VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Két, rövid észrevételt szeretnék Latorcai János napirend elõtti hozzászólásához tenni. Az egyik valóban az, amirõl Orosz István is beszélt, hogy a magyar GDP-nek 0,7 százaléka fordítódik ma tudományos kutatásokra, míg ez Európa fejlettebb országaiban 2 százalék fölött van. Tehát nyilvánvaló, hogy ez az arány vészesen kevés ahhoz, hogy ezek a kutatóintézetek tartósan, biztonságosan tudjanak mûködni.
Ezzel összefüggésben az ipari kutató-fejlesztõ intézeteknek egyfajta konszolidálására mindenképpen szükség van. Tehát azok az elképzelések, amiket itt Latorcai János is megfogalmazott, úgy gondolom - függetlenül a kormánypárti vagy ellenzéki megosztottságtól -, mindenképpen támogatásra érdemesek.
A másik része viszont ennek az ügynek: az agyelszívás folyamata. Nem olyan régen hallgatta meg az oktatási és a költségvetési bizottság is Oláh György akadémikust, aki az egyik példája ennek az agyelszívásnak, annak a szomorú folyamatnak, amikor a tehetséges és többre hivatott kutatóink külföldön folytatják kutatói tevékenységüket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az oktatási bizottság ülésén megfogalmazta azt a javaslatát, hogy célszerû volna egy olyan ösztöndíjrendszer kialakítását megkezdeni, amely lehetõvé tenné azoknak a professzoroknak, kutatóknak a Magyarországra való visszacsábítását, akik a tudományos életben külföldön folytatnak aktív tevékenységet. Tehát mi arra gondolunk, hogy azok a magyar származású tudósaink, kutatóink, akik ma kint vannak, valamilyen módon visszaintegrálhatók lennének a magyar oktatási rendszerbe. Egy-egy ilyen ösztöndíjjal talán lehet õket arra ösztönözni, sarkallni, hogy Magyarországon is megosszák azokat az ismereteket a fiatalokkal, amelyeket esetleg már kint szereztek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)