DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Most itt nyár elején - két hatalmas törvénycsomag tárgyalásának idején és a tárgyalás ütemezését illetõ viták között - áttekintettük az elmúlt három év törvényalkotási munkáját, hiszen érdekelt bennünket, hogy vajon csak véletlenszerû-e az, vagy csak mi érezzük úgy, hogy mindig a félév vége felé hatalmas nagy rohamban következik a munka, és valahogy az idõszakok elején olyan lazán és kényelmesen dolgozunk. Szerettük volna látni, hogyan is néz ez ki tényszerûen.
Nos, tehát megnéztük a törvényhozás ütemezését. Kivettük a törvénymódosításokat, hiszen azok az esetek jelentõs részében kisebb jelentõségû ügyek, és kivettük a nemzetközi szerzõdések megerõsítését, amelyek valóban nem nagy munkát igényelnek, nem nagy feladatot adnak a parlamentnek. Ezek után átnéztük - csak '96-tól -, hogy hogyan is dolgozott a magyar törvényhozás.
'96 elsõ féléve öt hónapból állt. Ebbõl az öt hónapból az elsõ három hónapban hat darab érdemi törvényt fogadott el a Magyar Országgyûlés, az utolsó két hónapban tizenhatot, tisztelt képviselõtársaim. A második félévben a három és fél hónapos ülésszakból az elsõ két hónapban az Országgyûlés három darab érdemi törvényt fogadott el; az utolsó másfél hónapban tizenhatot, és ebben nincs benne a pótköltségvetés és az adótörvények módosítása. '97 elsõ félévében az öt-öt és fél hónapos ülésszakban az elsõ három hónapban hat kormány által beterjesztett törvényt fogadtunk el, és az utolsó másfél, talán két hónapban tervezünk elfogadni valahol húsz-harminc közötti törvényt, és ebben a teljes igazságszolgáltatási reform, a társadalombiztosítás reformja, az évtizedekre szóló nyugdíjrendszer reformja található.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon érdekes ez a statisztika. Tanácsos volna elgondolkodni rajta, hogy ez minek köszönhetõ. Mennyire kiegyensúlyozott a kormány munkája? Vajon véletlenszerû-e, hogy érdekes módon mindig egy-egy ülésszak utolsó idõszakára koncentrálódnak a nagy törvények? Valahogy mindig hajszában kell meghozni õket, valahogy soha nincs idõnk arra, hogy tisztességesen végiggondoljuk! Ez tendencia, tisztelt képviselõtársaim!
És hogy mik a következményei, arról is mondok néhány példát. '95 januárjában már módosítottuk az adótörvényt az átalányadó körüli súlyos zavarok miatt. '95-ben a nagy csomagtörvény hatalmas hajszájában, ahol szintén obstrukcióval vádolták az ellenzéket, amikor meg akarta vitatni a törvényeket (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nem alaptalanul!), keresztülhajtották a parlamenten, majd nem alaptalanul, az ellenzéki érvek jogosnak bizonyultak, és az Alkotmánybíróság a törvények jó részét alkotmányellenesnek nyilvánította. (Dr. Toller László: Melyiket?)
(9.00)
'96 januárjában a kettõs adótábla miatt volt zûrzavar az országban, igen sok probléma és feszültség. '96 nyarán keresztülhajtották a kórházi ágyakkal kapcsolatos törvényeket. Nagyon gyorsan kellett szavazni, hiszen már megint nem volt idõnk végiggondolni; és ma már mindenki elmondja, hogy valóban ennek a törvénynek a hatását túlbecsülték, nem jött be, nem azok az eredményei, amiket szerettek volna. '97 januárjában az adó- és járulékmódosítások tüntetésekig és gyors törvénymódosításokhoz vezettek - nyilván azért, mert rendkívül sok idõ volt megfontolni ezeket a törvényeket. A járulékmódosítás következménye többek között az egészségbiztosítás felhalmozódó hiánya is, hiszen a látványos járulékreform következménye az volt, hogy nem folyik be annyi járulék, mint amennyit számoltak.
Most pedig arra készülünk, tisztelt képviselõtársaim, hogy a kormány eredeti elképzelései szerint 50 évre szóló döntéseket hozzunk néhány hét alatt, kapkodva, mert nincs idõnk. Tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, gondolkozzanak el azon, vajon önöknek jó-e, ha évrõl évre állandó jelleggel, azonnal módosításra kerülõ törvényeket hoznak menetrendszerûen, mert soha nincs idõnk végiggondolni; és gondolkozzanak el azon is, ha most ennyire siettetik a nyugdíjreform törvényhozását, mit fognak tenni jövõre január, február, márciusban, ha kiderül, hogy az elkapkodott törvényhozás miatt a rendszer nem tud normálisan mûködni, és feszültségek keletkeznek. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) A választások elõtt ez önöknek sem lenne jó, nem beszélve arról, hogy az ország számára milyen súlyos problémát jelentene. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)