HIDASI REZSÕ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A jelen törvényjavaslatokat alapjaiban, koncepciójában a Kisgazdapártot kivéve senki sem vitatta, sem kormánypárti, sem pedig ellenzéki részrõl. Ez azt jelenti, hogy az elõterjesztés szakmai színvonalát az ellenzék sem kérdõjelezi meg, természetes azonban, hogy szakmai érvekkel megalapozva vitatják a törvényjavaslatok egy-egy részletét.
Az elhangzott érvek alapján örömmel tapasztaltam, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselõk között magas színvonalú szakmai vita bontakozott ki a törvényjavaslatban szereplõ egy- egy jogintézménnyel, illetve jogi megoldással kapcsolatban. Remélem, hogy a további vita során is megmarad ez az általam követendõnek tartott vitastílus.
Az egyes törvényjavaslatokhoz való hozzászólások, valamint a hozzájuk beérkezett módosító indítványok alapján megfigyelhetõ egy-egy stratégiai cél, amely végigvonul az adott törvényjavaslathoz kapcsolódó hozzászólásokban, indítványokban.
A hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényhez történõ hozzászólások, de elsõsorban a törvény módosítására irányuló indítványok azt mutatják, hogy a törvényjavaslat jól sikerült, mert több módosító indítvány is elsõsorban a törvényjavaslatban meghatározott és a betétesek érdekeit szem elõtt tartó szigorú szabályok lerontására törekszik. Kifogásolták egyesek azt, hogy a törvényjavaslat szerint felügyeleti engedély kell a pénzügyi intézmények alapszabályának módosításához, igazgatóságának, felügyelõbizottságának megválasztásához és a többi. A kifogásolók elsõsorban a gazdasági társaságokról szóló törvényre hivatkoznak. Ez a kifogás nyilvánvalóan arra irányul, hogy gyengítse a felügyelet jogkörét. A gazdasági társaságokról szóló törvénytõl való eltérést ugyanis az indokolja, hogy a pénzügyi intézmény alapszabály-módosításával olyan új tulajdonosi, vezetõi struktúra alakulhat ki, amely konkrét esetben nehezíti a felügyelet által alkalmazott intézkedéseket. A felügyeletnek tehát tudnia kell, hogy az adott pénzügyi intézmény alapszabályában mi szerepel, kinek milyen jogosultsága van például a pénzügyi intézmény irányítása területén.
Ugyanúgy kifogásolták azt a törvényhelyet, amely szerint a felügyelet engedélye szükséges a hitelintézet jegyzett tõkéjének leszállításához. Ez a kifogás szintén nem alapos, csak arra irányul, hogy a felügyelet engedélyezési jogkörét csorbítsa. Az engedélyhez kötöttség ugyanis azért szükséges, mert a jegyzett tõke leszállításával a hitelintézet tõkemegfelelési mutatói is megváltoznak, amely kihatással van a hitelintézet kockázatosságának megítélésében is.
Olyan elképzelések is napvilágot láttak, amelyek a hitelintézet számára biztosítanának kedvezõbb lehetõséget a törvényjavaslatban szereplõ szabályoknál. Idetartozik például a törvényjavaslat 43. § (3) bekezdésének kifogásolása azzal, hogy az ott leírt kötelezettséget ne a hitelintézetnek, hanem a tulajdonosnak kelljen teljesítenie. E kötelezettség áttevése a tulajdonoshoz - aki adott esetben a kötelezettség helyettesítésére nézve ellenérdekelt is lehet - semmi más célt nem szolgál, mint a hitelintézet tehermentesítését, valamint a törvényjavaslatban meghatározott kötelezettség felpuhítását, kiürítését.
Várható volt, hogy egyes bankkörökben nem arat osztatlan sikert a hitelintézeti törvény azon része, amely a hitelintézet igazgatóságát belsõ és külsõ tagokra osztja. Ennek a felosztásnak komoly szakmai érvei vannak, és a nemzetközi gyakorlat is ebbe az irányba mutat. Természetesen a pénzintézetek vezetõi ellenérdekeltek ennek a törvényhelynek a megvalósulásában, de ez az ellenérdekeltség nem vezethet oda, hogy a törvényjavaslat e fontos része ilyen szûk szakmai érdek miatt csorbát szenvedjen.
