KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselõtársak! Azzal kezdeném rövid felszólalásomat, hogy eredetileg a koalíciós többség különleges eljárási rendszerben szerette volna tárgyalni a számviteli törvényt. Ezt aláhúzta az is - és az is indokolta -, hogy egy alapvetõen szakmai törvényrõl van szó, ahol a szakma jeles képviselõi szûk csoportban, talán hasznosabban, praktikusabban - rövidebbre zárva az ügyeket - tudta volna feldolgozni a törvényjavaslatot.
Aláhúzta ezt a megoldást az is, hogy a mostani idõszakban, amikor az 1997- es költségvetés tárgyalása ugyancsak feszes napirendi ütemezéseket igényel - és emiatt hosszabbított plenáris ülésekkel kell számolni a tisztelt Háznak -, ezt a néhány órát - amit a számviteli törvény feldolgozásával kell most eltöltenünk - szintén erre az 1997-es költségvetésre fordíthattuk volna. Akkor, sajnálatos módon, a Ház nem szavazta meg különleges eljárás alkalmazását.
Hadd mondjam azt, hogy - nem tudom, hogy ki hogy számol el lelkiismeretével -, hogy amikor a produktív idõbõl igazából elveszünk három-négy órát, akkor nincs a Fidesztõl, nincs az MDNP-tõl, a függetlenektõl hozzászóló egyáltalán. És akkor hogyan számolnak el õk azzal, amikor adott esetben - esetleg név szerint - õk nemmel szavaztak különleges eljárás elfogadása vagy nem elfogadása terén.
Ez természetesen egy technika, de nem is ez a lényeg, amiért én hozzá akartam szólni, de nagyon kikívánkozott belõlem, mert azért aki egyszer á-t mond, az mondjon utána b-t is.
Ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy a plenáris ülésre került a számviteli törvény, mert ez azt is jelenti az én számomra, hogy ez nem egy szûk szakmának a törvénye, hanem egyre fokozottabb jelentõsége van a magyar társadalom, a magyar nemzetgazdaság életében. A jelentõsége igazából ma még nem igazán érzékelt a gazdálkodók között.
A számviteli törvény módot és lehetõséget ad arra, hogy a partnerek egymásról korrekt információkat szerezzenek, a partnerekkel kapcsolatos információkat feldolgozzák, elemezzék, és ennek megfelelõen hozzák meg kockázatvállalási döntéseiket.
Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor a számviteli törvényt most módosítottuk, akkor ebben a dologban is ki kell mondani azt, hogy rendkívül fontossággal bír az, hogy a partnerek megválasztásakor ne csak a szorosabban kapcsolódó árukapcsolatokat, szerzõdéses feltételeket tekintsék figyelemre méltónak a partnerek, hanem bizony azt is, hogy a partner számviteli, nyilvántartási, adóelszámolási, pénzügyi pozíciója - adott esetben mondjuk a mérlegpozíciója -, kiegészítõ melléklete milyen információkkal szolgál. Úgy gondolom, hogy az egészséges kockázatvállalás felméréséhez ma már nélkülözhetetlen az, hogy a partnerekrõl - mármint a hosszú távon meghatározott partnerekrõl - konkrét információval rendelkezzenek a vállalkozók, és ezeket rendesen figyeljék is.
Ehhez képest az elõttünk lévõ törvénycsomag pozitívumai - amiket az elõttem felszólaló képviselõk elmondtak - negatív információkat is tartalmaznak. Lehet, hogy furcsa, hogy egy kormánypárti képviselõ fog ezekrõl szólni, én úgy gondolom, hogy a pozitívumokat már elmondták. Én azokra az árnyoldalakra szeretnék rámutatni, ami egyik oldalról rugalmasabbá teszi a számviteli rendszert, de másik oldalról bizony ezeket az információkat mélyebbé, elemzésre igényessé tette, és ezáltal talán a partnereknek a pozíciója nehezebben mérhetõ fel.
