DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! A közbiztonság Magyarországon a '80-as évek közepétõl folyamatosan romlik. Mindez a vagyoni különbségek növekedésével és a nemzetközi elszigeteltség fokozatos megszûnésével is összefügg, de a közbiztonság romlásának alapvetõ oka a társadalom súlyos értékválsága, valamint a közrend és a közbiztonság megóvásában meghatározó szerepet játszó intézmények elbizonytalanodása.
A közbiztonság '80-as évektõl közepétõl tapasztalható romlásának fõ jelei: a bûncselekmények számának folyamatos növekedése; a kirívóan súlyos, erõszakos, illetve az egyre nagyobb kárt okozó vagyon elleni bûncselekmények terjedése; korábban nem tapasztalt bûnözési formák megjelenése, például szervezett bûnözés, bandák leszámolása, stb.; a vagyonbiztonság rohamos csökkenése; a közterületek rendjének és biztonságának romlása; a közlekedési fegyelem lazulása.
Ami a bûnözés növekedését illeti: 1985 és '92 között 166 ezerrõl 450 ezerre növekedett az adott évben ismertté vált bûncselekmények száma. Bár 1993 és '94 között csökkenés volt tapasztalható, 1995-ben ismét jelentõs mértékû volt az emelkedés, nemcsak az elõzõ két évhez, hanem az 1992. évi 450 ezerhez képest is. 1995-ben több mint félmillió bûncselekmény vált ismertté, ami azt jeleni, hogy tíz év alatt összesen 350 ezerrel nõtt az évente ismertté vált bûncselekmények száma.
Ennek megfelelõen a közbiztonság javítása érdekében egy olyan átfogó programot kell kidolgozni - és a Néppárt a maga részérõl ezt meg is fogja tenni -, amely a bûncselekmények számának csökkenését, vagy legalábbis - és egyelõre mindenképpen - a további növekedés megállítását, az emberekben félelmet és felháborodást kiváltó kirívóan súlyos, erõszakos, és vagyon elleni, továbbá gazdasági bûncselekmények visszaszorítását, a szervezett bûnözés elleni fokozottabb fellépést, a közterületek rendjének és biztonságának helyreállítását, valamint a közlekedési fegyelem megszilárdítását eredményezik.
Mindehhez széles körû társadalmi összefogásra és jelentõs anyagi áldozatvállalásra, a rendvédelemben, a bûnüldözésben és az igazságszolgáltatásban szerepet játszó valamennyi szervezet: rendészeti szervek, ügyészségek, bíróságok, közjegyzõk, végrehajtók, szakértõi hálózat stb. egyidejû és összehangolt fejlesztésére van szükség. Ezen belül folytatni kell a polgárbarát, a közbiztonságot szolgáltató rendõrség kialakításának folyamatát. Biztosítani kell a rendõri állomány egzisztenciáját, és kiszámítható, garantált elõmenetelét. Növelni kell a rendõrség létszámát, folytatni kell a rendõrõrs programot, meg kell vizsgálni az alternatív, katonai, rendõri szolgálat bevezetésének lehetõségét. Egységes, jól szervezett, centrálisan irányított állami rendõrséget kell mûködtetni, de egyes rendõri feladatok decentralizációjára és az önkormányzatok jogainak növelésére is szükség van. Rendõrség és önkormányzat, rendõrség és lakosság kapcsolatának a kölcsönös bizalmon kell alapulnia.
Az egyes rendészeti szerveket, valamint az állományukhoz tartozókat azonos elbírálásban kell részesíteni. A rendészeti szerveken belül a hivatásos és közalkalmazotti állomány helyzetét egymáshoz közelíteni kell. Javítani kell a bíróságok, az ügyészségek és a végrehajtók munkájának hatékonyságát. Jelentõsen fel kell gyorsítani az igazságszolgáltatást mind a büntetõ mind a polgári ügyekben, mind a megítélt kötelezettségek végrehajtása terén. Növelni kell az önkormányzatok szerepvállalását, felelõsségét és jogait a közbiztonság javításában, és a rendészeti szervek vonatkozásában is.
