HEGYI GYULA (MSZP): Meg tetszik engedni? (Az elnök bólogat.) Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr.
Azzal szeretném kezdeni - ami itt elhangzott -, hogy a társadalombiztosítási önkormányzattal szembeni várakozások és a jelenlegi társadalom általi megítélése hogyan alakult. Tudom, hogy ez egy nehéz kérdés, tisztelt képviselõtársaim, de ha meggondoljuk például azt, hogy a Fõvárosi Önkormányzattal kapcsolatban hány ember érzi úgy, hogy a Fõvárosi Önkormányzat sokkal jobban mûködik, mint az elõzõ Fõvárosi Tanács, és hányan hívják ma is tanácsnak az önkormányzatokat - természetesen teljesen helytelenül, de a nép nyelvén még ezek a kifejezések élnek -, akkor azt kell mondanom, hogy általában véve sajnos azoknak a demokratikus intézményeknek, amelyeket létrehoztunk, a fejlõdéséhez nagyon sok idõ kell, és még ennek az idõnek az elején járunk. Akik voltak kormányzati és ellenzéki helyzetben egyaránt, azok tudják, hogy a demokratikus intézmények megszilárdulásához hosszabb idõ szükségeltetik; az önkormányzatokéhoz, a társadalombiztosítási önkormányzatokéhoz és az Országgyûléséhez is, valljuk be, tisztelt képviselõtársaim.
A másik az a kérdés, hogy a szociális választásnak van-e értelme. Ha úgy fogalmaztam, hogy hosszabb távon tartanám helyesnek a szociális választások bevezetését, természetesen ez abból is következik, hogy én hiszek például a szociális jogállam létében, amit itt, ebben a parlamentben olyan pártok vitattak, amelyek most a tb- önkormányzatokkal szemben is részletesebb, komolyabb vagy másféle észrevételeket tesznek.
A szociális partnerség egy fogalom, tisztelt képviselõtársaim, amely Európában a munkavállalókra, a munkaadókra és az állam képviselõjére épül. Ebbõl épülnek föl az érdekegyeztetõ tanácsok, ezt nevezik tripartit érdekegyeztetõ rendszernek. Õszintének tartom ezt a vitát, nagyon jónak, és örülök, hogy elnök úr nem szakította meg, mert a módosító indítványok, amelyeket a részletes vitában tárgyalunk, errõl a koncepcióról szólnak, így hát érthetõen mindenki módosító indítványokról szólt, amikor például az érdekegyeztetés jelenlegi mechanizmusát jónak tartja vagy szeretné megkerülni. Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha valaki az érdekegyeztetés parlamenten kívüli mechanizmusát nem fogadja el, nincs abban semmi szégyellnivaló, ha valaki a szociális partnerség fogalmát visszautasítja, azonban ha elfogadjuk, hogy tb-önkormányzatok vannak, és azok a szociális partnerség elve alapján mûködnek, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy alapvetõen és döntõen a munkaadók és a munkavállalók képviselõire épüljenek. Ezért gondolom tehát azt, hogy a tb-önkormányzatoknak, ha van létük és értelmük, akkor az az értelmük, hogy a járulékfizetõ munkavállalók és munkaadók képviselõibõl állnak össze. Ehhez képest az, hogy szociális választás vagy delegálás, milyen delegálás, egy másodlagos kérdés, és e tekintetben, azt hiszem, valóban a kényszert kell követnünk, amikor elfogadjuk ezt a javaslatot.
Ami a helyi önkormányzatok megjelenítését illeti, érvként elhangzott, hogy õk munkaadók. Ha munkaadók, akkor természetesen más munkaadók is vannak, mármint az egészségügyben, ilyen értelemben tehát elég, ha munkaadóként jelennek meg. Másrészt pedig azt hiszem, a tb- önkormányzatokban, amennyiben a járulékfizetõket és a felhasználókat képviselõk, a kórházakat fizetõk, a betegeket képviselõk összekeverednek, vagy pedig egy olyan önkormányzat alakul ki, amelyben fele részben a járulékfizetõk jelennek meg, fele részben pedig a felhasználók, akkor még sokkal nagyobb ellentétek alakulnak ki, mint a jelenlegi rendszerben, amire itt már többen is utaltak.
Arról nem beszélve, hogy ad absurdum, ha az egyik önkormányzatban megjelennek a másik önkormányzat, a területi önkormányzat képviselõi, akkor azt is föl lehetne tenni, hogy a helyi önkormányzatokban a szakszervezetek blokként miért nem képviseltethetik magukat. El is hangzott itt egyébként olyan vélemény, hogy a második kamarában a szakszervezeteknek blokkba be lehetne küldeni embereket, természetesen nem a liberális pártok képviselõit. Jómagam ezt egyébként nem tartom helyesnek. Azt gondolom, az a helyes, ha különválasztjuk a különbözõ önkormányzatiság elvét, és egyik önkormányzat nem delegál a másik önkormányzatba képviselõket sem egyik irányban, sem másik irányban.
Ami a magán-nyugdíjpénztárak mûködését illeti, természetesen ez a vita nem errõl szól, és ez már valóban túlmegy a részletes vita határain. Én csak és kizárólag arra hívtam föl a figyelmet, amit végül is senki nem vitatott, legföljebb kommentált, hogy jelenleg, ha a nyugdíjbiztosító pénztár által fizetett összeget összehasonlítjuk a nyugdíjbiztosítási pénztár mûködésével, akkor egy olyan kedvezõ arányt kapunk, amit kétlek, hogy bármilyen magánintézmény rövid távon, gyorsan meg tudna ismételni, reprodukálni tudna. Ezért egyébként persze bennem az egész nyugdíjreformmal kapcsolatban élnek magánjellegû kételyek, ezek azonban nem a frakció kételyei, hanem szerény személyem kételyei.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezeket szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.