DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A büntetõ törvénykönyv módosításával kapcsolatos kisgazda álláspontot dr. Bánk Attila képviselõtársunk fejtette ki, aki végsõ konklúzióként levonta, hogy csak jelentõs korrekciókkal tudjuk elfogadni a módosítást, és az ezzel kapcsolatos kisgazda álláspontról részleteiben szólt. Nem kívánom megismételni az õ felszólalását, ezért a lehetõségekhez képest csak olyan kérdéseket kívánok érinteni, amelyek az õ felszólalásában nem szerepeltek.
Abból indulok ki, hogy a büntetõ törvénykönyv többszöri módosítása miatt szükség van továbblépni az eddigi módosításokon. Hiszen hét év alatt 22 változtatás történt a büntetõ törvénykönyv rendelkezéseiben. Az Igazságügyi Minisztérium adatai szerint 41 új tényállás megállapítására került sor, 18 régi tényállásnak pedig újrafogalmazására. Ezek önmagukért beszélõ tények. Egyértelmû tehát, hogy itt a módosított Btk.-részek és a nem módosított büntetõ törvénykönyvi rendelkezések szinkronba hozatala mindenféleképpen szükséges. Hiszen itt oly mérvû ma már a büntetõ törvénykönyvön belüli aránytalanság, ami ezt az arányosítási szükséghelyzetet felveti.
Ugyanakkor tény az is, hogy a számos új törvényi tényállás megfogalmazása, illetõleg a régi átfogalmazása miatt is, továbbá a differenciáltabb büntetéskiszabási gyakorlat miatt is a törvényi feltételeket meg kell teremteni. És a szaporodó bûnelkövetések és az olyan súlyú bûncselekmények megjelenése miatt, amelyek eddig nem vagy nem ebben a formában voltak ismertek, egyértelmû, hogy át kell gondolni: a büntetés szigorítása irányában milyen lépéseket kell tenni.
Miután a módosítás 13 esetben az alsó tételt emeli, a Független Kisgazdapárt megítélése szerint is a kormányzati szándék - a rendkívüli mértékben elszaporodott és súlyukban is növekedett bûnesetek számára is tekintettel - helyes, hogy a büntetés szigorításával is igyekeznek gátat vetni a bûnelkövetések szaporodásának. S hogy ez nemcsak magyarországi probléma, azt hiszem, azért erre az ellenzéki oldalról is rá kell mutatni. Hiszen én magam 1997 januárjában Angliában jelen lehettem az angol parlamentnek azon a vitáján, ahol az akkori - konzervatív többségû - parlamentben, a Munkáspárt elõterjesztésére ugyan, de mindenképpen az egyes büntetési tételek szigorítása és a szervezett bûnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében igen jelentõs lépések történtek. Azt hiszem, ha már a konzervatív Anglia is szükségesnek látta ebben az irányban lépni, akkor nyilvánvaló, ezt meg kell tennünk nekünk is.
Ugyanakkor egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a módosítás minden irányban helyes irányválasztás mellett történt, hiszen én személy szerint úgy gondolom, hogy a házasságon belüli szexuális erõszak kérdésének a felvetése nem igazán kiérlelt büntetõjogi koncepció. Talán ezt szélesebb körben kellett volna megvitatni ahhoz, hogy a magyar jogban egy merõben szokatlan, új helyzet jelenjék meg. Én talán azt hiszem, nem feltétlenül most, a büntetések szigorítása kapcsán kellett volna ezt a problémakört a Btk.-módosításba behozni.
Amit kritikai elemként nagyon nyomatékosan szeretnék megfogalmazni: sajnos, megint nem körültekintõen fogott hozzá az igazságügyi kormányzat a Btk. módosításához. Szerintünk ugyanis most már olyan nagyarányúak az eddigi változtatások, hogy most már nem lehetett volna megkerülni az új büntetõkódex megalkotásának a szükségességét.
Engedjék meg, hogy rögtön rámutassak arra a független kisgazdapárti álláspontra: szerintünk nem elég csak az új büntetõkódex, hanem hozzá igazítottan az új büntetõeljárás-jogra is szükség van. A korrektség kedvéért hozzá kell tegyem, ezt ugyan az igazságügyi kormányzat ígérte, de szerintem ezeknek összehangolt Ház elé terjesztése lett volna a kívánatos. De itt meg kell említenem, az új büntetés- végrehajtási törvény beterjesztésével sem lehetett volna késlekedni, mint ahogy az egész büntetõ-eljárási rendünk áttekintése kapcsán nem lehetett volna tovább halogatni a szakértõkre vonatkozó rendelkezések újraszabályozását illetõen.
