SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszonyok ! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselõtársaim! Mi magyar állampolgárok a nagy bevásárlóközpontok elõnyeit már jól ismerjük. Jó néhány évvel ezelõtt csak vágyakozva emlegettük az egyik szomszédos ország shopping centerét, azt, hogy minden egy helyen van, és hogy milyen kényelmes a vásárlás. Eljött az idõ, amikor már Magyarországon is épülnek ilyen típusú nagy bevásárlóközpontok. De vajon felkészültünk-e rá, és tisztában vagyunk- e a káros hatásokkal is? Így kezdtem tavaly nyáron egy interpellációmat, amelyet a környezetvédelmi miniszter úrhoz és a közlekedési miniszter úrhoz intéztem.
Az akkor, abban az interpellációban felvetett kérdések, sajnos, ma is idõszerûek. Nézzük meg, hogy melyek ezek a problémák, melyek ezek a kérdések!
Igazából három nagy csoportba lehet sorolni azokat a hátrányokat, azokat a károkat, amelyeket ezek a bevásárlóközpontok tudnak okozni. Az egyik típusú kár és hátrány: a közlekedési problémák, hiszen ezeknek a nagy bevásárlóközpontoknak a környezetében mind az építkezés alatt, mind pedig már a mûködés alatt robbanásszerûen megnövekszik a forgalom. A második típusú problémák közé sorolnám a környezetszennyezést és a zajokozást. Itt is egyértelmû, hogy mind az építkezés ideje alatt, mind pedig a mûködés ideje alatt, fõleg a megnövekedett autóforgalomra való tekintettel, megnövekszik a levegõ- szennyezettség, megnövekszik a zajnak a szintje. A harmadik fõ csoport pedig azoknak a problémáknak a csoportja, amelyeket ezek a bevásárlóközpontok okozhatnak a helyi magánvállalkozásoknak, kiskereskedelemnek.
Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezeket a hátrányokat minimalizáljuk? Igazából szerintem az elsõ két pontban, elsõ két fõ csoportban említett hátrányok azok, amelyeket lehet csökkenteni, mert a semleges piac törvényei alapján igazában nincs tippem arra, hogy hogyan védjük meg a helyi kiskereskedõket, magánvállalkozókat; illetve érdeklõdve várom, hogy az erre hivatott szakmai szervezeteknek, kamaráknak van-e erre nézve valamiféle javaslatuk. Tehát véleményem szerint a közlekedés megnövekedésébõl, a környezeti károk megnövekedésébõl kifolyólag lehetne valamit tenni.
Tegnap ugyanebben a témában kérdést intéztem a belügyminiszter úrhoz. Elgondolkodtató, hogy a belügyminiszter úr pont akkor ment ki, amikor én ezt a kérdést föltettem, bizonyára valami sürgõs elfoglaltsága akadt, de az államtitkár asszonynak, a környezetvédelmi tárca államtitkár asszonyának köszönöm szépen, hogy választ adott, megpróbált válaszolni erre a kérdésre; bár nem igazán tudom, hogy amikor a Pest megyei, vagy egy megyei közigazgatási hivatal mûködésével kapcsolatban kérdést intézek a szerintem arra illetékes miniszter úrhoz, a belügyminiszter úrhoz, akkor ehhez mennyiben van köze, mennyiben kompetens a környezetvédelmi tárca.
Tegnap nem az elhangzott kérdésre kaptam igazából választ. Tudniillik nem az a kérdés, hogy én szeretnék-e bevásárlóközpontot akár Budaörsön, akár máshol. Véleményem szerint soha nem az volt a kérdés itt a parlamentben, hogy az Országgyûlés, az országgyûlési képviselõk akarnak-e bevásárlóközpontokat, vagy sem, hiszen ezeknek a kérdéseknek az eldöntése, természetesen helyesen, a települési önkormányzatok döntési kompetenciája.
(12.20)
Ezek azok az önkormányzatok, képviselõ-testületek, akiket a törvény és persze a választópolgárok felhatalmaztak ezeknek a kérdéseknek az eldöntésére.