(16.20)
A közterületek, a lakóházak, a különbözõ szórakoztató és egyéb intézmények rendjének biztosítása, a polgárok nyugalmát sértõ cselekmények elleni fellépésben, a háborítatlan polgári élet biztosításában az önkormányzatoknak kiemelkedõ szerepet kell biztosítani. Ugyanezen területeken, valamint a bûnmegelõzésben jelentõs szerepe van a polgárõrségnek. A közbiztonság javításával kapcsolatos feladatok ellátásában támaszkodni kell a lakosság öntevékeny segítségére és a magánjellegû biztonsági, õrzõ-védõ szervezetek közremûködésére. Ezek törvényes mûködését folyamatosan ellenõrizni, az alkalmatlanokat kiszûrni, a tisztességeseket támogatni kell.
Az eddig elmondottakkal, tisztelt képviselõtársaim, érzékeltetni szerettem volna, hogy a Néppárt tisztában van azzal, hogy a közbiztonság javítása elsõsorban kormányzati feladat, amely csak széles körû társadalmi összefogással, az állami, az önkormányzati, a politikai és a civilszervezetek összehangolt erõfeszítései révén érhetõ el. Mindezen belül a most elõterjesztett törvényjavaslat egy szem kíván lenni a láncolatban, egy olyan lépés, amely szükséges, de korántsem elégséges a közbiztonság javításához.
A javaslat a büntetõ törvénykönyv - ezen belül is elsõsorban a büntetési rendszer - egy viszonylag jelentõs terjedelmû és koncepcionális jellegû módosítására irányul. A büntetési rendszer átfogó módosítása általában nem kívánatos, hiszen a büntetõjog a társadalom számára zsinórmértékül szolgál, ezért állandóságához fontos érdek fûzõdik. Amennyiben azonban a bûnözésen belül jelentõs változások történnek, elkerülhetetlen, hogy a törvényhozás mindenre a büntetõ törvénykönyv módosításával is reagáljon. Az általunk elõterjesztett javaslat célja, hogy a bíróságok arányosabb, a társadalom igazságérzetével összhangban álló büntetéskiszabási gyakorlatot alakítsanak ki. Ezért viszonylag széles körben, a jelenleginél súlyosabb büntetés kiszabását tesszük lehetõvé, azaz szigorítjuk a büntetõ törvénykönyv rendelkezéseit.
Elõször: súlyosabb büntetést javasolunk a sokmilliós kárt okozó vagyon elleni és gazdasági bûncselekményekre. A vagyon elleni bûncselekményekkel okozott kár összege az utóbbi évek során rohamosan növekedett, és 1995-ben meghaladta az évi 62 milliárd forintot, szemben az 1990-ben mért 10 milliárddal. Ezzel párhuzamosan feltûnõen megnõtt a kirívóan nagy, sokmilliós kárt okozó bûnesetek száma. A hatályos jog szerint a legsúlyosabban minõsülõ vagyon elleni és gazdasági bûncselekmények esetében - a minõsített esetet megalapozó elkövetési érték: okozott kár, illetve vagyoni hátrány - 5 millió forinttól kezdõdik, és nincs felsõ határa. Ezeknél az 5 évig, illetve 2 évtõl 8 évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ minõsített eseteknél a bíróságok általában az alsó határ közelében szabják ki a büntetést, sõt, gyakran alkalmazzák az enyhítõ szakaszt is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ugyanis joggal tartanak attól, hogy a jövõben az éppen elbírált, még oly magas elkövetési értékû bûncselekménynél is lényegesen súlyosabb, még több kárt okozó esetekkel fognak találkozni, amelyeknél a büntetést szintén az adott büntetési tétel keretei között kell majd kiszabni. Mindez viszont ahhoz a tarthatatlan, de sajnos korántsem alaptalan közvélekedéshez vezet, miszerint Magyarországon csak sokat érdemes lopni, hiszen kirívóan nagy összegû, jogtalan haszonnal járó vagyon elleni bûncselekmények elkövetõi, alig számíthatnak súlyosabb büntetésre, mint azok, akik viszonylag jelentéktelen cselekményeket követnek el.
A bûncselekményekkel okozott kár összegének jelentõs növekedése, az egyes bûnesetek egyre magasabb elkövetési értéke és mindezzel összefüggésben az elõbb vázolt probléma indokolja, hogy azoknál a vagyon elleni és gazdasági bûncselekményeknél, amelyeknél gyakori a kirívóan magas károkozás, illetve ahol ennek lehetõsége a jövõben valószínûsíthetõ, megszabjuk a különösen nagy értékre elkövetett, illetve a különösen nagy vagyoni hátrányt vagy kárt okozó minõsített eset felsõ határát is.