Engedjék meg, hogy azt mondjam - bár ugyan most az alkotmányozás kapcsán nyilvánvalóan a kormányzat azt mondhatja, éppen erre való tekintettel akarta az egész igazságügyi reformot végrehajtani -, szerintem az új büntetõkódex és a felsorolt egyéb törvények elõterjesztése kapcsán kellett volna sort keríteni ezekkel szinkronban a bírósági reformra, az ügyészségek megreformálására, a rendõrségi eljárások modernizálására, mint ahogy a hatékonyabb bûnmegelõzési és a hatékonyabb utógondozási rendszer megteremtésére is.
Tehát úgy gondolom, egy sokkal komplexebb feladatkör az, amelyet itt egy eredményes munka érdekében el kellett volna végezni, mint a büntetõ törvénykönyv már kifogásolt keretek közt való módosítása. Bár ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy az elõterjesztésnek vannak bizonyos sürgetõ elemei is, amelyeket elég nehéz figyelmen kívül hagyni. De én magam errõl a helyrõl nem elsõ alkalommal szólok arról, hogy komplex módon kellene egy-egy törvénycsomagot elõterjeszteni, tehát nem külön-külön kiragadva egy-egy elemet.
(10.20)
Sajnálatos módon az eltelt hét év alatt, a rendszerváltoztatás jogi lehetõségének felmerülése óta erre az elõterjesztési formára még nem tudott ráállni egyetlenegy kormány sem. Tehát a Kisgazdapárt
lláspontja egyértelmû. Az általam említett elemek csak együttesen lennének alkalmasak jelentõs eredmények elérésére. De úgy gondolom, hogy - éppen a Szabad Demokraták Szövetsége elõbbi elõadójának számomra eléggé meglepõ felvetése kapcsán is - a Független Kisgazdapártnak újólag fel kell vetnie a kérdést, hogy egy hatékonyabb büntetõvédelem érdekében bizony nem lehetne-e eltekintetni attól sem, hogy a Ház újólag megvizsgálja a halálbüntetés idõleges visszaállításának - kizárólag az emberi élet védelme érdekében történõ - alkalmazásának kérdéseit. (Sic!)
Sajnálatos, hogy az eltelt néhány év a bûnözõkkel szembeni elfogadhatatlan tehetetlenség jegyében zajlott. Ezen a véleményen az sem változtat, ha olyan rendõrségi bejelentések történnek, amelyeknek tárgyi megalapozottságát ugyan mi nem észleljük, de a rendõrség igyekszik optimizmust sugallni a társadalomnak, amikor olyan adatokat próbálnak érzékeltetni, mintha 120-150 jelentõs büntetõügy felderítése lenne napirenden. Én jobban örülnék annak, ha konkrét számok hangzanának el, mert amögött el tudnék képzelni eredményt, de ilyen globális számok mögött kevésbé.
Úgy gondolom, ahhoz, hogy büntetõrendszerünk hatékonyabb védelmet nyújtson a társadalom számára, a bûnelkövetõkkel szemben néhány alapelvet tisztázni kellene, amelyek tovább nem halaszthatók akkor, amikor a büntetõ törvénykönyvünk reformjára akarunk sort keríteni. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ezen elvek közül talán legelsõ helyen kellene említeni a büntetés elkerülhetetlenségének elvét, tudniillik ez lényegesen hatékonyabb védelmet jelentene mindenféle alsó határ felemelésénél. Ne vegyék rossz néven, de nem hiszem én, aki 35 évig voltam gyakorló ügyvéd, hogy igazán visszatartó ereje lenne annak, hogy a büntetés alsó tétele öt év-e vagy nyolc év. A büntetés elkerülhetetlensége visszatartó erõ lenne, ha a felderítések száma vagy a kitartó bûnüldözés valóban olyan lenne, hogy számolnia kellene az elkövetõknek azzal, hogy semmilyen körülmények között nem tudják elkerülni a felelõsségre vonást.
Egy ilyen másik szempont lehetne a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az eljárás gyorsasága, hiszen egyáltalán nem közömbös egy büntetõügy szempontjából, hogy mikor kerül az ügy elbírálásra. Ezért csak a büntetõ törvénykönyv módosítása önmagában nem hozhatja meg a kellõ eredményt, a büntetés elkerülhetetlensége mellett a gyorsaság legalább olyan fontos szempont a bûnözés elleni hatékony harcnál. Ezért tehát mi mindenképpen javasoljuk a büntetõeljárási rendszer hozzáigazítását ehhez a követeményrendszerhez.
