DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Kolozsvárott áll egy bizonyos Biazini nevû fogadó, annak falán két emléktábla látható. Az egyik kisméretû, az elsõ emeleti ablakok között, mintegy 100 éve Petõfi Sándornak állítva emléket; a másik egy nagyobb méretû - szemmagasságban, két év óta -, Funar polgármester jóvoltából. (Egy hang a jobb oldalon: Pfuj!)
Két héttel ezelõtt, amikor Mécs Imre képviselõtársunk megemlékezett azokról az emelkedett percekrõl, amikor Snagovban felavatásra került az elsõ közös magyar-román emlékoszlop, emléket állítva Nagy Imre mártír miniszterelnöknek és az elhurcolásban, a raboskodásban osztozó sorstársainak, a parlament ellenzéki soraiból disszonáns hangokat hallhattunk. Hogy is mondta Dávid Ibolya MDF-es képviselõtársunk? -
"nem feledteti a snagovi emlékmûrõl való megemlékezés velem azt a keserû élményt sem, amely abból eredt, hogy köztársasági elnökünk megkoszorúzta Mátyás szülõvárosában azt a Funar-emlékmûvet".
Ezen a valótlan állítást tartalmazó felszólaláson felbuzdulva ellenzéki képviselõtársaim már kárhoztatták a Külügyminisztériumot, mondván, hogy nem készítették megfelelõen elõ a látogatást, kifogásolták, hogy nem kerültek megcáfolásra a sajtóhírek, és nem került sor képviselõtársam, államtitkár kollégám tévedésen alapuló hozzászólásának helyreigazítására.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én nem vitatom, hogy a felszólalást követõen történt hiba ezen az oldalon is, de az okot ne cseréljük fel az okozattal. Vegyük sorra a tényeket!
Göncz Árpád köztársasági elnök úr május 27-i kolozsvári programja az alábbiakat rögzíti: 9 órakor találkozó a katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházak vezetõivel; 10 órakor Göncz Árpád meglátogatja a Szent Mihály és a Farkas utcai templomot; 10 óra 30: Göncz Árpád és Emil Constantinescu elnökök megkoszorúzzák a volt Petõfi utcai Petõfi-emléktáblát; 10 óra 50: Göncz Árpád és Emil Constantinescu megkoszorúzzák a memorandisták emlékmûvét; 11 órakor indulás gépkocsival Marosvásárhelyre.
A programban történt csúszás idõben, hisz a köztársasági elnök úr az említett templomokban több idõt töltött. De ami a koszorúzást illeti, ott csak arra került sor, amit a program rögzített.
Mit ír errõl a Reform címû független politikai hetilap június 3-ai száma? - "Petõfi emlékének együtt adózott a két államelnök"; a ceremónia másik mozzanata azonban nem szerepelt a magyar sajtótudósításokban. A Reform olvasói a helyszíni beszámolót a szemtanún kívül az Adevarul címû, nagy példányszámú román napilapból kapják. Idézet: "A látogatás szigorú protokoll-menetrendjétõl egyetlen pontban volt eltérés: Constantinescu elnök tegnap reggel érkezett Kolozsvárra, és az utolsó pillanatban döntötte el, hogy megkoszorúzza Gheorghe Bariiu emléktábláját, az író és forradalmár 185 éve született. Mivel Göncz tartózkodott e gesztus gyakorlásától, Constantinescu elnök egyedül rótta le a kegyeletét az emlékmûnél. Hitelt érdemlõ források a magyar fél elzárkózását azzal indokolták, hogy az emléktábla szövegében olvasható egy állítás, miszerint a '48- as forradalom idején a magyar hadsereg meggyilkolt 40 ezer románt."
Ténykérdés tehát, hogy az elnök úr Kolozsvárott a volt Biazini fogadó falán zuhogó esõben Petõfi Sándor emléktábláját koszorúzta meg.
Ténykérdés, hogy a Külügyminisztérium a látogatás elõkészítésekor még a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel járt el. Így történt ez a kolozsvári koszorúzás esetében is, amelyrõl elnök úr többek között az RMDSZ véleményét is figyelembe véve döntött.
Szeretném itt megjegyezni, hogy a román és a magyar államfõ együttes kolozsvári jelenlétét nemcsak az ottani magyarság, de a helyi románság döntõ többsége is örömmel üdvözölte, csakúgy, mint az elnöki látogatás egészét, amelynek valamennyi eseménye szimbólumértékû volt.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ne hagyjuk, hogy a funari hangok, praktikák érvényre jussanak, és megnehezíthessék a minden kétséget kizáróan megindult pozitív folyamatokat! Tudom, emlékszem rá, képviselõtársaim, hogy ebben a Házban már Szent-Iványi István frakcióvezetõ úr rávilágított az önök állításának valótlanságára. Emlékszem arra, hogy már én is megszólaltam ebben az ügyben. De ebben a Házban oly sokszor megismétlik az igaztalan, hamis állításokat! Úgy vélem, hogy talán most az egyszer nem volt hiábavaló, hogy én is megismételjem a tényeket.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)