DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Bár az idõ nagyon elõrehaladott, de engedjék meg, hogy az általános vita végén reagáljak néhány olyan felvetésre, amely elhangzott az elmúlt három ülésnapon, amikor a Btk.-t tárgyaltuk - de nyilván elsõsorban a ma elhangzott kérdésekre szeretnék reagálni. Nyilván lehetõségünk lesz majd még arra, hogy a részletes vita során, illetve végén is kifejtsük az álláspontunkat.
Többen foglalkoztak a bûnszervezet kérdésével; Kõszeg képviselõ úr és Dávid képviselõ asszony is felvetette a differenciálás hiányát, illetve a szûk fogalommeghatározás kérdését, és ezzel összefüggésben a bíróságoknak a széles mérlegelési jogát. Nagyon érdekes, hogy más kérdésekben viszont éppen azt vetették a szemünkre, hogy nem adunk elég széles mérlegelési jogot a bíróságoknak. Kõszeg képviselõ úr arról beszélt, hogy esetleg alkalomszerûen összeverõdött fiatalokat is el lehet ítélni e bûncselekményi fajta alapján. Úgy gondolom, ez a veszély nem fenyeget, hiszen egy kiépített szervezetrõl, egy munkamegosztásról is szó van, ami nem jellemzõ ezekre az esetekre.
Úgy gondoltuk, hogy ha ennél tágabb fogalommeghatározást, több ismérvet alkalmaztunk volna, akkor ezzel nagyon megnehezítettük volna a nyomozóhatóságok, illetve a bíróságok eljárását, ugyanakkor túl nagy lehetõséget adtunk volna a kibújásra a valóban mûködõ bûnszervezeteknek. Én is úgy gondolom, hogy ez a fogalom-meghatározás a magyar viszonyoknak megfelelõ, és lehetõvé teszi a ténylegesen mûködõ bûnszervezetek létrehozóinak, illetve az abban közremûködõknek a büntetését.
Többek részérõl felmerült az életfogytiglan kérdése. Kõszeg képviselõ úr úgy fogalmazott, hogy itt a rendpártiság és a liberális büntetéspolitika küzd egymással. Én ezt egy sajátos megközelítésnek tartom, hiszen a legélesebben a tudomásom szerint egyetlen, Magyarországon mûködõ liberális párt - az SZDSZ -, illetve az a párt, amelyik valamikor liberálisnak tartotta magát - a Fidesz - az, amelyik ebben a kérdésben pont nem a liberális büntetõpolitikát képviseli.
És ha már szóba került az életfogytiglan kérdése: nemcsak arról van szó, amit Szájer képviselõ úr itt elmondott, hogy a börtönben esetleg milyen bûncselekményeket követhetnének el, hanem akinél a büntetés kiszabásakor világossá válik, hogy soha nem szabadulhat a büntetés- végrehajtási intézetbõl, neki valóban attól kezdve minden mindegy; és nemcsak a börtönön belül követhet el újabb, nagyon súlyos bûncselekményeket, hanem sokkal inkább elképzelhetõ, hogy megpróbál szökni, és a szökés során is bármilyen eszközt felhasználni.
Ugyanakkor a jelenlegi rendszer - illetve az, amit a módosítás alapján meg akarunk valósítani - is lehetõvé teszi azt, hogy bizonyos súlyos bûnelkövetõk - és itt név is elhangzott - soha ne kerüljenek ki, hiszen ez csak az az idõpont, amikor elõször megvizsgálja a bíró, hogy feltételesen szabadon lehet-e bocsátani az életfogytiglanra ítéltet.
Torgyán képviselõ úr beszélt arról, hogy jobb lett volna a büntetõ törvénykönyvet és a büntetõeljárás-jogi kódexet együtt a parlament elé terjeszteni. Ez, el kell ismerni, igaz; ugyanakkor olyan nyomás nehezedett a kormányra, hogy a büntetõ törvénykönyv módosítása minél elõbb a parlament elé kerüljön, és már olyan állapotban is volt, hogy ide lehetett terjeszteni, ezért inkább ezt tartottuk fontosabbnak. Sok ellenzéki képviselõ elmondta, hogy még korábban kellett volna beterjeszteni. A két szempont között kellett döntenünk.
A halálbüntetés kérdését vetette fel Torgyán József képviselõ úr: nagyon röviden csak annyit mondanék, egyetértek azzal, amit többek között Tóth Pál és Bauer Tamás képviselõ urak elmondtak: itt az Alkotmánybíróság döntése az, ami kötelezõ a magyar parlamentre, illetve nemzetközi szerzõdések is.
