RUSZNÁK MIKLÓS, a mezõgazdaság kisebbségi véleményének elõadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársak! Képviselõtársam, aki elõzõleg hozzászólt, elmondta, hogy a mezõgazdasági bizottságban döntõen az agrárium helyzetével, a tartós állami tulajdonban maradt, végsõ soron az elmúlt idõszak állami gazdaságaival és mezõgazdasági üzemeinek gondjával, problémájával foglalkoztunk, amelyet az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló '95. évi XXXIX. törvény módosításával kapcsolatban terjesztett be a kormány a parlament elé.
Talán mint kisebbségi elõadó olyan helyzetben vagyok, hogy ugyanazt a véleményt is elmondhatom, amit a többségi véleményben is megfogalmaztak: aggodalmukat és fenntartásukat fejezték ki a törvény elõterjesztésével kapcsolatban.
Már az elõterjesztõ is végsõ soron elmondta és vissza is vonta véleményét abban az esetben, hogy azért kell 50 százalék plusz 1-re emelni, illetve csökkenteni a szavazatokat vagy az arányokat - a tulajdonarányokat -, hogy a Bábolnai Állami Gazdaság szintjére emeljék.
(16.40)
Ezt késõbb visszavonta, hiszen e körül is vita alakult ki. Feloldódna az ellentmondás, mondja az elõterjesztõ, hogy a 28 agrártársaság körében megoldódna ez a probléma, de - ahogy említettem - ez visszavonásra került. Végsõ soron a privatizáció kapcsán a jelenlegi tõkehiányt, ami nem jelentéktelen, ebben a társasági körben pótolni kell, ez egyértelmûen megfogalmazódott.
A kisebbségi vélemény a következõkben foglalható össze, és ez kormánypártok, ellenzéki pártok részérõl is egyértelmûen megfogalmazódott:
A gazdaságok szerepe a jövõt illetõen mi lesz? Hiszen az elmúlt hetekben, hónapokban, mondhatom, években is, az állami gazdaságnak különbözõ szerepeket szántak, akár az integráció, akár a vetõmagok, akár a tenyészállatok, de a kutatás területén is, és ez ma egyértelmûen nincs meghatározva, milyen mezõgazdaságot akarunk, és hová akarunk eljutni a mezõgazdasággal. Egyáltalán a versenyszférába kell-e helyezni ezeket a gazdasági társaságokat, ami az eredeti elképzelés szerint az integrációt és a szolgáltatói szerepet szolgálta volna? Ez a technika, amely most ebben a formában bevezetésre kerülne - ezt egy kormánypárti képviselõ is megfogalmazta -, rossz, mert a magántulajdonosokkal akarja megfizettetni, megfinanszírozni a tõkeemelést, viszont a magántulajdonos végsõ soron a pénzét akarja majd visszakapni, ezért ez nem a legjobb módszer.
Ahogy említettem, a kisebbségi véleményben megfogalmazódott az is, hogy a nemzeti agrárprogram keretében végre egyezség mutatkozott bizonyos témákban. Ezt ehhez is kötni kellett volna, hogy milyen agrárgazdaságot, milyen jövõképet akarunk a társadalomban az elkövetkezõ idõben. De sorolhatnám tovább a kérdéseket, amelyek a kisebbségi véleményt is tükrözik. Például: mekkora bevételt jelenthet az ÁPV Rt.-nek ez a privatizációs bevétel, és mire elég ez a pénz? Hogyan gondolják a tõkeemelést, vagy más pénzt különítettek-e el, ami a privatizációs bevételbõl pótolható majd ezeknek a gazdaságoknak a megsegítésére vagy tõkeemelésére? Szükség van-e az állam befolyásoló szerepére a termelés, a szervezés, befolyásolás és integráció területén?
Végsõ soron olyan kérdések is megfogalmazódtak, hogy miért nem került szóba az elmúlt idõszakban a már 75 százalékban tulajdonban lévõ gazdaságok szerepe, illetve miért nem került sor a 25 százalékot kérõ állami gazdaságoknak a privatizálására, hiszen az MRP és a dolgozói tulajdon a mai napig nem került meghatározásra, és ezt több éve kérik a gazdaságok vezetõi, dolgozói, a mai napig nem történt ezzel semmi, hogy a 25 százalékot miért nem adták el.
Megfogalmazódtak végsõ soron azok a gondolatok, amely szerint minden mezõgazdasági üzemet, rt.-t, volt állami gazdaságot csak egyedi döntés alapján lehet elbírálni. Az elõterjesztõ megígérte, hogy üzemsoros, pontos elõterjesztést ad a képviselõk számára, ez a mai napig nem jelent meg. Nem tudom, hogyan döntenek majd képviselõtársaim azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotban vannak ezek a mezõgazdasági üzemek, hiszen ahogyan láttam az elõterjesztésbõl, illetve a napirendi javaslatból, a holnapi nap folyamán le is akarja zárni a parlament ezt a vitát.
Számtalan kérdés hangzott el a tõkeemelés technikájával kapcsolatban, hogyan történik ez, mi lesz a bevétellel. A törvényjavaslat 3. §-ával kapcsolatban a következõ kifogást emelte egyik képviselõtársam: a szavazatelsõbbségi részvény tulajdonlásával kapcsolatos jogosítványok köre elég szûk. És amikor ezeket a gondolatokat fölvetem, fölvethetõ talán az is, hogy a jogalkotás biztonsága mennyire kiszámítható, hiszen két évvel ezelõtt ezeket a cégeket fölemeltük 75 százalékra, most meg két év után leszállítjuk 50 százalék plusz 1 szavazatra. Vannak olyan gazdaságok, mint az elõbb is említettem, hogy két-három év alatt még választ sem kaptak arra, hogy a 25 százalékos privatizációval mi lesz, amire beadták a dolgozók és a menedzsment igényét.
Az 50 százalék plusz 1 szavazattal lehet formális és valóságos tulajdonlás a gazdaságban, de az állam mint többségi tulajdonos, a döntési jogkörök fontos részét átadhatja a 49 százaléknak. Hány cégnél indokolt a tõkeemelés? Ahol nincs tõkeemelés, ott az árfolyam növekszik; és ez növelheti ugyan az állami bevételt, de az ott dolgozók részére a vételi lehetõség csökken. El kell gondolkozni ezen a helyzeten is.
Végezetül pedig: a mezõgazdasági ágazat a társadalmi béke szempontjából is rendkívül érzékeny terület. A munkavállalók most úgy érzik, félrevezették õket és bizonytalanná válik a sorsuk. Ez demoralizál, megrekeszti a céltudatos gazdálkodást; vagyonfelélést és indokolatlan munkahelymegszûnést eredményez; kiszolgáltatja nemzeti értékeinket a különbözõ érdekcsoportoknak, és az esélyegyenlõség megteremtése nélkül bonyolódhat le ez a privatizáció.
Összességében 12 igennel, 7 nem és 4 tartózkodás mellett született az a kisebbségi vélemény, amit itt felsoroltam, és amely véleményem szerint majdnem azonos a többségi véleménnyel, azokkal az aggodalmakkal, amelyek a mezõgazdasági bizottságban megfogalmazódtak a mezõgazdasági rt.-k vonatkozásában.
Köszönöm szépen. (Taps.)