Szintén bankkörök kifogásolják a belsõ ellenõrzésnek a felügyelõbizottsághoz való telepítését. Ez a megoldás szintén a nemzetközi banki gyakorlatban elfogadott, és azt a célt szolgálja, hogy a szervezeten belül legyen egy független, nem a hitelintézet vezetésének alárendelt ellenõrzési rendszer. Aki tehát ennek a belsõ ellenõrzési rendszernek az igazgatósághoz telepítését támogatja, az egyben a hitelintézet vezetõségének felelõtlenségét is támogatja, mert kizárja egy szervezeten belül mûködõ, független ellenõrzési rendszer kialakítását, amely adott esetben gátját jelentheti a meg nem alapozott vezetõi döntéseknek.
Többen felvetették az általános kockázati céltartalék problematikáját. Bár a törvényjavaslat indoklása részletesen kifejti ennek az új elemnek az okát és létjogosultságát, nem árt itt is külön hangsúlyozni, hogy ennek az új intézménynek komoly közgazdasági és szakmai okai vannak. A hitelintézet ugyanis - bár egyes kockázatokhoz meghatározott tartalékot köteles képezni - nem tud pontosan minden kockázatot felmérni, ezért szükséges egy olyan tartalék kialakítása, amely a kockázatingadozásokból eredõ problémák rendezésére hivatott. Különösen igaz ez az úgynevezett mérlegen kívüli tõkeerek kockázatkezelésére.
Felmerült az a gondolat is, hogy kerüljön ki a törvényjavaslatból az a rész, amely intézkedési jogosultságot biztosít a felügyelet számára abban az esetben, ha a hitelintézet könyvvizsgálója követ el szabálytalanságot. Ez a javaslat sem támogatható, mert a hitelintézet igenis felelõsséggel tartozik az általa kiválasztott könyvvizsgálóért, s ha a könyvvizsgáló hibájából a felügyelet a hitelintézettel szemben alkalmaz intézkedést, akkor ezért a hitelintézet az általa kiválasztott könyvvizsgáló ellen léphet fel akár kártérítési igénnyel is.
A törvényjavaslat fogyasztóvédelmi részét is többen vitatják, természetesen pénzintézetek részérõl. Az általam ismert módosítási igényeik szintén arra irányulnak, hogy a betétesek, hitelfelvevõk pozíciói a hitelintézettel szemben gyengüljenek. Véleményem szerint ezek az elképzelések nem támogathatók, erre a nemzetközi gyakorlat sem bátorít minket. De a törvényjavaslat eredeti koncepciója sem arra irányul, hogy a fogyasztók terhére a hitelintézeteket hozzuk kedvezõbb helyzetbe. Ezért véleményem szerint minden olyan módosító indítvány, amely a fogyasztói érdekek csorbítására irányul, elvetendõ.
A hitelintézeti törvényjavaslat kapcsán várható volt, hogy a pénzintézetek képviselõi igyekszenek a törvényjavaslatban szereplõ kötelezettségeket enyhíteni, a felügyelet szerepét csökkenteni. Ezek a módosító javaslatok azonban - s erre nyomatékkal hívom fel képviselõtársaim figyelmét - ellentétben állnak a törvényjavaslat koncepciójával, a nemzetközi gyakorlattal, valamint a kormány azon határozataival, amelyek a feketegazdaság elleni küzdelem jogalkotási feladatait határozták meg. A javaslatok egy része ugyanis lehetõséget biztosít arra, hogy a hitelintézetek vezetésében oda nem illõ személyek kapjanak helyet, a felügyelet jogkörének csorbításával pedig a hitelintézetek kockázata növekedhet, amelyek így magukban hordják olyan helyzetek kialakulását, amelyek elõsegíthetik a feketegazdaság erõsödését. Köszönöm.