SIMON JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Csak azért kértem szót, hogy felhívjam a tisztelt Ház figyelmét, alapvetõen nem a jogászoknak és nem a bíróknak készülnek a törvények. Szent meggyõzõdésem, hogy rossz nyomon járunk, ha a bizonyíthatóságot, a joggal való visszaélés lehetõségeit hozzuk fel kifogásként, amikor egy problémával szembe kell nézni.
A bûncselekmények számának elszaporodása összefügg azzal a társadalommal, amiben élünk. Itt profit termelõdik, itt kulturális értékek keletkeznek és ezzel együtt olyan jelenségek, amelyeket erkölcsileg és a jog erejénél fogva is elítélendõnek tartunk. A két dolog szervesen összefügg. Az egész társadalom jólétét, egész kulturális és gazdasági helyzetünket kell megváltoztatni ahhoz, hogy felfogásunk is változzon ezekben az apró kérdésekben, amelyek azért nem jelentéktelenek.
Úgy érzem, olyan ügyeket piszkálunk, olyan kérdésekkel foglalkozunk, amelyek idõszerûsége nem vitatható. Az erõszak a családon belül is erõszak. A család valóban intim közösség, de csak addig érdemli ki ezt a nevet, amíg a családon belül az erõszak nem természetes és megengedett. Úgy gondolom, pártállástól függetlenül becsületbeli, etikai kötelesség szembenézni ezzel a kérdéssel.
Nem jó úton járunk, ha a bizonyíthatóság és a bíróság, a bírók problémáit tesszük az elsõ helyre a kérdés megítélésénél, hanem azt, hogy fenyegeti-e a jog azt, aki visszaél azzal a lehetõséggel, ami eddig rendelkezésre állt. Úgy ítélem meg, hogy ennek itt az ideje.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)