Hadd említsem meg, hogy ugyanilyen fontosságúnak ítéli meg a Független Kisgazdapárt a bûnüldözõk eltököl... eltökéltségét (Sic!) a bûn üldözésében, hiszen ha látni fogják, hogy a bûnelkövetõket - mint azt egyes országok esetében nagyon jól nyomon lehet követni - az egész világon át üldözik azért, hogy felelõsségre vonják, akkor az adott országban jelentõsen csökkenni fog a bûnesetek száma, hiszen az ilyen országokat a bûnelkövetõk általában nem kedvelik, és ha módjunk van rá, azokat el is kerülik.
Úgy gondolom tehát, hogy önmagában a büntetési tételek emelése nem jelent igazi visszatartó erõt, hanem - amint elmondottam - azok a szempontok vezethetnek végül is eredményes harcra a bûnözés ellen, amelyekre az elõbb utaltam.
Itt kell kitérnem arra, hogy az élet elleni bûncselekmények esetében tulajdonképpen ma már a Független Kisgazdapárton kívül más pártok is kezdik érezni, mennyire tarthatatlan az eddigi merev álláspont, az, hogy elutasították a halálbüntetés idõleges visszaállításának a gondolatát. Talán ez inspirálhatta a Szabad Demokraták Szövetségét is arra, hogy - ha egyik képviselõje útján is - ezt a kérdést elég óvatosan, de mégiscsak felvetette. Hack Péter vezérszónoklatában a Szabad Demokraták Szövetsége nevében felvetette, hogy az emberi élet kioltása esetében - a bírói mérlegeléstõl függõen ugyan, de - megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy a feltételes szabadlábra helyezés, szabadságra bocsátás alsó határát 40 évben állapítsák meg. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - elnézést, nem sértõ akarok lenni, csak azért, hogy az álláspontunk pregnánsabb legyen - ez szemforgatás, álszentség. Képtelenség a 40 éves minimális feltételes szabadságra bocsátás gondolatának a felvetése is, hiszen egy 35 éves, tehát viszonylag fiatalabb bûnelkövetõ ebben az esetben 75, egy 40 éves pedig 80 éves kora elõtt nem lenne szabadlábra helyezhetõ. Úgy gondolom, ezek egyértelmûsítik, hogy ez nem lehet a megoldás.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az emberi élet valamennyiünk számára olyan kincs, amelyet kötelessége a társadalomnak megvédenie, amelyet kötelessége az Országgyûlésnek is szem elõtt tartania. Tessék végre világosan látni, hogy nemcsak a gyilkos uraknak van személyiségi joga, kérem, hanem az ártatlanoknak is. Az áldozatoknak is van személyiségi joga! A Független Kisgazdapárt nevében félreérthetetlenül lerögzítem, hogy mi az ártatlan ember személyiségi jogát ezerszer többre tartjuk, mint a bûnözõkét, és tessék végre olyan helyzetet teremteni, hogy ezt a bûnözõk is megértsék!
A Független Kisgazdapárt emlékeztet arra, hogy az 1980-as években, amikor a meghozott halálos ítéleteket távolról sem hajtották végre, hanem évente egy vagy két alkalommal hajtottak végre ezek közül halálos ítéletet, akkor már a gyilkos uraknak önmaguk becses életéért is rettegniük kellett, már nemcsak az volt a kérdés, hogy kioltják-e az áldozatuk életét vagy sem. És ez olyan visszatartó erõt gyakorolt a gyilkosok esetében, amely a jelenlegi helyzethez képest az emberi élet tömeges megvédését tette lehetõvé. Konkrétan felmerül a Független Kisgazdapárt megfogalmazásában, hogy akkor, ha nem látszik más módszer az emberi élet kioltóival szembeni hatékony fellépésre, és különösen gondolunk itt arra, hogy az emberi élet különös kegyetlenséggel elkövetett kioltása milyen közfelháborodást idéz elõ, amikor idõs személyeket napokig kínoznak azért, hogy a nem létezõ pénzük holléte felõl felvilágosítást tudjanak kicsikarni. Kérem, én úgy gondolom, megengedhetetlen, hogy a társadalom magára hagyja a védtelen áldozatokat.
