CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is szeretnék csatlakozni a Mikszáth Kálmánról történt megemlékezéshez, s nagyon helyesnek és méltónak tartom, hogy a magyar parlamentben szó esik a nagy íróról.
Én úgy vélem, hogy Mikszáth Kálmán életmûve beépült nemcsak a könyvtárakba, nemcsak az irodalomtörténetbe, hanem a magyar népnek a lelkébe is - és ez a legfontosabb. Úgyhogy én arra hívnám fel a figyelmet, hogy ápoljuk azt a forrást, amit ez a nagy író nyújtott mindannyiunk számára.
Talán két dolgot emelnék ki csatlakozásomban. Az egyik az, amirõl Urbán Árpád is szólt, hogy két nép életérõl szól tulajdonképpen ez az életmû. S én úgy gondolom, hogy a jó palócok és a tót atyafiak nemcsak a Mikszáth-könyvtárban férnek meg egymás mellett, hanem akkor is megfértek egymás mellett, és gondolom, hogy ma is meg kell hogy férjenek egymás mellett, és meg is férnek. Itt tegnap elég sok szó esett a szlovákiai helyzetrõl, és a Mikszáth-életmûvel kapcsolatban is ki lehet fejezni reményünket, hogy tulajdonképpen a két nép - a jó palócok, tehát a magyarok, és a tót atyafiak - között nincsen kibékíthetetlen ellentét, és az európai szellem össze fogja hozni végül is úgy ezt a két népet ismét, hogy megszûnnek majd a problémák; ez egy reménynek a kifejezése Mikszáth méltatásával kapcsolatban.
Még egyet mondanék, errõl is szó esett itt a hozzászólásban is: a parlamentrõl szóló tudósításai, írásai tulajdonképpen bearanyozták azt a századvégi parlamentet, amelyben õ élt és mûködött. Én úgy gondolom, hogy a mi parlamentünkre is ráférne egy ilyen bearanyozás valami nagy szellemtõl. Köszönöm szépen. (Taps.)