DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Ház! Szeretném megköszönni Jeszenszky Gézának ezt az ötperces, de nagyon tartalmas és magvas összefoglalást, hisz errõl a kérdésrõl szerettem volna tegnap napirend után én is felszólalni, de csak este 11 óráig tudtam várakozni, mert utána nem lett volna jármûvem, amivel kültelki lakásomat elérjem. Ezért el kellett mennem, pedig akkor még jó néhány napirendi pont hátravolt.
Ebben a kérdésben az elmúlt pénteken az Új Magyarországban nyilatkoztam, és körülbelül kvintesszenciában és szeliden, de elmondhattam mindazt, amit Jeszenszky Géza mondott. Elmondtam azt, hogy nagyon nehéz dolga volt a kiállítás szervezõinek, hisz a XX. század a magyar történelemnek nem sikerkorszaka, hisz két világháború, két szégyenletes és egy dicsõséges forradalom, a magyar nép életének döntõ változása, azonkívül elmondhatnánk még, hogy gyilkosságok, politikai gyilkosságok tömege zajlik le ennek a századnak a keretében.
Mindezt úgy kellett belefoglalni, hogy ebbõl sajnos kimaradt a '45 és '48 közötti egyetlen pozitív idõszaka életünknek, amikor a Független Kisgazdapárt vezetésével az ország 57 százaléka a nemzeti és polgári utat választotta. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Örülök, hogy ezt elmondhattam ma egy ilyen rövid hozzászólásban. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)