BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Egy tekintetben szeretnék csatlakozni Hegyi Gyulához: én is kétszer két percet szeretnék beszélni, ha megengedi. Más tekintetben azonban nem, mert én nem az alkotmánykoncepció általános vitáját szeretném most újra megnyitni, hanem a tb-önkormányzat részletes vitájához szeretnék visszatérni.
Arra szeretném fölhívni a jelenlevõk figyelmét, hogy a maradék két álláspont, tehát a kormány- plusz Lamperth Mónika-, illetve SZDSZ- álláspont között miben is áll a különbség, és mi ennek a különbségnek a jellege. Mi azt mondjuk, hogy 36 az négyszer 9: 9 munkavállaló, 9 munkáltató, 9 területi önkormányzat, 9 nyugdíjasok, illetve betegek képviselõi. Mit mond a kormány és Lamperth Mónika? Nem azt mondja, hogy csak munkavállalók és munkáltatók legyenek, ami lehetne egy következetes álláspont, amilyen az eddigi állapot is; hanem azt mondja Lamperth Mónika nevével, hogy rendben van, bejöhetnek a munkaadók közé a helyi önkormányzatok, bejöhetnek a munkavállalók közé a nyugdíjasok - sajnos az egészségügyi képviselõk nem -, csak õ nem azt mondja, hogy négyszer 9, hanem azt, hogy a fölemelt 36 helyett 48-ból csak 4-4 lehet az a három új kör, a nyugdíjasok és a területi önkormányzatok, mert a betegeket még nem engedi be, aki az új elem.
Tisztelt képviselõtársaim, ha egyáltalán elfogadjuk azt - és úgy tûnik, mintha Lamperth Mónika képében a kormány elfogadná -, hogy nemcsak a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek delegálhatnak, hanem más is, és úgy tûnik, hogy ezt hajlik elfogadni a kormány, akkor miért nem lehet az arányokban egy kiegyensúlyozott képviseletet biztosítani? Ugyanis azt gondolom, azzal, hogy egyáltalán elmentünk oda, hogy delegálás, mármint a kormány is elment, és ezt mi is elfogadjuk... Kik delegálnak? Nem a nép, nem a nép választott képviselõi, hanem olyan intézmények, olyan érdekképviseleti szervek, amelyek nem arra jöttek létre, hogy a tb-t irányítsák. Hiszen a szakszervezetek sem arra jönnek létre semmilyen országban, hogy a tb-t irányítsák, hogy a munkavállalókat mint járulékfizetõket képviseljék, hanem arra jönnek létre, hogy a munkavállalókat az üzemekben meg az ágazatokban mint magasabb bért és jobb munkafeltételeket követelõ munkavállalókat képviseljék. A munkáltatói érdekképviseletek is arra jöttek létre, hogy a munkáltatókat mint munkáltatókat képviseljék a munkavállalókkal szemben - és nem mint járulékfizetõket. Most ezek az érdekképviseleti testületek kapnak itt helyet mint a járulékfizetõk képviselõi a tb-önkormányzatok irányításában.
(21.20)
Azt gondolom, hogy a területi önkormányzatok mint a lakosság képviselõi - a területi önkormányzatok, és a szövetségeseik is mint ilyeneket képviselik õket, hiszen a lakosság részesül az egészségügyi ellátásban - teljes joggal kerülnek be, egy másfajta érdektípust jelenítenek meg, és a betegjogi, illetve nyugdíjas-szervezetek is teljes joggal - mint az érintettek, a betegek és a nyugdíjasok képviselõi - kerülnek ide be.
Miniszter úr azt mondta, hogy ez már egy olyan széles dolog - ahol minden érdekelt szerepel -, mint az Országos Egészségügyi Tanács. Nem, miniszter úr! A Kórházszövetség, az orvosi kamara s a többi nincs benne, tehát csak a felhasználók, a fogyasztók különbözõ érdekképviseletei vannak benne, és nem a szolgáltatók képviseletei. Tehát amit mi javaslunk, az egy következetes elv. Ha már nem valódi választott önkormányzat - sajnos valamennyien eljutottunk oda, hogy nem valódi választott önkormányzat, hanem különbözõ érdekképviseletek egymással kiegyensúlyozott szerepe az egészségpénztár és a nyugdíjpénztár felügyeletében -, tehát ha már ide eljutottunk, akkor legyen meg valóban különbözõ érdekképviseletek, az ügyben érdekelt érdekképviseletek kiegyensúlyozott részvétele. Ha ide eljutottunk, akkor szerintem az a korrekt és logikus, ha ez valóban kiegyensúlyozott. Ha már tudomásul vettük, hogy nemcsak a munkáltatók és a munkavállalók, akkor ezt tényleg vegyük tudomásul. Ne adjunk azoknak a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleteknek, amelyek eddig irányították ezeket az intézményeket, 80-90 százalékos súlyt, mint amit a Lamperth Mónika nevével fémjelzett kormányjavaslat tartalmaz ezen szervezetek irányításában, mert akkor tényleg semmi nem fog változni.
Tegyünk lehetõvé egy kiegyensúlyozott képviseletet a különbözõ érdekeket megtestesítõ intézmények részérõl. Így van esély arra, hogy valami valóban változzon. Ez a különbség a kétféle álláspont között. Ez az, amiben csak akkor van kompromisszum, ha nem a 100-tól 90-ig mozdul el a kormány - mert az nem valódi kompromisszum -, hanem a 100- tól érdemileg elmozdul az általunk képviselt álláspont felé.
Meg kell jegyeznem az utolsó mondatomban, hogy a vitából idõközben kiderült, hogy a két ellenzéki álláspontból valóban csak egy ellenzéki álláspont van. Minden ellenzéki javaslat arra irányul: átmeneti megoldást javasol anélkül, hogy tudná, hogy utána mi legyen. Ezt nem tartjuk jó megoldásnak. Ráadásul minden ellenzéki javaslat egy felügyelõbizottságban egyesít minden funkciót, azt is, amit ma a közgyûlés, az elnökség, a mai felügyelõbizottság és mindenki ellát. Ennél veszedelmesebb megoldást, amikor ezer milliárddal gazdálkodunk, amikor semmilyen módon nem ellenõrzik egymást a különbözõ testületek, elég nehéz elképzelni. A mai vita végképp meggyõzött arról, hogy az ellenzéki javaslatok nem jelenthetnek megoldást. Köszönöm szépen.