DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy a Független Kisgazdapárt által szükségesnek tartott észrevételeket annak hangoztatásával kezdjem, hogy a kormány tagjai, az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló beterjesztés esetében nem egyszerû törvényjavaslatról van szó, hanem ez az egész magyar parlamentarizmus intézményrendszerének központi kérdéseit érinti.
Az, hogy miképpen szabályozzuk a miniszterelnök, a kormány tagjai és az államtitkárok jogállását és felelõsségét, meghatározza, hogy miképp tesszük lehetõvé a mindenkori új kormánypártok politikusainak a minisztériumaik ellenõrzését és irányítását; másrészt hogy elkerüljük, vagy éppen fokozzuk a mindenkori kormánypártváltás után az új országgyûlési ciklus elsõ hónapjaiban a minisztériumi felsõ apparátus cseréjét.
Itt már Bihari képviselõtársunk utalt arra, hogy a Független Kisgazdapárt a jelenlegi politikai és közigazgatási államtitkári rendszertõl eltérõ megoldást javasolt a tárgyalások során, amely valóban megfelel a valóságnak; hiszen a Független Kisgazdapárt álláspontja mindig is az volt az 1989-ben megkezdett háromoldalú tárgyalások során kialakított kormány- és államhatalmi ágak egymáshoz való viszonyulásának a konstrukciójáról, hogy az nem tökéletesen sikerült, különösképpen az államtitkári helyzetet illetõen. Hiszen a miniszter és a politikai államtitkár a politikai szférába tartoztak, míg a közigazgatási államtitkár pedig irányította a minisztériumi apparátust. Ez - különösen a volt kommunista nómenklatúra tagjait illetõen - egy olyan helyzetet teremtett, hogy a miniszter és a politikai államtitkár hermetikusan elzáródott a szakmától, és ennek következtében egy igazán kívánatos mûködési konstruktíva nem állhatott fenn.
Különösképpen rá kell mutatnom arra, hogy ha adott esetben egy miniszterelnök ezzel a helyzettel akként kíván élni, hogy olyan koalíciós kormányzást hoz létre, ahol egy gyenge miniszterhez a másik oldalról egy erõs politikai államtitkárt tesz és fordítva, tulajdonképpen az egész rendszer mûködését ellehetetleníti. Ezért a Független Kisgazdapárt - már csak a rendszerváltoztatás végrehajtására vonatkozó társadalmi igényre is tekintettel - a francia rendszerbõl átvett, de a magyar követelményekhez igazított minisztériumi, olyan kabinetrendszert kíván felépíteni, amely lényegesen olcsóbb, mint a jelenlegi államtitkári rendszer, ugyanakkor a politikát és a szakmát összeköti.
Miután rendkívül kevés a 15 perc rendelkezésre álló idõ, itt most annyit jegyeznék meg, hogy a kisgazda elképzelés szerint a cserét mi csak a minisztériumi fõosztályvezetõk szintjéig hajtanánk végre, nem úgy, mint a '94-es választások után történt, ahol a jogszabályi elõírásokkal ellentétben - amelyek a miniszter és a politikai államtitkár cseréjét teszik lehetõvé - itt a minisztériumok sorát tulajdonképpen lefejezték. Mi azt mondjuk, ez egy kis államnak borzasztó drága, sõt, egy nagy államnak is drága; egy kis államnak ez megfizethetetlenül nagy pénzbe kerül. Mindenképpen szükséges tehát a szakma megvédése, de ugyanakkor a politikai akarat érvényesítése is. Ez pedig az általunk javasolt kabinetrendszeren belül jobban megoldhatónak tûnik.
Most már rátérve arra a konkrét javaslatsorra, amelyet a beterjesztõ kormány szeretne keresztülvinni, itt mindjárt a 2. §-sal kapcsolatban észrevételezem: helytelenítem, hogy nincs kimondva, hogy a miniszterelnököt az országgyûlési képviselõk közül kell választani.
(13.20)
Ugyanis az igen tisztelt Ház figyelmét felhívnám arra, hogy a miniszterelnöknek az országgyûlési képviselõk közül való megválasztása a parlamentarizmus alapszabályai közé tartozik. Ha ennek a parlamenti rendszernek megfelelõ konstrukciót alkalmazunk, akkor a miniszterelnököt az országgyûlési képviselõk közül kell választani, és a mi jogi megítélésünk szerint nem igényelne alkotmánymódosítást annak kimondása a jelen törvénytervezetben, hogy nálunk is ezt a közjogi helyzetet kell választani. Így felvetem, hogy a 2. § elsõ mondata így módosuljon: "A miniszterelnök az Országgyûlés képviselõi közül választható."
