DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Szigethy István képviselõtársam mint a napirendi pont egyik elõterjesztõje, hozott föl külföldi példákat pont a napirend elõtti hozzászólásokkal kapcsolatban. Persze, ilyenkor mindig felmerülhet az a kérdés, hogy mindig a számunkra kedves külföldi példákat hozzuk fel, és ezeket ismertetjük.
Vannak ezzel ellentétes példák is: például a portugál házszabály minden egyes napra ötven perc politikai vitát irányoz elõ a nap kezdetére, éppen azért, abból a gondolatból kiindulva, hogy a parlament nemcsak egy törvénygyár - ami sajnos, az elmúlt hét évet jellemezte a magyar parlamentben -, hanem többek között egy olyan intézmény, ahol az országot foglalkoztató legfontosabb események és politikai viták zajlanak le. A mai magyar parlamentben ennek legfontosabb intézménye a napirend elõtti viták lettek. Nem az interpellációk, tisztelt államtitkár úr, hanem a napirend elõtti viták ennek a legfontosabb intézményei a mai magyar parlamentben. Az "interpellációk" egy másik speciális intézmény, ami szerintem a kormány ellenõrzésének egyik lehetõsége, de nem a politikai viták tartásának lehetõsége.
Ettõl függetlenül: egyetértve azzal, amit Kutrucz Katalin képviselõ asszony az elõbb elmondott, azzal, hogy bár mi voltunk azok, akik 1992- ben javasoltuk azt, hogy a napirend elõtt - az akkori teljesen parttalan és szabályozatlan lehetõségek között - szigorítsuk meg a napirend elõtti viták lehetõségét, és ezért mi, a Fidesz akkori frakciója javasolta azt, hogy csak a frakcióvezetõ-helyettesek szólalhassanak meg, akkor ez nem járt sikerrel. 65 százalék körüli szavazatot kapott a parlamentben, tehát éppen nem kapta meg a kétharmadot ez a szigorítási lehetõség. Az új Házszabály tárgyalása során, '94 nyarán szintén elõterjesztettük ezt a javaslatot, ami akkor sikerrel járt, ez azonban a napirend elõtti vitáknak nem biztos, hogy az elõnyére vált, nem biztos, hogy minden pontján elérte azt az eredményt, amit mi szerettünk volna ezzel elérni.
Éppen ezért egyetértek azzal a véleménnyel, amit a képviselõ asszony elõterjesztett, hogy bár mi azt gondoltuk, hogy ennek jó eredménye lesz, ha látjuk azt, hogy az általunk javasolt megoldás nem hozza ki azt a végeredményt, amit kellett volna eredményeznie, akkor próbáljunk rajta módosítani. Éppen ezért én is szívesebben láttam volna az elõterjesztésben azt, hogy a frakcióvezetõ vagy az általa megbízott frakciótag terjesztheti elõ azt a véleményt, amit a frakció a napirend elõtti vitában ki akar fejezni.
A napirend elõtti viták intézménye Magyarországon ma már a parlament olyan sajátosságává vált, amitõl, azt hiszem, nem lehet eltekinteni. A javaslat természetesen nem is kívánja ezt kiiktatni, ezt helyesnek vélem, tehát ezt mindenképpen fent kell tartani. Való igaz az, hogy többek között ez az intézmény is alkalmas lehet arra, hogy a parlamentet lejárassa, ha ezzel úgy élnek egyes frakciók, ahogy élnek. Alkalmas lehet természetesen sok minden másra is; arra is, hogy valóban termékeny politikai viták folyjanak a Magyar Országgyûlésben, amire szerintem szükség van.