(10.30)
Ebben az esetben felelõsségünk tudatában kijelentjük, hogy nem halasztható tovább az emberi élet védelme érdekében a halálbüntetés idõleges visszaállításának felvetése. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) És legyen szabad itt rámutatnom arra, nem igaz az, hogy ez az Európai Unió jogával ellentétben állna, hiszen ha önök összevetik, mondjuk, a feltételes szabadságra helyezés 40 éves idõtartamát mint minimális idõtartamot a halálbüntetés kiszabhatóságával, akkor azt kell hogy mondjam, az Európai Unió jogrendjével a feltételes szabadságnak ilyen idõtartamban és ilyen módon való meghatározása legalább annyira összeegyeztethetetlen! Átmenetileg tehát bizony felmerülhetnek olyan tényezõk, amelyek szükségessé teszik a halálbüntetés idõleges visszaállítását.
Kérem, én emlékeztetném önöket arra, hogy milyen felzúdulás volt ebben a Házban, amikor én elõször felvetettem az ázsiai csendes-óceáni térséggel való kapcsolattartás kiépítésének szükségességét. Évekig kiabáltak az én beszédembe, amikor én ezt felvetettem. Most Horn Gyula mégis elment Szingapúrba, de Szingapúrban tapasztalhatta, hogy ott nem tûrik el például, hogy a városállam pénzét szétlopják, és a világba elmeneküljenek a pénzt a bankból kilopók, hanem üldözik az egész világon, hogy hazahozzák a bûnelkövetõt és Szingapúrban vonják felelõsségre. Vagy emlékeztethetném önöket arra, hogy amikor a fiatalok elsõ lakáshoz vagy munkahelyhez jutásának jogát alanyi jogként az alkotmányba követeltem felvenni, akkor milyen ellentétes indulatokat váltott ez ki a Ház többségébõl. Most meglepõdve láttam, hogy az egykori kormányzó párt, amely igaz, hogy idõközben törpepárttá minimalizálódott, de mégiscsak fölvetette az általam hat éve hangoztatott kérdésnek a szükségességét, és most már maga is nem demagógiának - fõleg nem Torgyán-féle demagógiának! -, hanem általa is szükségesnek tartott olyan tényezõnek tekintette, amelyet érdemes hangoztatni.
No kérem, a Független Kisgazdapárt álláspontja tehát az, hogy egyes kérdések lehet, hogy a Ház számára nem látszanak minden vonatkozásban azonnal elfogadhatónak, de ahogy az általam említett elõbbi két esetben is, az egyik ügyet illetõen - az ázsiai csendes-óceáni térséget illetõen - hét évre volt szükség, a fiatalok elsõ lakáshoz és munkahelyhez jutása ügyében hat évre, de mégis megváltozott egyes parlamenti pártok álláspontja - éppígy lesznek önök a halálbüntetés idõleges visszaállításával is.
De azért, hogy mindenki számára világos legyen, hogy mi fog ebben az ügyben történni, a Független Kisgazdapárt nevében kötelezettséget vállalok arra: ha mi megnyerjük a választásokat, ezt a kérdést ismét a Ház elé fogjuk hozni, mégpedig azt megelõzõen ki fogjuk hirdetni, hogy egy megfelelõ felvilágosító munka után kerül sor ennek a kérdésnek a Ház elõtt való újbóli felvetésére; és ha változatlanul tovább folytatódnak az emberi élet elleni bûncselekmények, akkor a gyilkos urak nemcsak az áldozatuk, hanem önmaguk életét is ki fogják oltani, mert a Független Kisgazdapárt ilyen jogi alapokra fog helyezkedni.
Én arra kérem az igen tisztelt Házat, a társadalmi elvárásoknak tegyenek eleget, hiszen a társadalom számára most nem az a legfontosabb kérdés, hogy házasságon belül egy férj mikor közeledik a jogszabályban írt keretek között a feleségéhez és mikor közeledik azt meghaladó módon, erõszakosan a feleségéhez - én ugyan a nõk nevében nyilván nem nyilatkozhatom (Dr. Avarkeszi Dezsõ: Csak nyugodtan!), de felteszem, hogy a nõk egy igen tekintélyes hányada talán nem is venné rossz néven (Szórványos derültség.), ha kissé erõszakosabban közelednének egyes férjek hozzájuk -, tehát kérem, ne ilyen mondvacsinált ürügyekkel foglalkozzunk, hanem a társadalom valóságos problémáival, valóságos védelmével.
Köszönöm a megtisztelõ figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)