CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Minden korban egy nemzet lelkiismerete attól függõen is nyugodt vagy nyugtalan, hogy miként becsüli meg nagyjait, mártírjait, akik életüket kockáztatták vagy adták egy diktatúrával szembeni ellenállásban. Különösen igaz ez ma Magyarországon a letûnt diktatúra utáni korban.
Sajnos, szomorúan kell megállapítanunk, hogy a kialakult, átmenetinek is nevezhetõ korban - akár 1956-ra, akár azt megelõzõ vagy követõ évekre tekintünk -, a volt elnyomók, üldözõk általában sokkal jobb körülmények között élnek, mint a volt ellenállók; illetve az idõ múlása miatt immár özvegyeik, leszármazottaik.
Kétségtelen tény, hogy 1956 értékelése, megbecsülése e parlament legelsõ törvénye által is megtörtént, azonban a volt ellenállók közül mára igen sokan kerültek a lakásrezsijüket fizetni nem vagy alig tudók egyre szélesebb táborába. Mikor érdekükben szólunk, nem kommunistázunk vagy valamiféle leszámolást hirdetünk, amivel gyakran az ellenzéket vádolják, s mint ahogy a minap is legfelsõbb körbõl az ügynöktörvénnyel kapcsolatban elhangzott, hanem jobb megbecsülésükért a nemzet lelkiismeretéhez szólunk.
És itt nemcsak 1956 hõseire gondolunk. Az '56-os szabadságharc nem egy véletlen szikra következtében lángolt fel, hanem a nemzet alapvetõ érdekeit képviselõk ellen végrehajtott törvénysértések láncolata vezetett ehhez. Helytállásuk következménye bebörtönzés, internálás, kényszermunka volt. Megbecsülésük éppúgy fontos, éppúgy megérdemlik a megbecsülést, mint a fasizmus áldozatai és 1956 hõsei.
Mindezek alapján sürgetjük a következõket:
Történjen meg végre teljeskörûen a jogi rehabilitálás. Tájékozódásom szerint ez még teljeskörûen nem történt meg. Vizsgálja meg a kormány egy, az eddiginél jobb anyagi rehabilitáció lehetõségét is. Meg kell szüntetni a nyugdíj-kiegészítés terén fennálló diszkriminációt, amely kettéosztja a nemzeti helytállásban részt vevõket aszerint, hogy nyugdíjuk 1995 decemberében 25 ezer forint alatt vagy felett volt-e. Legyen újra és posztumusz módon is adományozható az ellenállási emléklap. Kerüljön sor továbbra is az '56- os emlékérem és emléklap adományozására.
Tájékozódásom szerint az erre javaslatot tevõ társadalmi bizottságot mostanában nem hívják össze, mert az elnök és titkára nyugdíjbavonulás miatt lemondott. Közvetlenül a miniszterelnökség vette kezébe ezt az ügyet, és például az emléklapot már általában nem adják ki, holott a törvény tételesen felsorolja, hogy milyen esetekben adományozható emléklap.
A törvény valóban ezt a szót használja, hogy adományozható, de ezt véleményünk szerint nem lehet egy jó vagy rosszkedv szerint alkalmazni abban az esetben, ha a törvény tételesen felsorolja az emléklap adományozásainak a kritériumait.
Összességében: harcuk, áldozatuk, küzdelmük elismerése ellenére a letûnt diktatúrával szembeni ellenállók - kevés kivételtõl eltekintve - mára inkább a birtokon belüliek áldozatai, mint kiemelten megbecsült emberek. Felhívjuk a kormányzatot, a parlamentet: amennyire lehetséges, amennyire a lehetõségeink ezt megengedik, javítsunk ezeknek a megbecsülést érdemlõ embereknek a helyzetén. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(8.50)