Való igaz az is, hogy amikor a magyar polgár esetleg megnézi a napirend elõtti vitákat, sokszor rossz érzése támad a viták hangnemével és a vitákkal kapcsolatban. Ennek természetesen nem feltétlenül kell így lennie, de majd alakul a magyar demokrácia is, és ennek megfelelõen talán ezek a viták is jobb irányt és jobb folyást eredményeznek. Nem biztos, hogy nekünk ebbõl azt a következtetést kellene levonni, hogy magát az intézményt kell megszüntetni.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az a polgár, aki nem szereti ezeket a napirend elõtti vitákat - elvileg -, és rossz véleménye van róla, be szokta kapcsolni a televízióját, és ezeket a vitákat megnézi, míg például - most már nyilván nem nézi, mert a tévéközvetítés éppen befejezõdött, de az elõterjesztés és Kutrucz Katalin hozzászólása alatt talán még ment a tévéközvetítés, a rádióhallgatók még figyelhetik az adást - ezt a vitát, ami elvileg egy érdemi vita, mely arról szól, hogy a magyar parlament hogy tud hatékonyabban mûködni pont a Magyar Köztársaság polgárainak érdekben, ezt a vitát az én véleményem szerint tizedannyian sem kísérik figyelemmel, mint a napirend elõtti viták intézményét.
(14.40)
Tehát egy furcsa, ellentmondásos, skizofrén helyzetben vagyunk. A magyar polgárok nagyon utálnak egy intézményt, amit azonban nagyon szeretnek nézni, és szerintem ne vonjuk meg tõlük ezt a lehetõséget, hanem biztosítsuk számukra azt az élvezetet, hogy nézhessék és megtekinthessék.
A további területekre áttérve: Szigethy István képviselõtársam elmondta, mennyi lehetõsége van a mai magyar parlamentnek és az ellenzéknek arra, hogy a legkülönbözõbb módon kifejtsen különbözõ tevékenységeket. Való igaz, az új Házszabály nagyon sok ilyen tevékenységet szabályozott, és ebben egyetértek vele.
A nyugati demokráciákkal kapcsolatos véleményével azonban nem tudok teljes mértékben azonosulni, mert sajnos Magyarországon, például az alkotmányozás kapcsán is felmerült sokszoros gondunk volt az, hogy ami le van írva egy egyszerû magyar mondatban, ugyanazok a szavak nem ugyanazt jelentik a politikai élet különbözõ szereplõi számára.
Hogy csak egy példát említsek: egyáltalán nem vitatott mondjuk a nyugati demokráciákban, hogy a köztársasági elnök kinevezés jogköre, mondjuk, Olaszországban vagy a Német Szövetségi Köztársaságban mit jelent. Magyarországon ez hiába van ugyanúgy leírva vagy megfogalmazva, mint az említett két országban, nem ugyanazt jelenti a politikai élet különbözõ szereplõi számára. Nem ugyanazt jelenti az esetleges miniszternek, miniszterelnöknek vagy a köztársaság elnökének. Tehát ahhoz, hogy ugyanazt jelentse mindenkinek, lehet hogy 80 mondatban kell körülírni azt, hogy ez alatt tulajdonképpen mi mit értünk, amin a világon egyébként máshol senki nem vitatkozik, mert mindenki ugyanazt érti azon az egy mondaton. Tehát ilyen problémák természetesen sokszor adódhatnak.
A parlamentnek amellett természetesen, hogy törvényeket kell hozni - és ez az egyik legfontosabb feladata szerintem - szintén ehhez hasonló rendû és rangú feladata az, hogy a végrehajtó hatalmat ellenõrizze. Számos ilyen funkciója van természetesen a magyar parlamentnek. Ilyen például az interpelláció, a kérdés, az azonnali kérdés intézménye is, amely alkalmas erre a szerepre. Ilyen az is, amit szintén az új Házszabály vezetett be, hogy a bizottság elõtti legalább évente egyszeri miniszteri meghallgatás intézménye. Azonban ha ezt összehasonlítjuk például a nyugati gyakorlattal, akkor azt vehetjük észre: lehet, hogy ezek sokszor jogszabályban nincsenek rögzítve a nyugati demokráciákban, mégis az ellenõrzési funkciója az ottani parlamentnek sokkalta erõsebb, mint ami Magyarországon megvalósul. Tehát ha a Házszabályban mi például azt szeretnénk, hogy a törvényhozás minden tagja - és itt nemcsak az ellenzékrõl van szó, tisztelt képviselõtársaim, hanem kormánypárti képviselõkrõl is, hiszen több nyugati országban a kormánypárti képviselõnek sokkal nagyobb ráhatása és lehetõsége van a saját kormányára, mint önöknek, tisztelt kormánypárti képviselõtársak, mert a bizottságban sokkal komolyabban tudják ellenõrizni a saját kormányzati apparátusukat; és itt nemcsak a miniszterre vagy a politikai államtitkárra gondolok, hanem ennél alacsonyabb rangú beosztottakra is, a közigazgatási beosztottakra, legalább helyettes államtitkári szintig gondolom azt, hogy ezeket az embereket rendszeres idõközönként, nem is évente egyszer, hanem többször is bizottság elõtt meg kellene hallgatni, és azokról a részfeladatokról, amelyek rájuk vannak bízva, igenis ki kellene õket kérdezni.
