GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány elõterjesztésében most egy olyan törvényjavaslat van az asztalunkon, amely a gazdálkodásban résztvevõk számára rendkívül fontos törvény. Nagyon fontos szabályozó eszköz. Az elõttem szólók hasonlóképpen vélekedtek.
Az életkörülmények, a gazdálkodási feltételeket szabályozó törvényekkel szemben jogos követelmény az állandóság, a kiszámíthatóság. A számviteli törvényt az elmúlt években többször módosította a tisztelt Ház.
A jelen törvényjavaslat jó bizonyíték arra, hogy egy átalakuló gazdaságot nem lehet kõbe vésett törvényekkel szabályozni. Nekünk, törvényalkotóknak, igenis kötelezettségünk, hogy - a gazdasági változásokkal összhangban - gondoskodjunk a törvények továbbfejlesztésérõl.
A jelen törvényjavaslatban kiemelt cél a pontosító kiegészítések megtétele. Csökkenteni a gazdaság szereplõiben a bizonytalanságot, az improvizálási lehetõséget, amely számtalan vita és bírósági eseményhez vezethetett. A pontosító javaslatok, amelyek e törvényjavaslatban megfogalmazódnak, segítik a végrehajtást. Ebbe a körbe tartoznak: az alapelvek kiegészítése, az ellenõrzés és önellenõrzés kérdésének szabályozása és bemutatása az éves beszámolóban.
Mint ahogy már a bevezetõmben mondtam, kiemelten fontosnak tartom, hogy a gazdasági folyamatokban bekövetkezett változásokat kövessük. És itt szeretném külön kihangsúlyozni a beszerzési érték kérdését, különös tekintettel a Kisgazdapárt vezérszónokára. A számviteli szabályokban a szavaknak ugyanolyan súlya van, mint a jogban. És nagyon oda kell figyelni, mikor beszélünk beszerzési értékrõl, és mikor költségekrõl.
A harmadik fõ elv, az Európai Közösség országaiban kialakult gyakorlat fokozatos átültetése a mi viszonyaink közé. Itt különösen fontos a térítés nélküli átadások, juttatások, átvállalások kérdése és a saját tõke változásának korrekt, precíz nyomon követése.
A törvényben meghatározott alapelvek érvényesítése a megbízható és valós összkép biztosítását szolgálja. A javasolt új elvekkel; a tartalom elsõdlegessége a formával szemben, a lényegesség elve, a költség-haszon összevetésének elve hármasból én a költség-haszon összevetés elvét emelném ki.
Ez azt jelenti, hogy az éves beszámolóban szereplõ információból nyerhetõ haszon haladja meg azokat a költségeket, amelyek az információ elõállítása közben jelentkeznek. Ez az elv különösen fontos azért, mert az információ- elõállítás költségeit szükségképpen nem az információ felhasználói viselik. És az információfelhasználásból származó elõny általában nem az elõállítónál jelentkezik. Ez egyfajta önmérsékletet jelent a közigazgatás számára, az államhatalom számára, hogy igenis mérlegelnünk kell, amikor információikhoz akarunk jutni, hogy ezzel milyen költségeket okozunk a gazdaság szereplõinél.
A számviteli törvény jelenleg hatályos szabályai nem teszik lehetõvé, hogy egyes tételek ott kerüljenek helyesbítésre, ahol azok tévesen szerepeltek. Egy adott vállalkozás megítélésénél azonban nagyon fontos szempont, hogy az éves beszámoló az adott évre vonatkozó információkat tartalmazza.
A javasolt módosítással lehetõvé válik, hogy a tárgyévi beszámolóban bemutatásra kerüljön a korábbi évben elkövetett hibák korrekciója, annak az eredményre gyakorolt hatása. Ebbõl következõen, az információt felhasználók sokkal megbízhatóbb képet kaphatnak az adott vállalkozásról. A javasolt módosítás szerint, a cégbírósághoz történõ leadást, illetve a beszámoló közzétételét is rögzítik.
Fontosnak tartanám, hogy a 32. és 39. §-okban a tisztelt Ház pontosabban írja körül, hogy mit tekint jelentõs hibának. Én úgy gondolom, hogy ezt meg lehetne határozni a mérleg fõösszegében, például a mérleg fõösszegének 20 százaléka.
