DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Országgyûlés! Az eladósodott családok százezreit fenyegeti a kilakoltatás vagy a közszolgáltatások kikapcsolásának réme. A társadalom legszegényebbjei, a társadalmi átalakulás, a mértéktelen áremelkedések áldozatai többek között a gyermekes családok lettek. A kormány nem tudja, sõt, ami még súlyosabb, eddigi intézkedései fényében nem is akarja megvédeni a veszélyeztetett családokat.
Az utóbbi évtizedben fokozatosan romlott a magyar lakosság reáljövedelme.
(9.40)
Fõleg 1994 óta hozott a kormány sorozatosan olyan intézkedéseket, amelyek különösen a gyermekeket nevelõ családok helyzetét, ezen belül lakhatásuk minõségét rontották, sõt, fedél alatt maradásukat mind nehezebbé, gyakran lehetetlenné tették. A családok tartalékai elfogytak, nagy részük kilátástalan adósságcsapdába került.
Az okok között a jövedelembevétel oldaláról említhetjük a fokozódó munkanélküliséget, a keresõk számának drasztikus csökkentését. A kiadások oldaláról pedig két okcsoportot neveznék meg. Az egyik a lakhatás költségeinek nagy arányú növekedése, beleértve a lakbérek, a társasházi közös költségek rohamos emelkedését, valamint a lakásrezsiköltségek - gáz-, villany-, víz- és csatornadíj, távfûtés-, szemétköltség - folyamatos emelkedését.
A másik csoportba tartoznak azok a szerencsétlen honfitársaink, akik pár évvel ezelõtt az OTP-tõl vagy más banktól építési kölcsönt vettek fel, nem számolva azzal, hogy annak kamatai milyen nagy mértékben fognak emelkedni. Ezen állampolgárok számottevõ része idõ közben munkanélkülivé vált. A bekövetkezett eredményt tudjuk: a csökkent havi jövedelemnek olyan magas hányadát teszik ki az említett költségek, hogy azokat vagy nem tudják fizetni, vagy amennyiben fizetik, úgy nem jut pénz alapvetõ élelmiszerekre - a ruházkodásról, a gyerekek taníttatásának költségeirõl nem is beszélve. A következmények: a villany, gáz, s a többi, kikapcsolása egyre több és több családnál olyan életminõség-romlást jelent, amely a világ minden, magát demokratikusnak nevezõ kormányát azonnali segítségnyújtásra ösztönözné - kivéve a mi kormányunkat.
Milyen életet szántak ezeknek a családoknak a még hátralevõ egy évben? Az a támogatás, amit a villanyáremelés egy részének kiegyenlítésére szántak, jelentéktelen részét képezi a tényleges költségeknek, és csak kis hányada annak az áfanyereségnek, amit az állam nyer az áremelésen és amit a külföldieknek privatizált erõmûvek tulajdonosainak biztosított garantált profitként.
Mi történik azokkal a családokkal, amelyek nem tudják az emelkedõ lakbért, egyéb költségeket vagy az építésikölcsön-törlesztést fizetni? A polgári törvénykönyv hatályos rendelkezései szerint bérletük felmondható, és bírósági végrehajtás során a bérelt helyiség kiürítésére kötelezhetõk, illetve nem fizetés esetén a kölcsönbõl épített házat elárverezhetik. Megjegyzendõ, hogy a 106/1988. MT. számú rendelet 4. §-a szerint az államot garanciavállalás terheli a behajthatatlanná vált kölcsön 80 százaléka erejéig a hitelt nyújtó pénzintézetekkel szemben - a többszörösen eredménytelen árverést követõen nehogy veszteség érje a pénzintézetet -, ugyanakkor a családok tönkretételét senki nem akadályozza meg.
Kérdezem a kormány képviselõit: készítettek-e olyan hiteles összesítést, hogy nem fizetés miatt hány háztartásban kapcsolták ki a villanyt, gázt, s a többit? Mennyi ezek közül az olyan családok száma, amelyek ezt ezelõtt rendszeresen fizették, de a keresõ családtag munkanélkülivé válása miatt most erre nem képesek? Számba vették-e azokat a családokat, amelyeket bírói ítélet alapján lakoltattak ki lakbér-, közüzemidíj-tartozás vagy banki törlesztés nem fizetése miatt? Mit szól a kormány ahhoz a szomorú tényhez, hogy az idei év elsõ két hónapjában a korábbi negatív rekord is megdõlt, még az 1996- os évhez képest is mind a házasságkötések, mind pedig az élveszületések száma jelentõsen csökkent?
Mondjuk ki nyíltan: az ország, de elsõsorban a szociális érzékenységet hirdetõ kormány szégyene, ha egy gyermek manapság éhesen megy az iskolába - fõleg, ha a végletekig elnyomorított tanárok adják össze a diákjaiknak az ebédpénzt. A bankoknak juttatott milliárdok kis részébõl meg lehetett volna oldani a rendszeres iskolatej-ellátást és egyéb alapvetõ étkeztetést.
Az alkotmány 67. §-a szerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges. A mai Magyarországon, amelynek kormánya a demokrácia és a jogállamiság zászlóvivõjének kiáltotta ki magát, ez az alkotmányos rendelkezés nem érvényesül, az csak írott malaszt maradt.
A Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan a társadalom létét mind anyagilag, mind értékrendjében veszélyeztetõ hatalmi politika, amelynek jelszava: nincs pénz a családok támogatására. A társadalom elszegényedése felgyorsult, a legkiszolgáltatottabbak az alacsony iskolai végzettségûek, a községi lakosság, az ország keleti régiójában élõk, a munkanélküliek, az özvegyi, a rokkant- és egyedülálló nyugdíjasok, a nagycsaládosok és a gyermekek. A már csak nevében létezõ úgynevezett szociális védõháló táguló lyukain (Az elnök csengõje megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) mind többen hullanak keresztül, a segélyezés a szükségesnél sokkal alacsonyabb szinten, az emberi méltóságot megalázó módon történik.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)