DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Pusztai Erzsébet olyan problémát feszeget, amellyel többször foglalkoztunk napirend elõtt, s annak idején Lamperth Mónika képviselõtársam, frakcióvezetõ-helyettestársam is elismerte, hogy bizony vannak egyenetlenségek a törvényalkotásban.
Viszonylag kevés szó esik viszont arról, hogy ezeknek az egyenetlenségeknek melyek az okai. Az elsõ ok mindenekelõtt az, hogy ennek a kormánynak meglehetõsen nagy lemaradásokat kellett a rendszerváltás gazdaságában végrehajtani (Zaj az ellenzék padsoraiban. - Dr. Pusztai Erzsébet: Jaj!), és nem akarok itt semmiféle visszafelé mutogatást. De egy elmaradt államháztartási reform, egy új kincstári rendszer, a vám- és devizajog újraszabályozása, gyakorlatilag az egész pénzügy újraszabályozása erre a kormányzatra maradt. Erre a kormányzatra maradt az igazságszolgáltatási reform, amely - mint hallottuk - '91 óta szakmai mûhelyekben folyt. Tehát kapkodásról szó sem lehet, amikor arról beszélünk, hogy most került a parlament elé. A társadalombiztosítás teljes újragondolása, a több kilónyi társadalombiztosítási jogszabálynak az átfésülése és egy új társadalombiztosítási rendszernek a kialakítása erre a kormányra maradt. Én úgy gondolom, nem volt semmi akadálya, hogy ezeket a reformokat 1990 és '94 között is megkezdjék vagy elindítsák - valamiért elmaradtak.
A másik ilyen ok az egyenetlen munkában az elõkészítés más stílusa és más tartalma, amelyet ez a kormány végez. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ezt nem vitatom!) Elsõsorban az érdekegyeztetés folyamatát az elõkészítésben minden tárca komolyan veszi ma már, és sokkal több mûhelymunka, szakmai vita és civil egyeztetés folyik, mint valaha is folyt ebben az országban a törvényjavaslatok elõkészítése óta. (Zaj az ellenzék padsoraiban. - Dr. Pusztai Erzsébet: Öregem! Az álmaidról beszélsz!)
A harmadik ilyen ok, ami miatt egyenetlen a munka, ez pedig maga a parlament mûködése. Részben azért, mert ellenzéki képviselõtársaim többször a bizottságok szintjén sem hajlandók közremûködni egy-egy törvényjavaslat megfogalmazásában, és a távollevõ, legnagyobb kritikusunk pedig a bizottsági üléseken általában nem is vesz részt. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez sem igaz! Ez is hazugság!)
A másik ilyen maga a parlamenti tárgyalásnak a menete, amelyhez két dolgot legyen szabad hozzátennem. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Az a sok óra, amelyet az ellenzék követel, egyrészt a napirend elõtt, a napirend elõtti hozzászólásokkal mindig fogy. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) A másik ilyen ok az, hogy azok a 30 órák meg 40 órák, amelyeket a törvényjavaslatok vitájára fordítunk (Dr. Pusztai Erzsébet: Abba kell hagyni a vitát! Felesleges idõtöltés!), az ellenzéki oldalon is teljes érdektelenségben zajlanak, és lasszóval lehet fogni az ellenzéki hozzászólókat ahhoz, hogy (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) tartalmas vitában vehessünk részt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)