Mirõl van szó? Az árfolyamveszteség elszámolását lehetséges megoldásként változtatási módon, változtatással tartalmazza ez a számviteli törvénycsomag. Ugye, valamennyien tudjuk azt - akik ezzel a témával foglalkoznak -, hogy a mai rendszerben - amennyiben a devizaárfolyam-változások, a vállalkozások kedvezõtlen módúra változtak -, akkor kötelezõ volt ezeket veszteségként elszámolni.
Ezen a most javaslatban szereplõ módszer jelentõs mértékben enyhít. Nem tartalmazza azt, hogy kötelezõ a kedvezõ megoldásokat választani. Nem tartalmazza azt, hogy nem lehet elhatárolni az eddig kimutatható árfolyamváltozásokat. De ugyanakkor magában rejt egy olyanfajta jelenséget, ami az óvatosság elvével ellentétes jelenséget takar, azt, hogy a vállalkozók bizonyos körben - ott, ahol ezek a deviza-hitelállományok jelentõsek - a valóságosnál kedvezõbb mérleget mutatnak ki; a valóságosnál esetleg nagyobb nyereséget mutatnak ki; a valóságosnál esetleg - hogy úgy mondjam - a megtermeltnél nagyobb osztalékot tudnak kifizetni.
Ez ott rejt igazából nagy veszélyt, ami a törvényjavaslatnak kifejezetten nagy pozitívuma, hogy osztalékot csak ott enged kifizetni, ahol a jegyzett tõkét meghaladó - tehát magyarul: hogyha van eredménytartalék, az elõzõ években felhalmozódott nyereség, veszteség egyenlege pozitív. Ha azonban mesterséges módon - a devizaárfolyamok változásának hatását nem számolva - kimutatunk egy olyan nyereséget, akkor bizony elõfordulhat az, hogy egy ilyen devizahitellel gazdálkodó társaság nyereséget mutat ki, év végén osztalékot fizet, holott adott esetben lehetséges, hogy a pozíciója nem is olyan szép, mint az osztalékfizetés ezt egyébként lehetõvé tenné.
Én úgy gondolom, hogy igazából azok a gazdálkodó szervek, amelyek abban a dilemmában döntenek, hogy devizahitelt vesznek fel, vagy forinthitelbõl finanszírozzák a fejlesztéseiket, igazából racionális módon tudnak mérlegelni, hiszen a forinthitelnek van egy magasabb kamata és egy fix tõketartozási összege, a devizahitelnek viszont van egy alacsonyabb kamata és a leértékelésekkel növekedõ tõkeösszege.
Hosszú távon az árfolyamok változása - pontosan az inflációs különbségek miatt - alapozott meg, és ezzel arányos. Tehát hosszú távon racionális döntésben lényegében - ha az állam különleges elbírálást vagy különleges szempontokat ebben nem érvényesít -, akkor a kétféle hitelnek a választása majdhogynem mindegy kellene hogy legyen.
Az azonban, hogy a devizahiteleknél lehetõvé tesszük azt, hogy az árfolyamváltozások kedvezõ hatását, költségnövelõ hatását majd késõbb számoljuk el, ezzel a devizahitelbõl gazdálkodókat preferáljuk. Tehát igaza van Demeter képviselõtársamnak akkor, amikor azt mondja, hogy ebben a 23 százalékos magyar hitelkamat-feltételben bizony benne van az inflációs különbségeknek a nagyságrendje is.
Ugyanakkor annyiban nincsen igaza neki, amikor csak az egyik lábával foglalkozik, azzal a lábával, hogy a megnövekedett utánpótlási érték amortizációs hátterét akarja csak megteremteni. És azért nincsen igaza, mert bizony az eszközállományok, amikkel a vállalkozó rendelkezik, azok inflációs nyereséget is tartalmaznak, tartalmaznának akkor, hogyha lehetõvé tennék a folyamatos átértékelését az eszközöknek, és ez az átértékelés tenné lehetõvé utána azt, hogy ebbõl következõ amortizációs ági elszámolásokat is az inflációnak megfelelõen igazítsuk.