Ez jelentené a valódi végrehajtó hatalom ellenõrzését, és biztosíthatná mind a kormányzó párt képviselõi, mind az ellenzék képviselõi számára azt, hogy lehetõséget nyerjenek arra, hogy ellenõrizzék valójában a végrehajtó hatalmat, és bepillanthassanak a végrehajtó hatalom valódi mûködésébe. Ezeken a területeken, azt hiszem, vannak még hiányosságok, és nem ártana ez irányban eltolni egy kicsit a törvénygyár felõl a parlamentnek a munkáját. Azt gondolom, most már, a második ciklus vége felé közeledve, miután már a nagy rendszerváltó törvények döntõ többségét, azt hiszem, a magyar parlament meghozta - jól-rosszul, ez lehet viták kérdése -, de most már lassan lehetõséget kellene arra biztosítani, hogy a parlament egy ilyen lehetõséggel is élhessen.
Ezeken a tárgyalásokon, amelyekrõl Szigethy István részletesen szólt, én is valóban részt vettem, és ott számos indítványt terjesztettem elõ a Fidesz javaslatára. Ezen indítványok egyébként nem voltak újak, ezen indítványokat a '94 elõtti ciklusban is az ügyrendi bizottságban az akkori házszabály-módosító csomagban, ami akkor készült, és végül is ennek a házszabály-módosító csomagnak egy folyománya, egy késõbbi képzõdménye lett a '94-es új Házszabály, már akkor is elõterjesztettük ezeket az indítványainkat, illetve azoknak egy részét, illetve '94 nyarán is elõterjesztettük az indítványok egy részét, amelyek arra irányultak, hogy a parlament tevékenységének a racionalizálása történjen meg.
Én azt gondolom, a parlament egyik fontos feladata az, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatokról a jelen levõ képviselõk, például mondjuk az ellenzéki pártok elmondhassák az azzal szemben megfogalmazott kritikájukat, és ha van, akkor felmutathassák azt az alternatívát, amit õk ezzel kapcsolatban nyújtani tudnak. Szerintem ez a legfontosabb és a nyilvánosságot érintõ kérdés.
De például a részletes vita szerintem rossz irányba csúszott el a mai magyar gyakorlatban. Ennek elsõsorban szakmai kérdésekrõl kellene folynia, mert az nem annyira érdekli az átlagpolgárt, hogy az "és"-t és a vesszõt hova kell rakni az adott mondatban, hogy egy adott megfogalmazás most jelenthet-e ezt vagy jelenthet-e azt. Ezt én a magam részérõl nyugodtan bizottsági szintre le tudnám helyezni, és inkább többet mutatnék a parlament munkájából a polgárok számára az általános vitából, az általános politikai vitából, ami jobban is érdekelheti õket. Tehát azt gondolom, a részletes vita nyugodtan mehetne bizottsági szinten.
Sajnálom egyébként, hogy a kormánypárti képviselõk voltak azok, akik egyáltalán nem értettek azzal egyet, hogy ez a részletes vita bizottsági szintre menjen le, ami egyébként több országban alkalmazott megoldás. Valamint, ha már ez nem lehet, tehát a parlament elõtt kell folynia a részletes vitának - emellett is szólnak természetesen érvek -, akkor azt gondolom, hogy néhány dologban nem ártana a parttalan viták és a racionalizálás érdekében korlátozásokat tenni. Olyan korlátozásokra gondoltam, amelyeket ott elõ is vezettem a hétpárti egyeztetõ tárgyalásokon, amelyek sajnálatosan azonban szintén kormánypárti, a kormánypártokat képviselõ társaim ellenállásán buktak meg.
