TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Miniszter Asszony mint elõterjesztõ! A privatizációs törvény, ha nem is tartozik a kétharmados törvények csoportjába, egy olyan kérdésrõl fogalmazza meg a törvényalkotó véleményét, amely az egész társadalmat foglalkoztatja. Méghozzá meg kell mondani, hogy egy nagyon lényeges, az átalakulás szempontjából meghatározó kérdésben határozza meg a gazdaságpolitikát.
Az eddigi tapasztalatok szerint ezen átalakulás sikeres végrehajtási eleme nem váltotta ki a társadalom szimpátiáját, örömét, támogatottságát. Ez már önmagában véve egy olyan ellentmondás, amely különös figyelmet indokol, amikor a törvény módosításának a kérdése a Ház elé kerül. Ha meggondoljuk, hogy ehhez még az is hozzátartozik, hogy nemrég módosító kérdésekrõl tárgyalt a Ház, méghozzá elég nagy csomagban, és megfogalmazódott - a miniszter asszony expozéjában is megfogalmazódott -, hogy a privatizációs munka vége felé közeledve most újra visszatérünk a törvénymódosításának kérdésére, akkor ez különösen érzékennyé tesz engem és - azt hiszem, nyugodtan állíthatom - minden szabaddemokrata politikust akkor, amikor errõl a kérdésrõl újra tárgyalnunk kell.
Mi az, amit mindenképpen indokoltnak tartok, és amit mi, szabaddemokraták egyértelmûen támogatunk? Minden olyan törvénymódosítást, amely a privatizáció jelenleg kialakult folyamatának sikeres végrehajtását elõsegíti, azt egyértelmûen támogatni szeretnénk és támogatni fogjuk. Ezt a nagyon bonyolult folyamatot viszonylag rövid idõ alatt sikerre kell vinni, és a jelenlegi bizalmatlansági helyzetbõl egy megnyugtató, stabil helyzetet kell kialakítani a gazdaság tulajdonviszonyainak vonatkozásában.
Ha arra gondolunk, hogy '98 végén, '99-ben egy új szervezet fog foglalkozni az állami tulajdon intézményeivel, és ennek egy új, törvényes keretet kell biztosítani, akkor biztos vagyok benne, hogy ma csak azokkal a kérdésekkel szabad foglalkoznunk, amelyek az addig bekövetkezõ idõben szükséges feladatok végrehajtása szempontjából elkerülhetetlenek. Minden ilyen intézkedést, amelyet racionálisan igazolni lehet, azt mi, szabaddemokraták támogatni akarjuk és támogatni fogjuk. Várjuk azt a kormánytól, várjuk azt a privatizációs minisztériumtól és az ezzel a kérdéssel foglalkozó szakemberektõl, hogy kiemeljék a benyújtott törvénymódosító csomagból azokat az elemeket, amelyek ilyen értelemben elkerülhetetlen módosításra kell kerüljenek. A többi kérdésben szeretnénk, ha a tartós állami tulajdonnal való foglalkozás és az üzleti tõke állami kézben maradó részének átmeneti ideig való racionális irányítási kérdéseivel együtt kerülne a Ház elé, és csak akkor döntenénk ezekben a kérdésekben, amikor az egész csomagot, az egész hozzáállást együttesen láthatjuk.
Mi az a két kérdés, amely ilyen értelemben kétségessé lett a szememben, kétséges lett elõttünk, hogy most érdemes tárgyalni? Két ilyen kérdést emelek ki. Szabad-e és szükséges-e az állami tulajdon részarányának kérdésérõl egy általános vitát folytatni több tucat, közel száz eset módosításának kérdésében? Valóban igaz-e az, hogy az éppen esedékes privatizációs folyamatok ilyen nagy számú módosítást követelnek azokban a törvényekben, amelyeket már többször tárgyalt a Ház és amelyekben - nehezen - kompromisszumos megállapodásra jutott.
A második kérdés, ahol ez a probléma felmerül, ez az aranyrészvény problémája. Itt több probléma van, amelyet megemlíthetek. De nem akarom ezzel idejüket hosszan igénybe venni, ezért csak nagyon röviden fogom elmondani, hogy miért tartom ezt a kérdést olyannak, amin érdemes gondolkodni, mielõtt szavazunk arról, hogy elfogadjuk-e a törvénymódosítást vagy nem.
Az aranyrészvény egy ismert és a magyar jogban is használt jogi fogalom, úgyhogy különleges, újbóli bevezetésére nincsen szükség. Ami miatt a kérdés aktuálissá vált, az az, hogy ezzel a már bevezetett és a törvényben már szereplõ fogalommal különbözõ esetekben esetleg fontosabb tételesen foglalkozni, mint ahogy eddig korábban gondoltuk. Ez azonban egy nagyon bonyolult jogi kérdés, amely a társasági törvénnyel együtt szabályozható csak. Az, hogy most megelõlegezzük ezt a vitát, és a társasági törvény módosítása elõtt ebben a kérdésben állást foglaljunk, ez csak akkor lenne indokolt, ha erre egyértelmû, a dolog fontosságára vonatkozó érveket hallanánk az elõterjesztésben; azonban az elõterjesztést elõterjesztõ szakemberek szájából még ilyen érveket én még nem hallottam. A kérdés akkor is bonyolult lenne, hogyha igazolódna az az álláspont, hogy most erre feltétlenül szükség van; és bonyolult lenne dönteni ebben a kérdésben a társasági törvény általános kereteinek végleges ismerete nélkül.
Még egy különleges tényezõre szeretném felhívni a figyelmet. Az aranyrészvény - ismereteim szerint - a jogi gyakorlatban a tulajdonosok között egy konkrét megállapodás, amely adott esetre vonatkozik. Az adott esetre vonatkozó megállapodás, amely kikötéseket tartalmaz, hogy ezen részvény tulajdonosa miért különleges tulajdonos, és miben tudja különleges tulajdonjogát érvényesíteni, az az adott megállapodás keretei között érvényes és ott kitárgyalandó. Ilyen értelemben úgy értelmezem a jogi lehetõségét egy törvénynek, hogy az aranyrészvény minimális követelményeit fogalmazhatja meg, amely bázisául szolgálhat egy ilyen tulajdonosok közötti megállapodásnak, de nem szabályozhatja az összes esetre az aranyrészvény használhatóságának ügyét.
Az az elõterjesztés, amely most elõttünk fekszik, az én értelmezésem szerint nem így fogalmazza meg az aranyrészvény hatását, hanem egy általános biztosítékot szeretne megfogalmazni azokban az esetekben, ahol nincs állami többség, de az állam bizonyos jogokban érvényesíteni akar.
(17.00)
Mivel ez a tulajdonosegyüttes elhatározásától függ, ezért azt gondolom, hogy ebben a formában - minden módosítás nélkül - a társasági törvény elfogadásával párhuzamosan sem fogadható el; tehát vita és módosító javaslatok megtárgyalása szükséges ahhoz, hogy ebben a kérdésben véglegesen állást lehessen foglalni.
Köszönöm a figyelmüket, és kérem önöket, annak a tudatában döntsenek a törvény sorsáról, hogy ez a magyar társadalom nagyon széles rétegeit izgató kérdés; és minden döntésünk csak akkor igazolható, ha ezt a nyugtalanságot nem fokozzuk, hanem a nyugtalanság levezetésére a nyugodt és stabil helyzet irányába való változás felé tudjuk terelni a közvéleményt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)