AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a szokásoktól eltérõen, hiszen kivételes és sürgõs tárgyalási módot fogadott el a parlament, most válaszoljak a vitában elhangzottakra. Talán azért is célszerû megoldás ez, hiszen a jelenlévõk többnyire olyanok, akik a kérdések iránt érdeklõdnek és többnyire végigkísérték az egész vitát, tehát talán élõben lehet reagálni a felvetett dolgokra.
Mindenekelõtt azzal szeretném kezdeni, hogy ahogy sejtettem, a végén elmondott felhívásom csak nagyon részlegesen került meghallgatásra, tudniillik ez a vita jelentõs részben nem a benyújtott törvényjavaslatokról, hanem általános, politikai jellegû vagy akár gazdaságpolitikai, agrárpolitikai kérdésekrõl zajlott. Természetesen ezt tudomásul veszem, de azért ismét szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nyilvánvalóan az itt fennálló idõkeretek, a mostani alkalom nem alkalmas arra, hogy ezeket a kérdéseket alaposan végigtárgyaljuk, és ezért kérem, hogy bocsássák meg azt, hogy az ilyen típusú felvetésekre én most nem fogok igazán reagálni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem vagy nincs a kormánynak véleménye, hanem kifejezetten itt és most - gondolom - a két benyújtott törvényjavaslat ügyeire kellene koncentrálnunk.
(12.20)
Természetesen a nemzeti agrárprogram vitájához kapcsolódóan, természetesen a kis- és középvállalkozások támogatásáról készülõ különbözõ törvényjavaslatokkal kapcsolatosan a Háznak lesz még lehetõsége ezekben az ügyekben eszmét cserélni, és nyilván vannak más törvények is, amit az idõ rövidsége miatt nem említettem.
A második kérdéskör, amire reagálnék, hogy tulajdonképpen hogyan is kell interpretálnunk ennek az egész törvénycsomagnak a mostani tárgyalását. Itt többen úgy fogalmaztak, hogy csak arról van szó, hogy a kormány kötött egy megállapodást a demonstrálókkal, és a parlament feladata, hogy ezt most szentesítse. Azt gondolom, hogy nem megfelelõ beállítása ez a mostani vitának. Arról van szó ugyanis igazából, hogy valóban - ahogy én az expozémban is próbáltam aláhúzni - reform mértékû változások történtek január 1-jétõl a személyi jövedelemadóban és a társadalombiztosítási jogszabályokban is, és ezek a nagy változások - mint kiderült - egyes pontokon részben nem jól sikerültek, nem megfelelõ részszabályok kerültek a törvényekbe, másrészt pedig hatásaikban olyan dolgokat tártak fel, ami miatt teljesen világos, hogy reagálni és változtatni kellett.
Az ilyen típusú elõkészítõ munka sokkal elõbb elkezdõdött - erre is rámutattak többen a vitában -, mintsem hogy itt még demonstrációk szervezõdtek volna. Emlékszem arra, hogy az egyik kormányzati párt frakciója januárnak egészen az elején tett olyan javaslatokat, hogy mondjuk, a régi fogalom szerinti kiegészítõ vállalkozások tb-kezelése területén a kialakított megoldás nem jó és módosítsunk. Való igaz, hogy születtek már a parlamenti munka újrakezdésétõl kezdve képviselõi indítványok is. Tehát mindenféleképpen itt egy szélesebb elõzménye van ennek a mostani csomagnak. Kétségkívül, ebben lényeges szerepet töltött be az a típusú megközelítés is, amit a demonstrációk jeleztek, illetve azok a problémák - elsõsorban az agráriumban -, amire a demonstrációk és az annak nyomán sorra kerülõ újabb tárgyalások hívták fel a figyelmet. De azért az elõkészítõ munkában nagyon sok érdekképviselettel, nagyon sok más szervezettel is tárgyaltunk, tehát egy szélesebben vett változtatási csomag van itt, mint egyszerûen az agrárügyek.
Örömmel nyugtáztam, hogy ezek szerint az ellenzéki pártok egy jelentõsebb része is kész a benyújtott törvényjavaslatot támogatni és megszavazni, ami azt gondolom, hogy mindenképpen egy pozitív üzenet szélesebben véve azon vállalkozóknak, akik kétségkívül nagyon várják ezeknek a törvényeknek az elfogadását.