A tartozás-átvállalásokkal kapcsolatban is lenne néhány gondolatom. A tartozás-átvállalások egyre nagyobb arányt tesznek ki a magyar nemzetgazdaságban. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy valamelyik társaság a másik társaságtól valamilyen szempont alapján átvállal kötelezettségeket. Ezzel az egyik társaság mentesül a kötelezettségei alól - természetesen ezt bevételként kell elszámolja -, a másik társaság pedig majd valamikor eleget tesz ütemezés szerint a tartozásban szereplõ kötelezettségeknek.
Az természetes dolog, hogy a tartozástól mentesült vállalkozásnál ez bevételként kell jelentkezzen, de egyáltalában nem biztos, hogy ez a költségvetés szempontjából is adóbevételi többletet jelent. Mert ha ez a társaság egyébként jelentõs veszteséget halmozott fel, vagy adott évben jelentõs vesztesége valószínûsíthetõ, akkor a tartozás-átvállalás ezzel a veszteséggel szemben kerül elszámolásra. Tehát ilyen szempontból elképzelhetõ, hogy ezen az ágon nincsen bevétele a költségvetésnek.
Annál a vállalkozásnál pedig, amely a tartozást átvállalta, a törvénytervezet idõarányos leírást tesz lehetõvé. Tehát túl azon, hogy majd - nyilvánvalóan tartozás-átvállalás kapcsán - õ szeretné majd az adóalapjából ezt leírni, ezt egyfajta idõarányos, a teljesítéstõl teljesen független módon teszi lehetõvé leírni a törvénytervezet.
(11.10)
Ez számomra azt is jelenti, hogy ebbe a passzusba mindenféleképpen bekívánkoznék az, hogy ne idõarányos elszámolási lehetõséget biztosítsunk, hanem teljesítésarányos elszámolási lehetõséget, ami ennél az átvállaló gazdálkodó szervnél sem jelentene sem pluszt, sem mínuszt, sem egyik évben pluszt, sem másik évben mínuszt, nyereségcsökkentést, nyereségalakítási lehetõséget. Tehát az én felfogásom szerint ez a tartozás-átvállalás bizony módot ad arra, hogy a nyereséget és a veszteséget egyes társaságokból átszivattyúzzák. Ez akkor jelent igazából gondot, hogyha van olyan társaság, amelyik már elvesztette az alaptõkéjét, nem rendelkezik hiteltartozással, és ebbõl a szempontból föl fog értékelõdni a piacon, hiszen a jelentõs veszteséget felhalmozó, de egyébként külsõ tartozásokkal nem rendelkezõ cégeknek értéke lesz, mert ezeken a cégeken keresztül tartozás-átvállalással meg lehet oldani a nyereségadóból való kibújás egyik módját.
Az eszközök térítés nélküli juttatásával kapcsolatos ellentmondást én is érzékeltem az elmúlt idõszakban. Korábban, és ezt leginkább a költségvetésbõl gazdálkodó alapok támogatása kapcsán lehetett érzékelni, a költségvetésbõl származó juttatásokat a vállalkozások nem bevételként, hanem tõketartalékuk növekedéseként számolták el, tehát vagyonuk adózatlan pénzbõl, adózást elkerülve gyarapodott.
Ugyanakkor a most javaslatban szereplõ módszer sem tökéletes véleményem szerint. Tudniillik arról van szó, hogy ha van egy jelentõs mértékû fejlesztés, van egy összetett beruházás, aminek, mondjuk, 10 százalékát finanszírozza egy ingyenes vagyonjuttatás, és ebben a beruházásban van forgóeszköz, van épület és van gép, akkor egyáltalában nem mindegy az, hogy ezt az ingyenes vagyonjuttatást most a forgóeszközzel szemben, a géppel szemben vagy az épülettel szemben számolom el, hiszen az amortizációs lehetõsége, ami a juttatás elszámolásával kapcsolatos, egészen más véget eredményez.
Én úgy gondolom, összességében nézve a számviteli törvényrõl szóló módosítás elõrelépést tartalmaz, rugalmasabb a korábbi lehetõségeknél, lényegesen nagyobb választási lehetõségeket tartalmaz, de ugyanakkor intõ a gazdálkodó partnerek felé, hogy szíveskedjenek a gazdasági partnereik mérlegszámait alaposan elemezni, mert bizony ez a lehetõség széles tára a mozgás széles tárát is magában rejti. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)