Például gondoltam arra, hogy olyan részletes vitapont felett, amelyrõl nem lesz szavazás a parlamentben - mert már eldõlt, hogy nem fogunk róla szavazni -, ne legyen vita, mert volt már arra példa, hogy a magyar parlament képviselõje este 11 órakor 47 perces rövid összefoglalót mondott egy olyan, részletes vitát érintõ témáról, amelyrõl a saját frakciója nem kérte a szavazást. Itt nem értem a vitának a szerepét, nem értem a parlamentarizmusnak a szerepét, amely elvileg arról szólna - tudjuk, hogy nem ez van igazából, de elvileg legalább arról szólna -, hogy próbáljuk egymást meggyõzni egyes kérdésekben. De miben gyõzhetjük meg egymást 47 percben este tizenegykor - amikor körülbelül öten ülünk itt vagy nyolcan vagy tizenöten - egy olyan kérdésrõl, amirõl nem fogunk szavazni? Ebben a kérdésben már nyilván nem tudjuk egymást meggyõzni. Tehát javasoltam, hogy ilyen kérdésekrõl ne lehessen vitát nyitni a részletes vitában. Azt hiszem, ez egy ésszerûsítõ javaslat lehet, és ez minden képviselõ számára jó lehet, és a mindenkori kormányzó pártok számára szerintem ez a javaslat elõnyös lehet.
Vagy azt gondolom, hogy a részletes vitában - amire az általános vitában lehetõség van, az ismételt felszólalás lehetõségére, és ez jogos is, hogy legyen lehetõség ismételt felszólalásra - az egyes pontokhoz kapcsolódóan nem indokolt az ismételt felszólalás lehetõségének a megadása. Ennek a korlátozását is javasoltam, tehát hogy egyszer szólalhasson meg egy képviselõ egy részletes vitapont tárgyalásakor. Sajnos, ez is elvetésre került az egyeztetõ tárgyalásokon.
Azt is javasoltam ezek mellett, hogy ha már ez mind nem lehet, akkor legalább az idõben próbáljunk meg egyezkedni, tehát a képviselõk számára valamelyes idõkorlátokat szabni a részletes vita egyes pontjai számára, amit esetleg egy igen nagy súlyú törvényjavaslat tárgyalása kapcsán egy plusz bekezdés beiktatásával az elnök javaslatára az Országgyûlés feloldhat. De általánosságban véve annak a szabálynak kellene érvényesülnie, hogy a részletes vitában igenis szûkre szabott idõkeretek vannak, amikor koncentráltan pont az adott kérdésre kell hogy irányuljon a vitának minden menete.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy érzem, eleget beszéltem a benyújtott javaslatról. Valójában azzal egyetértek, amit Szigethy István elmondott, hogy ez egy közös munka eredménye volt, nagyon sok pontban azonban a kormányzó pártok elfogadták az ellenzéki javaslatokat; és sajnálom, hogy néhány ilyen pontban nem sikerült elfogadtatni a javaslatunkat, de lehetséges, hogy még módosító indítványokkal tudunk operálni a kérdésben, bár ha a kormányzó pártok nem voltak nyitottak az egyeztetéseken, akkor nem valószínû, hogy a plenáris ülés után erre nyitottak lesznek.
Azt gondolom, itt egyetlenegy pontban lehet már csak a negyven- valahány pontban benyújtott összes javaslat közül igazából komoly vita, ez a napirend elõttiek kérdése, de azt gondolom, ott is nagyjából megvan az egyetértés, nincs olyan messze egymástól a két pólus, az egyeztetésbõl is ez derült ki, nincs olyan messze az ellenzék és a kormányzat egymástól, hogy ne lehetne ebben a kérdésben megegyezésre jutni. Azt gondolom, meg kellene egyeznünk, ez az a lehetõség, ahol van remény a megegyezésre.
Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps.)