GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Negyvenegy évvel ezelõtt, 1956-ban szabadságharc folyt Magyarországon, és háborús bûncselekmények történtek ávósok, pufajkások részérõl, egy gyarmatosító hadsereggel, a szovjet hadsereggel együttmûködve. Ezek a háborús bûncselekmények soha nem évülnek el a nemzetközi jog szerint és az emberi igazságérzet szerint sem.
Mégis azt tapasztaljuk, amit Csépe Béla képviselõ úr is kifejtett, hogy azok az '56-os hõsök, de fõleg már özvegyeik és gyermekeik semminemû igazi kárpótlásban nem részesültek, sajnos még erkölcsi kárpótlásban sem. Itt, a Ház falai között interpellációban nagyon gyakran felvetettük ezt a kérdést. Sajnos, nagyon elutasító választ kaptunk legfõbb ügyész úr részérõl, az illetékesek részérõl. Sajnos, nem történt meg az erkölcsi rehabilitáció az '56-os forradalmárok részére.
Csak egy-két dokumentumot említenék: hét sortûzper van. Mint tudjuk, az Alkotmánybíróság, az alaptörvény ellentétesnek minõsítette a sortûztörvényt, és jelenleg az ügyészség a genfi egyezmények alapján, arra való hivatkozással módosította a vádat. Hét sortûzper van: a salgótarjáni, a kecskeméti, a mosonmagyaróvári, a tiszakécskei, a tatai, az egri és a berzencei sortûz. Sajnos, mindegyik még a Legfelsõbb Bíróságon van. A bûnösök viszonylag nagyon jól élnek, az áldozatok és az áldozatok hozzátartozói pedig sínylõdnek.
Sajnos, nem történt meg nagyon sok esetben az '56-os emlékérmeknek a kiadása sem, még azt a minimálnyugdíjat is nagyon kevés hozzátartozó kapta meg. Nagyon kérjük a tisztelt kormányzatot, hogy hiányosságait pótolja. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)