A másik paragrafus, amellyel mindenképpen foglalkoznunk kell, a 10. §, e szakasz rendelkezik ugyanis arról, hogy a miniszterelnöki megbízás megszûnése esetén a köztársasági elnöknek mennyi idõn belül kell megtennie javaslatát az új miniszterelnök-jelölt személyére. E paragrafus szerint ezt 30 napon belül köteles megtenni a köztársasági elnök, és ez elfogadható néhány megszûnési mód esetén, például ha az a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával vagy halálával történik meg, akkor ez a 30 nap valóban megfelelõ határidõnek tûnik. Ám nem fogadható el ez a hosszú határidõ, ha erre az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával kerül sor. Ugyanis az alakuló ülés eleve a választások után egy hónappal van, és akkor már elvárható, hogy az alakuló ülés után a köztársasági elnök rövidebb határidõ alatt nevezze meg a miniszterelnöknek javasolt személyt. Úgy gondolom, hogy a törvényszerkesztõk nem figyeltek fel arra, hogy az általam kiemelt esetben már eleve egy hónap idõtartam áll a köztársasági elnök részére javaslata kialakításánál, míg a többi megszûnési eset után valóban csak ez az egy hónap állna rendelkezésére.
E megfontolások alapján a 10. § új megfogalmazását vetem fel a tisztelt Országgyûlés elõtt, javaslatom, hogy e szakasz végére egy új mondatot fûzzünk, és ebben mondjuk ki, hogy a miniszterelnöki megbízás ilyenfajta megszûnése esetén a köztársasági elnök legkésõbb az alakuló ülés kezdetét követõ 8. napon terjessze elõ javaslatát az új miniszterelnök személyére. Csak emlékeztetõként jelzem, hogy ez a megoldás alkotmányos szokásjogként amúgy is élõnek tekinthetõ, hiszen mind 1990-ben, mind '94-ben az alakuló ülésre már megtörtént a miniszterelnök személyének kijelölése a köztársasági elnök részérõl.
Szövegszerû javaslatom tehát a 10. § egy mondattal való bõvítésére vonatkozik, a következõképpen: "Ha a megbízás az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával szûnt meg, a köztársasági elnök legkésõbb az ettõl számított 8. napon tesz javaslatot az új miniszterelnök személyére."
A 16. § az Országgyûlés irányában ma hiányzó miniszteri felelõsség kérdését érinti, és nagyon enyhe fokban valamiféle felelõsségre vonási eljárást állapít meg. Ennek lényege: ha egy miniszter tisztsége gyakorlása során szándékosan jogszabálysértést követ el, és ennek tényét a bíróság megállapította, az országgyûlési képviselõk egyötöde írásban indítványozhatja a miniszterelnöknél minisztere felmentését.
Eltekintve attól, hogy a mai bírósági eljárásban ez még talán a következõ ciklusra sem lenne biztosítható, de most tekintsünk el ettõl, és induljunk ki abból, hogy a bírósági döntés hamar megtörténik, de akkor is a miniszterelnök még nem lesz köteles felmenteni a miniszterét, bár tény az, hogy az országgyûlési képviselõk egyötöde írásban indítványozhatja a miniszterelnöknél a felmentést. A miniszterelnök ezután sem lesz köteles erre, hanem csak olyan kötelezettség terheli, hogy az Országgyûlés elõtt indokolnia kell, miért nem menti fel mégsem a miniszterét. Ne vegyék tehát rossz néven, de azt kell hogy mondjam, ha a miniszterelnök azt mondja, azért, mert szõke a miniszterem haja, akkor már tulajdonképpen eleget tett indokolási kötelezettségének. Nem hinném, hogy ez a harmadik évezrednek a közelségéhez igazodó szabályozás.
Igazi miniszteri felelõsséget ez a szabályozás nem vezet be, ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint egészen más felelõsségi rendszert kellene a most javasolt helyett bevezetni, mégpedig olyan súlyút, hogy a miniszterelnök akár a kedvenc miniszterét is köteles legyen felmenteni.
Csak emlékeztetem önöket az Antall-kormány privatizációs miniszterének esetére, akit tucatszor is leszavazott interpellációs válasza után a tisztelt Ház, de ennek semmiféle következménye sem lett. Nem szeretnénk, ha ez a gyakorlat továbbra is fennmaradna.
A 28. §-t illetõen a közigazgatási államtitkár kinevezése körében mi ellenezzük a határozatlan idõre történõ elrendelést; ennek módosítását javasolom a Független Kisgazdapárt nevében. Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy egy-egy kormánypártváltás után csak kivételesen marad helyén az elõzõ kormány közigazgatási államtitkára. Azért, hogy a közvéleményt senki se csapja be, én felkérem az igen tisztelt államtitkár urat, hogy szíveskedjék felsorolni azokat a közigazgatási államtitkárokat a szociál-liberális kormány alatt, akik a '94 elõtti években is ezt a posztot töltötték be, és õk átvették õket. Attól tartok, hogy ilyen közigazgatási államtitkárokat önök nem tudnak felsorolni, ebbõl következik tehát, hogy az egész rendelkezés szemforgató, és a választópolgárok félrevezetését célozza. Ténylegesen szögezzük le, hogy bizony a valóságban elküldik a legtöbb közigazgatási államtitkárt az új országgyûlési ciklusok kezdetén, és nem egyszer ennek tudatában vállalják el a megbízatást, és ez sok milliós végkielégítéssel vagy más juttatással terheli meg a költségvetést. Most nem kívánok arról szólni, hogy a mostani változtatás milyen módon növeli tovább ezt a visszaélési lehetõséget. Ezért javasolom, hogy határozott idõre kerüljenek megbízatásra a közigazgatási államtitkárok is, és ennek megfelelõen kerüljön módosításra a 28. §.
A 31. § az államtitkár valószínû felmentésébõl indul ki a kormánypártváltás után, és az indokolás nélküli felmentési lehetõséget mondja ki, ám azzal, hogy valamilyen központi állami szervnél vezetõ beosztást kell felajánlani neki. Számomra ez a megoldás az emlékezetes pártállami kádertemetõnek becézett állami intézményeket idézi fel, ami talán némi nosztalgiát is ébreszt a Horn-Kuncze-kormány háttércsapatában, de a Független Kisgazdapárt számára ez elfogadhatatlan. Ha tényleg nincs szükség egy volt közigazgatási államtitkárra - mert esetleg csak pártszimpátiái miatt került ebbe a pozícióba -, akkor azt el kell küldeni egy rendes felmondással. A kádertemetõk fenntartása sokkal több pénzébe kerül a költségvetésnek és az adózó állampolgároknak, mint ha nyíltan elküldenék ezeket. Nem tudom belátni, hogy ha a kisembereket elküldik a költségvetési intézményekbõl, ha fölöslegessé válnak, miért kellene kivételezni a magasabb rangúakkal.
És engedjék meg, hogy ugyanígy elégedetlenségünket fejezzük ki az összeférhetetlenség szabályozását illetõen; teljes bizonytalanságot teremt ez a javaslat. Konkrétan fel kellene sorolni - a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - külön a tiltásokat és külön a megengedéseket.
(13.30)
De el kellene gondolkodni azon, hogy bármit is megengedjen a törvény, mert gondoljanak arra, hogy például milyen agyonterhelteknek látszanak ezek az állami vezetõk, amikor az azonnali kérdések órájára kerül sor a Házban: soha nem lehettünk abban biztosak, hogy a 10 százaléka megjelenik-e az állami vezetõknek a Ház elõtt az azonnali kérdések órájában. Mindig halaszthatatlan közfeladatok ellátására hivatkoznak (Az elnök jelzi a felszólalási idõ leteltét.) - befejezem, alelnök asszony, rövidesen -, de szerintünk az ország érdekei elõbbre valók, mint a miniszter többletkeresetének biztosítása.
Végül egyetlenegy mondatot engedjenek meg még nekem abban a körben, hogy mi elfogadhatatlannak tartjuk a korlátozott mentelmi jog és felelõsség intézményét is. Nem szabad tovább kiterjeszteni a mentelmi jog intézményét, mert az elveszti alapfunkcióját. Ezért a Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy a módosító javaslatokra mindenképpen szükség van - mi már egyes módosító javaslatokat be is terjesztettünk -, és miután még számos kérdésben kell észrevételeket tennünk, engedjék meg, hogy majd másodszori felszólalásra is jelentkezzem.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)