Dávid Ibolya Tartalom Elõzõ Következõ

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Az elmúlt három évnek nagy privatizációs botrányai voltak 1994-ben a HungarHotels, 1995-ben a Budapest Bank, 1996-ban a Tocsik-ügy és az energiaszektor - és 1997-ben minden jel arra mutat, hogy visszakanyarodunk a bankszektorba.

A kormány 1995. december 14-én döntött a Budapest Bank privatizációjáról; máig nem tudni pontosan, mi is történt a kormányülésen. Az azonban biztos, hogy a legérintettebb, személyében érintett személy Bokros Lajos volt, aki minden bizonnyal egy elfogulatlan tájékoztatást adott a kormánynak, egy darab angol nyelvû szerzõdéssel a kezében. Tehát a kormány tagjai nem tudták, hogy milyen szerzõdésrõl döntenek.

A privatizációt megelõzõ hetekben a kormány 12 milliárdos tõkeinjekcióval feljavította a bankot, majd a vételár is mindössze 12 milliárd forint volt. Ha egy zakóba teszik bele ezt a 12 milliárd forintot, majd 12 milliárdért értékesítik, akkor még el tudjuk fogadni. De egy olyan bank esetében, amelyiknek 74 fiókja volt, számtalan ingatlana, 400 ezer ügyfele, komoly ingósággal rendelkezett, és csak az ingatlanvagyona több mint 16 milliárd forint, úgy tûnik, mindenki belátja, hogy nevetséges volt ez a szerzõdés. A bank 1995-ös nyereségérõl az állam lemondott, ez bruttó 3,5 milliárd forint volt. A szerzõdés alapján több mint 8 milliárd forint értékben az eladó magyar állam arra vállalt kötelezettséget, hogy a vevõ rendelkezése szerint bármit visszavásárol, ami a vevõnek nem tetszik a vevõ egyoldalú nyilatkozatával. Így került sor a Polgári Bank visszavásárlására 1,1 milliárd forintért, melyet késõbb a Pénzügyminisztérium a pénzintézeti központi banknak 500 millió forintért értékesített azzal a feltétellel, hogy bizonyos kockázatvállalás esetén ez az ár csökken. Tehát az állam fizetett 1,1 milliárdot, eladta 500 millióért, és úgy hírlik, hogy az 500 millióból a valódi vételér 5, azaz öt millió forint volt és 495 millió maradt a kockázatvállalási keret.

Tegnap megtudhattuk Király Pétertõl, a pénzintézeti központi bank vezérigazgatójától, hogy átvizsgálták a Polgári Bankot, és megállapították, hogy a bank '96. évi vesztesége 1,7 milliárd forint. Képviselõtársaim, 1,7 milliárd forint! Itt néhány hónappal ezelõtt az államtitkár úr azt mondta, hogy korai az ellenzék - idézõjelben mondom - "hangoskodása", mert ebbõl az állam még nyereségesen kikerülhet. Ennek ismeretében jó lenne tudni egyébként, hogy milyen szerzõdés jött létre a Polgári Bank és a Pénzügyminisztérium között a második eladást érintõen.

A kormányszóvivõ múlt héten pénteken kijelentette, hogy a kormány ülésén nem volt szó arról, hogy a 2,7 milliárd forintos vagyon mibõl áll. Ez egyébként a mai árfolyamon 3,2 milliárd forint. Nem tudni, hogy ez ingó, ingatlan, vagy mibõl áll ez a vagyon. Lényeg az - mondta a szóvivõ úr a kormány nevében -, hogy a visszavásárlás nem jelenthet hátrányt az állam számára. Túl azon, hogy ez egy ködösítõ kijelentés, egyszerûen nem igaz! A visszavásárlás hátrányt jelentett a Polgári Bank eladásánál, és a visszavásárlás hátrányt jelent ennek a vagyonnak a visszavásárlásánál is, hiszen a kormány biankót vállalt, és a biankót a Budapest Bank tölti ki az üzleti érdekei alapján. Azt a vagyont, amibõl a Budapest Bank pénzt tudott csinálni, eladta, megtette maga is, hiszen eladta a nyaralókat és eladta az üdülõket. Azok a vagyonelemek, amikbõl viszont nem lehet pénzt csinálni - hiszen ezek elvesztett perek és behajthatatlan, rossz kihelyezésû hitelek milliói -, azok, amik részét képezik a visszavásárlásnak. Ennek az összegnek például részét képezi az olajmaffiától behajthatatlan hitelállomány is, a baráti vagy elvtársi alapon nyújtott számolatlan kölcsön is.

Ezt a kötelezettek helyett most az államunk kifizeti a banknak. Kifizeti oly módon, hogy a Reorg Rt. egy kft.-je megvásárolja. Csak zárójelben jegyzem meg: nem találtam a nyilvántartásban ezt a kft.-t. Nagy kérdés számomra, hogyan lehet rábírni a részvénytársaság kft.-jét erre az üzletre. Mekkora jutalékot, sikerdíjat vagy díjazást kap a kft.? Ki fizeti a kft. kamatveszteségeit? Hiszen 3 milliárd forintnál az egy évi kamat minimum 1 milliárd forint? Mekkora az adminisztrációs költség, mely ezekkel a behajtásokkal együtt jár, a fizetési meghagyás végrehajtási költsége és a felszámolási költség? Ki viseli ezt a többletköltséget? Azt hiszem, hogy erre a kérdésre a választ is megadhatjuk: mi, a magyar állampolgárok! A hasznát azonban néhány kedvezményezett élvezi csak.

A történet errõl szól, s nyilván ezért olyan nagy a ködösítés. Talán emiatt nem látjuk azt sem, hogy mekkora az az összeg, melynek megfelelõ értékû kárpótlási jeggyel a Budapest Bank nem tudott elszámolni a mai napig. Ennek összegét 10 és 70 milliárd forint közé helyezik a szakértõk.

Tisztelt Képviselõtársaim! Miközben a kormány (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) néhány milliárd forintos bevétel érdekében dühödt megszorító intézkedésekkel szorongatja a társadalmat (Az elnök a csengõ ismételt megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), addig megmagyarázhatatlan az a nagyvonalúság, amit privatizációs és bankügyekben tízmilliárdos tételekkel tanúsít. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap