BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Egyetértek azzal, amit Trombitás Zoltán mond. Én sem csak arról beszélek, hogy obstrukciós veszély. Legfeljebb az az, ami úgy felébresztette a problémát. De azt gondolom, az a folyamat, amelyrõl Trombitás Zoltán beszél, ez nemcsak akkor van így, ha elõzetes normakontrollt teszünk lehetõvé, én ezt próbáltam bemutatni. Az utólagos normakontroll tényleges gyakorlásának a módja is nagyon-nagyon tág terepet ad annak, hogy az Alkotmánybíróság tevékenysége korlátozza a törvényhozás lehetõségeit. Persze ezt mindig jobban érzi, aki a kormányoldalon ül, mint az, aki az ellenzéki oldalon ül, de ez... no mindegy. Tehát azt gondolom, ez akkor is így van.
Annyiban van igaza a Kutrucz-féle álláspontnak szerintem, hogy ha ezt meghagyjuk csak utólagosnak, de ugyanakkor elfogadjuk, tudomásul vesszük ezt az aktivista alkotmánybíráskodást, akkor az a hamis látszat keletkezik az egész közvéleményben, hogy itt egy alkotmányosságra fittyet hányó parlament mûködik. Holott nem ez a helyzet. Hanem nem lehet elõre tudni, hogy mi is az alkotmány. Ilyen vicces ez a dolog. Mert ha megnézzük, az ellenzék a maga alkotmánybírósági beadványaiban legalább annyiszor lõtt mellé az elmúlt három évben - csak ezt nem lehet kimutatni, mert senki nem teszi nyilvánossá, hogy mik ezek a beadványok -, mint ahányszor a kormány mellé lõtt. Tehát az ellenzék, ha úgy tetszik, legalább annyira fittyet hány az alkotmányosságra, mint a kormány. Egyik sem igaz. Mindenki, beleértve magunkat, az Alkotmánybíróságot is, keresi, hogy hol az alkotmány, mi az alkotmány, és alkotja együtt véve, hogy mi az alkotmány. Ez rendben is van egy új demokráciában. Csak az nem elõnyös, hogy azáltal, hogy ez csak utólag történhet - mert az Alkotmánybíróság így döntött, hogy csak utólag történhet, kivéve, ha a köztársasági elnök kéri -, emiatt keletkezik ez a hamis látszat a közvéleményben, és ez a hamis látszat végtelenül rombolja az egész demokráciának a tekintélyét. Csak errõl beszélek.