Ez oly módon történik, hogy a különösen nagy elkövetési érték alsó határát többszörösen meghaladó értéktartományra egy további, szigorúbb büntetéssel fenyegetett minõsített esetet fogalmazunk meg. Ugyancsak indokolt egy következõ lépcsõt, azaz egy még súlyosabb minõsített esetet létrehozni, az elõzõ értéktartományt is meghaladó kárt, illetve vagyoni hátrányt okozó, illetve vagyoni értékre elkövetett bûncselekményre vonatkozóan. Az adócsalás, valamint a csempészet és vámorgazdaság esetén pedig a javaslat a különösen nagy kár, illetve a különösen nagy elkövetési érték alsó határát legalább ötvenszeresen meghaladó kárt okozó, illetve értékre elkövetett bûncselekményre vonatkozóan egy harmadik minõsített esetet is megfogalmaz, amelyet a legsúlyosabb, elõbb említett vagyon elleni bûncselekményekhez hasonlóan, 5 évtõl 15 évig terjedõ szabadságvesztéssel javasol büntetni. A kirívóan súlyos cselekményekhez képest, viszonylag enyhébb esetekben viszont a büntetési tételeket a javaslat változatlanul hagyja. Mindezzel igyekszünk elõsegíteni, hogy a bírói gyakorlat a jelenleginél arányosabb és a társadalom igazságérzetével inkább összhangban álló legyen.
Másodszor: súlyosabb büntetést javaslunk a kirívóan súlyos, erõszakos bûncselekményekre. A büntetõjogi szankciók meghatározása ugyanis, tisztelt képviselõtársaim, értékválasztást is jelent. Miután a javaslat a legsúlyosabb vagyon elleni és gazdasági bûncselekményekre kiszabható büntetés felsõ határát 15 évre emeli, az emberi élet kioltásával is járó vagy járható erõszakos bûncselekményeket ennél súlyosabb büntetéssel kell fenyegetni, amit egyébként más nyomós indokok is szükségessé tesznek. Ezek a bûncselekmények ugyanis növekvõ félelmet keltenek a társadalomban, a közvélemény aránytalanul enyhének és hatástalannak érzi az ilyen ügyekben kiszabott büntetéseket. A halálbüntetés visszaállítását itt nem részletezendõ okokból álmegoldásnak, az erre irányuló javaslatokat megalapozatlanoknak tartjuk. Ezzel szemben a javaslat a társadalomban növekvõ riadalmat és felháborodást keltõ, kirívóan súlyos erõszakos bûncselekmények esetében kiszabható határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetés felsõ határát 15 évrõl 20 évre, halmazati és összbüntetés esetén 20 évrõl 30 évre emeli. Más, hasonlóan súlyos, de csak kivételesen például háborúban elõforduló szándékos és erõszakos bûncselekmények azon formáinak büntetési tételét, amelyek halált is okoznak, és amelyek esetén életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, a javaslat - az összhang érdekében - ugyanilyen mértékben rendeli emelni.
Mindezzel összefüggésben és összhangban a javaslat módosítja a feltételes szabadságra bocsátás szabályait oly módon, hogy az életfogytig kiszabható szabadságvesztés-büntetés esetén 25-35 év elteltével legyen csak mód a feltételes szabadságra bocsátásra. Mint tudjuk, a jelenlegi hatályos megoldás szerint 15 és 25 év között kell meghatározni a bírónak azt az idõpontot, amikor feltételes szabadságra bocsátható az elítélt, az életfogytig tartó büntetésre ítélt. Mi ezt 25 és 35 év közötti idõtartamra emeljük.
Harmadszor: súlyosabb büntetést javaslunk a kiskorúak ellen irányuló erõszakos bûncselekményekre. Az utóbbi idõben itthon és külföldön napvilágra került egyes bûnesetek ráirányították a közvélemény figyelmét a kiskorúak egyre nagyobb mértékû veszélyeztetettségére és hazai büntetõjogunk ezzel kapcsolatos hiányosságaira. A gyermekek jogairól szóló - az ENSZ Közgyûlésén 1989. november 20-án elfogadott - egyezménynek eleget téve, a javaslat büntetni rendeli a kiskorúak pornográf jellegû mûsorban vagy más pornográf jellegû terméken vagy termékben való szerepeltetését, amelyet alapesetben 1 évtõl 5 évig, minõsített esetben 7 évtõl 8 évig terjedõ szabadságvesztéssel rendel büntetni. Az erõszakos nemi közösülés, a szemérem elleni erõszak és a természet elleni erõszakos fajtalanság körében súlyosabban javasoljuk büntetni, külön kiemelt, minõsített esetként azt az esetet, amikor a 12 éven aluli sértettel szemben tényleges erõszakot vagy fenyegetést is alkalmaznak.
