DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az alig egy hónapja rendezett genfi nemzetközi találmányi kiállításon mind a 22 magyar találmányt érmekkel díjazta a zsûri. Nagy megtiszteltetés ez hazánknak, elismerése a magyar kreativitásnak. Mégis éppen a jogos büszkeség kötelez rá, hogy felhívjuk a figyelmet arra a mostoha gazdasági környezetre, amelyben ezek a csodálatos szabadalmak megszülettek. A nyolcvanas évek közepétõl a kutató és fejlesztõ tevékenységek iránti fizetõképes kereslet drámai csökkenését figyelhetjük meg, aminek fõbb okai a KGST csõdje, a keleti piacok széthullása és a privatizáció, hiszen be kell vallani, a termelõszféra jelenleg sajnos - egy-egy kivételtõl eltekintve - nem igényel jelentõsebb kutatói és fejlesztõi tevékenységet.
Ebben a helyzetben az intézmények számára csak az állami, illetve a nemzetközi programokban elérhetõ támogatás marad, ami egyrészt kevés, másrészt köztudottan nehéz és bonyolult folyamat. Így nem csoda, hogy ezen intézmények helyzete megrendült, tevékenységükben elõtérbe került a fennmaradásra irányuló gyártó, kereskedõ és szolgáltató tevékenység, illetve ingatlanjaik bérbe adásából származó bevételszerzés. Ez a folyamat igen jelentõs vagyonfelélést eredményezett. Csak az ipari tárca irányítása alá tartozó intézmények - szám szerint 11 - esetében ez a vagyonvesztés '94-tõl évente 350-400 millió forintra tehetõ. Hosszú távú kötelezettségeik ma 400-450 millió forintra rúgnak, rövid távú eladósodásuk pedig csak '94-rõl '95-re mintegy 500 millió forinttal nõtt.
Ez a súlyos eladósodás nehezíti gazdasági helyzetük stabilizálását. Az adósságállomány részletesebb vizsgálata azt mutatja, hogy az szinte kizárólag az APEH, a tb, a VPOP és az OMFB, vagyis a tulajdonos állam felé áll fenn. Szállítói tartozásaik vélhetõen kezelhetõk, hiszen eddig senki sem indított ellenük felszámolási eljárást. Mivel az állam a K+F intézmények piaci helyzetén ma nem tud alapvetõen javítani, az eladható kisebbségi részre befektetõ nem jelentkezik. Ha fontos a kutatás és a fejlesztés - és hiszem, hogy ezt ma senki sem vitatja -, akkor sürgõs változtatásokra van szükség.
A szakértõi elképzelések három változatot tartanak megvalósíthatónak. Az egyik - úgy mint a Földmûvelésügyi Minisztériumnál -: ezen intézmények tartós állami tulajdoni hányadát 100 százalékban kell törvényben elõírni. Ez a megkötés célszerûen nem az egyes cégekre vonatkozna, hanem a K+F intézmények egészére mint portfolióra, hogy ezzel is lehetõvé váljon a portfolión belüli összevonás, illetve vagyonallokáció, vagyis a teljes intézményi kör érdemi reorganizációja.
Másik lehetõség a K+F intézmények tartós állami tulajdonból való törlése. Magától értetõdõen ebben az esetben be kellene vallani mindazt, amit mindenki úgyis tud, hogy a király meztelen, és ez esetben mérlegelni lehetne az infrastruktúra mentését, és ezen alapulóan a jelenlegi 11 helyett kevesebb, vélhetõleg 5-8 új intézmény szervezését. Természetesen ezzel egyidejûleg vizsgálni kellene a végelszámolhatóságot és az érdemi vagyonmaradványt is.
A harmadik lehetõség egy központilag szervezett és irányított, innovációs szemléletû, a teljes hitelezõi körre kiterjedõ csõdmegállapodás. Ehhez még hozzátartozna az is, hogy a veszteséges tevékenységeket radikálisan megszüntessék, illetve hogy a mértékadó állami hitelezõi körrel szemben fennálló adósságállományukat új típusú állami követeléssé, tulajdonná alakítsák át. Ennek során két feltételt teljesíteni kell. A tb felé fennálló tartozásállományt a tb-tõl jelenlegi piaci áron egy állami cégnek vagy intézménynek ki kell vásárolnia. A korábbi K+F fejlesztési hitelek és támogatások visszafizetési követeléseit az OMFB-nek kell átvállalnia, ami már majdnem teljes egészében teljesült. Ebben az esetben ugyanis az APEH, VPOP, OMFB és tb, utódhitelezõi kör, olyan hitelezõi megállapodást köthet, amely a kamatok elengedésével a maradó követelést tulajdonra konvertálja. Ehhez még hozzátartozik, hogy ezek a tulajdonukat átadnák a kincstári vagyonkezelõnek, amely azt vagyonhasznosításra az állami privatizációs vagyonkezelõ intézetnek, elvi irányításra pedig az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumnak adná át.
Tisztelt Képviselõtársaim! A 24. óra utolsó percében vagyunk; ha a fejlett Európa gazdaságilag is integráns része akarunk lenni, akkor a magyar kutatást, fejlesztést és kreativitást nemcsak megõrizni, hanem nagy léptékben fejleszteni is kell, és ehhez az elõbbi változatokkal kapcsolatos lépések tovább már nem halaszthatók. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)