A borhamisítás kérdésével kapcsolatban: én úgy gondolom, jelentõs az, hogy az elõkészületet is büntetni rendeli a módosítás után a büntetõ törvénykönyv, azonkívül több bûncselekményfajta halmazaként is megállapítható, tehát viszonylag súlyosabb büntetésre van kilátás. Emellett érdeklõdéssel várjuk a Néppárt módosító javaslatát, és amennyiben ez elfogadható a kormány számára, nyilván támogatni fogjuk.
Többen felvetették a házassági életközösségen belüli szexuális erõszak büntethetõségének kérdését. Néhány dologra hadd reagáljak: teljesen egyetértek azzal, amit, ha jól emlékszem, Simon József képviselõ úr mondott el: egy büntetõ törvénykönyv módosításánál nem lehet szempont az, hogy majd milyen bizonyítási nehézségekbe ütközik egy adott bûncselekmény, illetve mennyire eszköz, visszaélési lehetõség. Ezek valóban majd az eljáró hatóságok feladatát kell hogy képezzék; másrészt pedig a bizonyíthatóság nemcsak a házassági életközösségen belüli nemi erõszaknál látható, tapasztalható, hanem bármilyen más, de tipikusan olyan bûncselekményfajtánál, amit nagyon nehéz bizonyítani.
Vannak, akik azt mondták a vita során, hogy egyszerû: meg kell szakítani az életközösséget. Igen ám, de míg a jelenleg hatályos törvény a házassági életközösségen belüli erõszakot nem rendelte büntetni, az élettársi közösségen belülit most is bünteti.
(12.40)
Mi a különbség? Miért büntetjük azt a férfit, aki élettársi közösségen belül követi el az erõszakot, és miért nem büntetjük, aki házassági életközösségen belül? Olyan cinikus megnyilvánulások is elhangzottak, sajtóban is, de voltak célzások rá a vitában is, hogy itt tulajdonképpen egy házastársi kötelezettség teljesítésérõl van szó. Ilyen logika szerint, ha a férj hazamegy, és nem gõzölög ott a vacsora az asztalon, akkor megverheti a feleségét, kicipelheti a konyhába, és kényszerítheti, hogy fõzze meg a vacsoráját. Ez is egy házastársi kötelezettség, ami az ilyen elvet valló urak és hölgyek szerint elfogadható.
Kutrucz Katalin fölvetette, hogy nincs szigorítás. Sokat vitatkoztunk, elmondtuk, hogy más filozófiát követett a mi módosító javaslatunk, mint a Kutrucz Katalin és a Kónya Imre által beterjesztett javaslat. Erre nem kívánok visszatérni. Amit a vagyon elleni bûncselekményeknél a 200 milliós határról mondott, valamint a bûnszervezet kérdésében, hogy milyen bûncselekményfajtákat kéne még felsorolni: úgy gondolom, hogy ezek átgondolandóak, és a konkrét módosító indítványokat mérlegelni fogja majd a kormány.
Sokadszor hangzik el a gépkocsilopás kérdése. Nem igazán ide tartozik, hiszen, ahogy Szájer József elmondta, majd külön indítványt, önálló indítványt kívánnak benyújtani. Meg tudjuk ismételni, hogy itt két különbözõ bûncselekményfajtáról van szó. Amennyiben nem lenne ez a törvényi tényállás, akkor a jármû jogtalan használatát nem is lehetne büntetni. Azzal semmiképpen nem tudok egyetérteni, hogy itt valamiféle értékhatárhoz kelljen kötni, mert akinek a Trabantját viszik el - ha csak használni akarják, és közben, mondjuk, úgy megrongálják, hogy soha többé nem tudja használni -, annak ugyanolyan fájdalmas, mintha egy gazdag embernek a Mercedesét viszik el.
A kábítószerrel való visszaélés kérdésérõl is sok vita folyt. Teljesen hamis az a tényállás-felvetítés, amit Szájer képviselõ úr elmondott, hiszen itt nem arról van szó, hogy a drogkereskedõ számára nyújtana lehetõséget a törvény, sõt, még annak számára sem nyújt lehetõséget, aki valóban csak fogyasztó, de akár egy adagot is átad, mondjuk, a barátjának; már õ sem védekezhet azzal, hogy szeretne gyógykezelésre elmenni.
Úgy gondolom, a jelenlegi szabályozás megfelelõ, ezt kell, kellene alkalmazni. Úgy gondolom, valóban fontos érdek az, hogy azok a fiatalok, akik valóban csak fogyasztók, akik olyan helyzetbe kerültek, hogy az életük nagy valószínûség szerint teljes mértékben tönkremegy, élhessenek azzal a lehetõséggel, hogy gyógykezeltetik magukat; és a drogkereskedõk ellen igenis a jelenlegi szabályok szerint is szigorúan fel lehet lépni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)