Negyedszer: a javaslat a gyermekkorúak mellett az idõs korúak, betegségük miatt vagy bármely egyéb okból védekezésre képtelen személyekkel szembeni testi sértéseket is minõsített esetként, a jelenleginél súlyosabban rendeli büntetni.
Ötödször: súlyosabb büntetést javaslunk a jármû önkényes elvétele egyes eseteire. Magyarországon ugyanis az utóbbi idõben elszaporodtak az autólopások, amelyek nagy része szervezett bûnözés formáját ölti.
(16.30)
E bûncselekmények felderítése ugyanakkor nehézkes, a tetten ért elkövetõ eredménnyel hivatkozhat arra, hogy nem az eltulajdonítás, hanem a jogtalan használat szándékával vette el a gépjármûvet.
Mindez szükségessé teszi a jármû önkényes elvétele, a jogtalan használatnak olyan új szabályozását, amely a fokozott társadalmi veszélyességet jelentõ, egyes elkövetési formákat minõsített esetként súlyosabban rendeli büntetni.
Hatodszor: súlyosabb büntetést javaslunk a robbantásos rongálásokra. Az Országháznál, a Mátyás-templomnál és másutt történt robbantások ugyanis ráirányították a figyelmet arra, hogy az anyagi jogi szabályozás ezen a téren sem kielégítõ. Ezeknél a mára, sajnos, mindennapossá váló cselekményeknél ugyanis a társadalomra veszélyesség nagyobb a rongálás más formáinál, és nem függ a károkozás mértékétõl. A javaslat ezért a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel elkövetett rongálást minõsített esetként szabályozza, és a károkozás mértékétõl függetlenül öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel javasolja büntetni.
Kedves Képviselõtársaim! Befejezésül kötelezettségemnek érzem, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot elõterjesztem, felhívjam a figyelmet egy általánosabb és rendkívül örvendetes jelenségre. A büntetõ törvénykönyv szigorítására vonatkozó javaslat a Néppárt törvényjavaslata, tehát egy ellenzéki elképzelés megfogalmazása. A kormány - a bizottsági tárgyalások során - nem támogatta a törvényjavaslat tárgyalását. Ennek ellenére a koalíciós országgyûlési képviselõk jelentõs támogatásával a parlament most mégis elkezdi e törvényjavaslat tárgyalását, és esély van arra, hogy az ellenzéki javaslatból törvény szülessék. Mindez bizonyítja, tisztelt képviselõtársaim, hogy vannak olyan, a társadalom számára fontos kérdések, amelyek megítélésénél az Országgyûlés és az országgyûlési képviselõk zöme képes felülemelkedni a pártpolitikai presztízsszempontokon. Ez növelheti a parlament tekintélyét egy olyan idõszakban, amikor a jogos felháborodást keltõ korrupciós ügyek miatt a közvélemény egy részében, sajnos, nemcsak a napvilágra került ügyek érintettjeivel, hanem az egész demokratikus intézményrendszerrel szemben is növekszik a bizalmatlanság.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Néppárt a társadalom valódi problémáinak a megoldását keresi. Ez ellenzékben olyan programpontok megfogalmazását jelenti, amelyek alapján a kormányjavaslatok szakszerû kritikáját meg tudjuk fogalmazni, és amelyeket majdan kormányzati pozícióban szeretnénk megvalósítani. Olyan esetekben azonban, ahol megítélésünk szerint sürgõs cselekvésre van szükség, nem csupán a megoldásra vonatkozó elképzeléseinket vázoljuk fel, hanem ellenzéki pozíciónk dacára, a felmerülõ problémák tényleges megoldását kíséreljük meg. Örülök, hogy e törekvésünk, a büntetõ törvénykönyv szigorítására irányuló javaslatunk esetében, megértésre talált. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)