Budaörs város képviselõi is - mondom ezt úgy, hogy négy éven keresztül én is települési önkormányzati képviselõ voltam ott - mindig szerették volna, ha megépülne a város környezetében egy vagy több ilyen bevásárlóközpont. Ennek szellemében hozták meg többséggel a helyi rendeleteket, a helyi jogszabályokat. Persze ki gondolt akkor arra, vagy akár a jelenlegi képviselõ-testület tagjai közül is ki gondolt arra, hogy egy mindenki által vágyott bevásárlóközpontot - bárhol is legyen az - úgy kezdjenek el építeni, hogy a hivatal jegyzõje többszörösen és súlyosan jogszabályokat sért és így ad ki építési engedélyt? Ki gondolt arra, vagy akár napjainkban is ki gondolhat arra a testület tagjai közül, hogy a területi közigazgatási hivatal helyben hagyja ezeket a határozatokat, amelyek - mint mondtam - több törvényt is súlyosan megsértettek? A tegnapi kérdés ezért arra vonatkozott, hogy vajon a közigazgatási hivatal mûködésével kapcsolatban az ezért felelõs belügyminiszter úrnak mi a véleménye.
Még egyszer felteszem tehát a kérdéseket:
Belügyminiszter úr, mi a véleménye, hogyan ítélhetõ meg a közigazgatási hivatal eljárása az említett ügyben? További kérdés volt: nem gondolja-e a miniszter úr, hogy a területi közigazgatási hivatalnak fokozott eljárási és szakmai óvatosságot kellett volna tanúsítania? A belügyminiszter úrtól azt is megkérdeztem, vajon milyen ennek a hivatalnak a szakmai megfelelési mutatója a felülvizsgált határozatok tükrében. Remélem, hogy alapvetõen jó, csak ebben az egy kérdésben tévedtek; bár ez sem akármilyen kérdés, hiszen több mint 20 ezer állampolgár életét érinti. Utolsó kérdésem az volt egészen konkrétan, hogy az említett közigazgatási hivatal szakmai felügyelete megfelelõ-e.
Azt is tudni kell, hogy a budaörsi állampolgárok egy csoportja bírósághoz fordult, és a bírósági ítélet immár másodfokon hatályon kívül helyezte ezeket a határozatokat, és én tulajdonképpen a bírósági ítélet tudatában, azt ismerve tettem fel ezt a kérdést. Tehát ez a bizonyos bírósági ítélet immár jogerõsen a budaörsi lakosok azon csoportjának adott igazat, akik megtámadták ezeket a határozatokat.
Tisztelt Államtitkár Asszony, illetve Államtitkár Úr! Mi a kérdés kapcsán az igazi kérdés? Az igazi kérdés az, hogy az új típusú kihívással szemben mi az, amit akár a kormány, akár az illetékes miniszterek vagy akár a törvényhozás, mi, képviselõk, tehetünk. Véleményünk szerint módosítani kell egy sor vonatkozó törvényt, méghozzá úgy, hogy szigorítani kell azokat. Szigorítani kell ezeket a törvényeket annak érdekében, hogy csökkentsük a környezeti károkat, csökkentsük a megnövekedett forgalomból adódó károkat.
Úgy látom, a kormány bizonyos tagjai érzékelik ezt a problémát. Feltételezem, hogy a szándék meg is van bennük ezeknek a bizonyos jogszabályoknak a módosítására, illetve szigorítására. Hiszen nemcsak én tettem fel kérdést tavaly nyáron ebben a témában, hanem nemrégiben Póda Jenõ képviselõtársam is felvetette ezt a problémát a nagy bevásárlóközpontokkal kapcsolatban, és ha jól emékszem, az egyik interpellációra adott miniszteri válasz nem tagadta, hogy megvannak ezek a problémák, és nem tagadta, hogy ezek új típusú kihívások. Ha jól érzékelem, megvan a szándék a kormány tagjaiban arra, hogy módosítsunk az idevonatkozó törvényeken. Csak nagy kérdés, hogy mikor, milyen gyorsasággal tesszük meg ezeket a törvénymódosításokat, hiszen az országban - ha jól tudom - több mint húsz ilyen nagy bevásárlóközpont már felépült, és a felépült bevásárlóközpontoknál nyilván már nem lehet érvényesíteni ezeket a szempontokat, amelyek alapvetõen az ott élõ állampolgárok szempontjai.
Véleményem szerint, ha még lehet, menjünk a probléma elé, és nézzük meg, hogy például az Európai Unió országaiban hogyan szabályozzák ezeket a kérdéseket. Hadd mondjam el - nem elõször hangzik el a Házban -, hogy például Franciaországban maximálták ezeknek a nagy bevásárlóközpontoknak az alapterületét.
Tisztelt Államtitkár Asszony és Államtitkár Úr! Kedves Képviselõtársaim! Remélem, hogy a kormányban megvan a szándék az ez irányú módosításokra, az ellenzék részérõl pedig felajánlom segítségemet ezeknek a törvénymódosításoknak a végrehajtásában.
Köszönöm szépen. (Taps.)