A továbbiakban néhány gondolatot hadd mondjak el a beszerzési ár kérdésérõl. A nemzetközi gyakorlatban az eszközökhöz egyedileg hozzákapcsolható költségeket, ráfordítást a beszerzési ár részének tekintik. A magyar gyakorlat - és itt hadd ne soroljam föl azt, amit Torgyán képviselõ úr elmondott - költségként ugyan elismerte, tehát elszámolásra került, az eredmény türközte, de nem szerepeltek a beszerzési árban. Most - a módosítással - ez is megtörténik.
Hogy ennek mi a következménye - és itt hadd térjek ki a hatásvizsgálatra. A szakmát értõk, a szakmában dolgozók tudják, hogy ez azt jelenti, hogy a beszerzés évében a korábbinál nagyobb eredményt realizált, és akkor, amikor elszámolja az amortizációt, az eszközköltségeit, akkor pedig kisebb eredményre számíthat az adott vállalkozás. Fontos kiemelni, hogy az adott eszközökhöz kapcsolódó támogatás összege nem csökkenti a beszerzés költségét.
A változások között szeretném kiemelni az állami juttatások elszámolását. Nagyon sok gond és sok kérdés volt a múltban ezzel kapcsolatban.
(10.40)
Két megoldás lehetséges: a tõkemegközelítés, amikor a juttatás összegével közvetlenül a saját tõke összegét növelik, az eredménymegközelítés, amikor a juttatást a bevételnek tekintik, és a kapcsolódó költségek idõszakában csökkentik.
Lényeges a törvényjavaslatban a térítés nélküli eszközátadás elszámolása, hogy az átvevõnek beszerzési értéken az eszközt a bevétellel szemben állományba kell vennie, és a bevételét idõbelileg elhatárolni, és majd az eszközköltségekkel együtt arányosan csökkenteni. Hadd ne térjek itt ki a már említett, Ptk.-val való összhang megteremtésére, a kötelezettségátvállalásra. Nagyon pozitív változás.
Véleményem szerint a javaslatban kicsit pontosítani kellene majd ennek az idõbelileg elhatárolt bevételnek és a költségelszámolásnak az összhangját.
Az európai gyakorlathoz való közelítést szolgálja a saját tõkével és a jegyzett tõkével kapcsolatos változás. A jegyzett tõkével kapcsolatos azon kiegészítés, mely szerint a még be nem fizetett jegyzett tõkét is külön nyilvántartjuk, nagyon fontos.
Elfogadom az elõterjesztõknek az elõzõ évek áthozott veszteségére vonatkozó elképzeléseit, de megfontolásra ajánlom, ha csak technikai akadálya nincs, akkor az adott mérlegben egy kis sort, egy kockát lehet, hogy mégis célszerû lenne fenntartani az adott évi veszteség kimutatására.
A gazdasági társaság megszûnésének, beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének legfontosabb kérdéseirõl a megszûnésekrõl rendelkezõ törvények szólnak. A törvény viszont nem szabályozta eddig a megszûnt társaságok tulajdonosainak a megszûnéshez kapcsolódó számviteli elszámolási kötelezettségeit. A javasolt megoldás ezt az alapítás fordítottjaként rendeli könyvelni a tulajdonosoknál is.
Befejezésül még néhány gondolatot hadd emeljek ki a javaslat pozitív vonásai közül: az egyszerûsített mérleg és eredménylevezetés szabályozását; a közzététel területén uralkodó helyzet egyértelmûvé tételét a cégnyilvántartás, céginformáció-szolgáltatás rendszerében; a belsõ szabályzatok tételes megnevezését; a diszkont értékpapírok elszámolási szabályozását... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi, hogy a felszólalási idõ letelt.) Elnézést kérek, egy percen belül befejezem, elnök úr. A kis értékû eszközök korrekcióját.
Összefoglalva: lényeges pozitívuma ennek a javaslatnak, hogy szigorú kerettörvény, és mégis lehetõvé teszi azt, hogy a gazdálkodók szabadon dönthessenek sok kérdésben. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ülésteremben.)