A parlament végül a kivételes és sürgõs tárgyalás mellett döntött. Világosan érzékeljük, hogy ezzel kapcsolatosan az ellenzéki pártok között nézetkülönbségek vannak. Vannak, akik ezt jónak tartják, mások nem tartják jónak. Én mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy áprilisban fizetni kell nagyon sokféle tehernek az elõlegét. Ezek közül van olyan is, ahol elõször történik - az szja esetében - egy bizonyos vállalkozói körben elsõ elõlegfizetés. Tehát ebbõl a szempontból is nagyon jó lenne, ha ezek a törvények még márciusban kihirdetésre kerülhetnének, hiszen akkor nem áll be az a helyzet, amit, amennyire lehet, meg kell próbálnunk elkerülni, hogy valakinek a régi szabályok szerint kelljen valamit befizetni, amit aztán késõbb valamilyen módon be kell tudnia a közben változó szabályok szerinti feltételrendszernek megfelelõ fizetésbe. Ezért úgy gondolom, hogy nem egyszerûen szépészeti kérdés, nem egyszerûen politikai kérdés, hanem gazdasági érdekek is fûzõdnek ahhoz, hogy ez a törvénycsomag minél elõbb megszülessen.
Természetesen a kivételes és sürgõs eljárásnak megvannak a maga szabályai. Ezt csak azért szeretném tisztelettel mondani, mert úgy tûnik, mintha nem mindegyik felszólaló gondolt volna bele ebbe a szabályrendszerbe. Ebben az esetben arról van szó, hogy igazából a vita a dolog részleteit tekintve a bizottságban kerül lebonyolításra. Amennyire én tudom, a bizottsági ülés ilyenkor a képviselõk számára nyitott, és hasonlóképpen az a lehetõség is nyitott, hogy módosító indítványokat tegyenek. Tehát azt gondolom, hogy egy kicsit furcsa, amikor itt vadonatúj módosító indítványokat ismertetnek velünk a plenáris ülésen, tulajdonképpen egy vitafolyamat lezárásakor. Azt gondolom, hogy ha ezek közül van olyan, amelyik valósan megáll úgy, mint a törvények ellentmondása és rossz szakmai megoldás, azokat adott esetben koherenciazavar kiküszöbölésére is elõ lehet terjeszteni, mármint ha a törvényeken belül ellentmondás van.
Amit itt Torgyán frakcióvezetõ úr konkrétan felsorolt - a tõle egyébként szokásos minõsítéssel, hogy tehát ez a dilettáns elõkészítõ munka eredménye, bár olyat is mondott, amit természetesen én kicsit furcsálltam, mert ha jól értettem, itt már az Alkotmánybíróság bizonyos állásfoglalásával kapcsolatban is elhangzott ez a jelzõ, de természetesen ez nem az én tisztem, hogy erre részleteiben kitérjek.
Nos tehát, ha konkrétan azokat az ügyeket veszem, tehát az (5) bekezdést, ilyen módon ez megtörténik.
Az õstermelõi igazolvány betétlapjával kapcsolatban választható lehetõség van a tekintetben, hogy ki ír bele, ebbõl következõleg a 46. § (3) bekezdését nem lehet hatályon kívül helyezni, hiszen van olyan lehetõség, amikor mégiscsak a kifizetõ eszközli a beírást, tehát egy ilyen lehetõséget a törvényben fenn kell tartani.
Hasonlóképpen az 1,5 millió alatti bevételnél a 20 százalék költségszámla gyûjtése mellett az adómentesség akkor is fennáll, ha az adózónak más jövedelme is van. Errõl a törvényjavaslat 2. §-a rendelkezik, ami az szja 78/A § (6) bekezdését állapítja meg.
Az Alkotmánybíróságnak az üzemanyagköltségek elszámolásával kapcsolatos rendelkezése pedig tartalmazta az, hogy hatályon kívül helyezte az szja megfelelõ pontját, tehát ebbõl következõleg itt most jogtechnikailag nem kell még egyszer ezt megtennünk.
Erre csak szeretném felhívni tisztelettel a figyelmet, és azt kérni, hogy ha persze a frakcióvezetõ úr vagy bárki úgy látja, hogy ezek a magyarázatok nem megfelelõek és itt súlyos jogi ellentmondások keletkeztek, akkor értelmezésem szerint valóban koherenciazavar esetében ilyen típusú javaslatok még tehetõk.
