecsült tagjai voltak az Antall-korszaknak is, hogy bennünket állandóan arról oktassanak, hogy mit, hol rontottunk el... (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: De érzékeny!), amikor ezek az emberek valahol részesei voltak - jobban, mint mi - annak a rendszernek, amely tulajdonképpen egy gazdasági romhalmazt hagyott maga után. (Közbeszólás az MDNP padsoraiból: Így van!)
Kérem tisztelettel, képviselõtársaim, fontoljuk meg: ha nem tudunk együtt élni, akkor együtt fogunk elpusztulni; de az a hang, amelyet miniszter úr velem szemben megengedett magának... (Közbeszólás a bal oldalról: Micsoda pátosz!), személyeskedõ, alaptalan és rágalmazó. Ezt személyesen nem kívánom viszonozni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)