A vitában az is felmerült, hogy tulajdonképpen a mostani törvénycsomag helyett egy huszáros vágással inkább egy olyan törvényjavaslatot terjesszünk elõ, amely visszaállítja a '96-os társadalombiztosítási jogszabályokat és a mezõgazdaság tekintetében az adójogszabályokat is. Ez a típusú gondolkodás valóban széles körben felmerült. Meg kell mondjam, nekem a kollegáim azt mondták, hogy amikor errõl tárgyaltak a demonstrálók képviselõivel és világossá tették számukra, hogy itt óriási összegekrõl van szó, és adott esetben, ha visszaállnánk a '96-os szabályokra, akkor ez azt jelentené, hogy mondjuk, az egészségügyi ellátás vagy a nyugdíj finanszírozásával állnának elõ súlyos bajok, akkor maguk az ott tárgyalók látták be, hogy tényleg ilyen javaslatot felelõsen nem lehet tenni, és haladtak tovább a tárgyalásnak azon a mezsgyéjén, amit végsõ soron a mostani javaslat is tükröz.
Tehát én úgy gondolom, hogy felelõsen ezek a meggondolások nem vethetõk fel, nagyon jól hangzanak természetesen. Én el tudom fogadni, hogy általában az adófizetõk persze nem szeretnek adót fizetni, persze a járulékfizetõk örülnének, ha nem kellene járulékot fizetni, de ha végiggondoljuk az összefüggéseket, sajnálatos módon egy ilyen megoldást most nem áll módunkban választani. Természetesen egy hosszabb távon, ha elõre tudunk haladni a különbözõ rendszerek reformjában és elõre tudunk haladni a közteherviselés és a társadalombiztosítási hozzájárulás arányosabbá tételében, akkor remélhetõleg valóban ezek a terhek fokozatosan mérsékelhetõk lesznek. Tehát célként én természetesen egyetértek, hogy próbáljuk a terheket mérsékelni, de reálisan egy ilyen döntési alternatíva, attól tartok, hogy most nincs.
Egy következõ kérdéskör, amit szeretnék kiemelni a vitából, ez annak a bizonyos õstermelõi nyilatkoznak az ügye, a tekintetben részletesebben, hogy egyáltalán milyen eszközökkel, milyen földön végzi a tevékenységét. Egész pontosan azt mondhatom, hogy idõközben, a költségvetési bizottság döntése után mi is gondolkoztunk az ügyön, és megoldható az egész oly módon, részben a törvény alapján, részben a kormányrendelet módosításával, hogy ez a bizonyos nyilatkozat tulajdonképpen a gazdajegyzõhöz kerüljön.
(12.30)
Tehát az õstermelõi igazolványba ez akkor nem kerül bele. Aki véletlenül beleírta, vagy beleírta idáig, az kérheti ennek az igazolványnak a kicserélését, ha úgy gondolja. Ebbõl következõleg ez nincs az igazolványban, a gazdajegyzõnél van; talán ez is erõsítheti azt a megnyugtatást, amit próbáltam az expozéban is valahogyan sugározni, és láthatólag a Ház is reagált rá, mert azt hiszem, ez volt az egyetlen pont, ahol tapsot kaptam - nevezetesen, hogy a József nádor téren sem gondolkozunk azon, senki nem gondolkozik azon, hogy ez a típusú adatgyûjtés valamiféle adózásnak legyen az alapja. Tehát itt is szeretném visszaigazolni: úgy tûnik, hogy ilyen módon - talán mindenki számára megnyugtatóan - az ügy kezelhetõvé válik.
Egy rövid gondolatot a közteherviselés dolgairól - szándékosan nem szeretnék ebbe most belebonyolódni. A közteherviselés természetesen rengeteg feszültséggel járó vitatéma, abban a pillanatban, ha konkrétak próbálunk lenni, hiszen ennek mindig vannak kialakult helyzetei. Igaz az, ami a vitában elhangzott: persze minden adórendszerben, minden járulékrendszerben azért nem minden abszolút normatív, vannak bizonyos eltérések; az objektív helyzetekben is vannak kétségkívül eltérések, a gazdaságban is vannak eltérések. Nyilván más feltételrendszerben mûködik, mondjuk, az õstermelõ gazda, és másképp egy nagyvállalkozás. A vita mindig azon zajlik, hogy a kialakult arányok mennyiben jók. Úgy tûnik, mintha most sikerülne megállapodni abban, hogy '97-re azok az arányok legyenek, amelyek itt - nagyjából a mostani törvénymódosításokat is figyelembe véve - elõírásra kerülnek, és ennek az újólagos átgondolását talán nem most, hanem egy késõbbi idõpontban kellene elvégeznünk.
Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy azért a '97. január 1-jétõl végrehajtott változások az agráriumban nem igazán az adózás tekintetében okoztak változást - vagy legalábbis nem közvetlenül azoknál, akik valóban az agráriumból élnek elsõdlegesen. Más kérdés - és ez világos cél volt -, hogy azoknál, akik már nem igazán az agráriumból élnek, hanem a kereskedelmi szférában vannak, igenis szerettünk volna többlet-közteherviselést, például a számlázás szélesebb körû elterjedésén keresztül is. Talán nagyobb arányban a társadalombiztosítási összefüggésrendszerekben merült fel az arányosabb közteherviselés, különösen az egészségügyi hozzájárulás bevezetésével kapcsolatosan.
Azért azt szeretném aláhúzni, hogy persze itt is azt mondtuk - és a mostani változások egyértelmûbben megerõsítik -, hogy természetesen, ha valakinek olyan a szociális helyzete, hogy ennek az egyébként eléggé méltányosan alacsonyan megállapított összegnek a befizetésére sem képes, akkor erre kell valamiféle hálót nyújtania az államnak. Ez konkrétan most azt jelenti, hogy az önkormányzatok vannak olyan helyzetben, hogy ebben az esetben a valóban szociálisan rászorultak esetében ezt a terhet is mérsékelni tudják. Ismételten aláhúznám, hogy persze itt elsõdlegesen, sõt kifejezetten azokról van szó, akik õstermelõkként ezzel az egyetlen viszonnyal rendelkeznek; tehát akik úgy õstermelõk, hogy mellette van valamiféle tevékenységük - mármint valamilyen munkaviszonyos vagy vállalkozási tevékenységük -, ott ez a többletteher így föl sem merül.
Végezetül: azt gondolom, hogy vannak az ügynek szûken vett tanulságai is, amire többen rámutattak a vitában. Biztos, hogy a kormányzatnak alaposabban kell elõkészítenie az ilyen nagy típusú változtatásokat. Persze együtt tudjuk, hogy ez nem könnyû, hiszen ezek a változások nagyon súlyos érdekviszonyokat sértenek, és ebbõl következõleg a változások elõkészítésének menete is többnyire eléggé viharos szokott lenni; de kétségkívül el kell ismerni, hogy e tekintetben a kormányzati elõkészítésnek lényegesen javulnia kell.
Csendesen szeretném azért megjegyezni, hogy talán a nagyobb lélegzetû ügyek parlamenti tárgyalása során is lehetne egy kicsit javítani a jelenlegi gyakorlaton. Konkrétan arra gondolok, hogy a nagyon általános, érzelemgazdag, politikai eszmefuttatásokkal tarkított, hosszú általános viták mellett - vagy ezen viták egy kicsit szûkebbre szabásával - több idõt kellene talán arra fordítanunk, hogy az egyes törvényjavaslatok részletesebb hatásait, szakmai következményeit, összefüggéseit valóban a részletes vita keretében vagy akár az általános vita valamekkora részében megtárgyaljuk.
Arra is szeretném itt felhívni a figyelmet: most megnéztük, hogy például a tb-jogszabályok - amelyek kulcsponti fontosságúak az egész ügyben - parlamenti részletes vitája hogyan zajlott, és bizony a jegyzõkönyvekbõl kiderül, hogy abban a vitában elég kevés képviselõ vett részt; az ellenzéki képviselõk közül egyedül Gyõriványi képviselõ úr vett részt több alkalommal. Abból a részletes vitából tehát nagyon nehezen lehet arra következtetni, hogy azok a problémák fognak bekövetkezni a végrehajtás során, amelyek bekövetkeztek. Természetesen tudom, hogy voltak bizottsági viták, voltak módosító javaslatok, de ezzel együtt is ez a tény, amit említettem, arra mutat, hogy talán a tanulságot ilyen értelemben is egy kicsit le kéne vonni. Ez természetesen nem menti semmiben a kormány vagy a pénzügyi kormányzat felelõsségét, de talán teljesebb körû megítélést igényel.
Abban a reményben, hogy talán a késõbbi nagyobb változásoknál a tisztelt Ház nem kerül ilyen helyzetbe, mint ahogy most, szeretném megköszönni a vitát, ami, azt gondolom, alapvetõen pozitív hangvételû volt.
Ismételten szeretném kérni, hogy a kivételes és sürgõs eljárás szabályainak megfelelõen, egy, illetve két szavazással a törvényjavaslatokat fogadják el. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)