SEBÕK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Nagyon sajnálom azt, hogy amikor az õszi-téli ülésszakon szinte a heti ülésnapok számát meg kell növelni, mert annyi törvény áll elõttünk, és ezért a törvényekre kevés idõ jut, akkor a kormány benyújt egy olyan törvénymódosító javaslatot, amelyet kellõképpen nem tud megindokolni. Ugyanis mindazt, ami indoklásban elhangzott, ezt már tavasszal, tehát amikor a törvényjavaslatot tárgyaltuk, ismertük és tudtuk.
Most új, olyan okok vagy indokok nem hangzottak el, ami szükségessé tenné, hogy egy hónap után ezt a törvényt módosítsuk. Ugyanis akkor is ismert volt a rendõrségnél is, és én is a rendõrségrõl beszélek, Pálfi képviselõtársam.
A rendõrségnél ismert volt a létszámhiány. De én úgy teszem fel a kérdést, hogy amikor nem tárgyaltuk még ezt, érvényben volt az a bizonyos 10. számú törvényerejû rendelet. Csökkent-e, vagy pedig növekedett a rendõrség létszáma? Ugye, hogy csökkent? Mert ennek megvan az igazi oka. Csökkent-e vagy növekedett-e a honvédség hivatásos állománya? Nem. Ezres nagyságrendben mentek el, mert ennek is megvan az oka, és nem az, amirõl õk beszélnek.
Nem akarom hosszan húzni az idõt, mert ebbe nagyon bele lehetne bonyolódni, hogy mi az oka ezeknek a dolgoknak. De azért azt hozzá kell tennem, hogy a valódi ok, amiért a honvédelmi bizottság benyújtotta, hogy a miniszternek ne legyen lehetõsége a szolgálat meghosszabbítására, az pontosan ugyanaz, amit Bernáth Varga Balázs képviselõtársam olyan hosszan indokolt. Ez az igazi oka. Mert ennek a törvénynek hosszú távra kell szólni.
Ennek a törvénynek garanciát kell adni azoknak a fiatalembereknek, akik belépnek a fegyveresek bármely szervébe, hogy igenis, egy jövõkép áll elõttem. Ezeket a követelményeket teljesítem, ezeknek a feltételeknek megfelelek, akkor én a csúcsig eljuthatok. De ha ezt a piramist valaki megakadályozza, a továbblépést, akkor kérem, összedõl minden, és marad minden a régiben, mert lehetõvé teszik azt, hogy egyes emberek akár élethosszan betöltsenek bizonyos beosztásokat.
Soha nem vitattam azt, hogy nincsenek elméletileg és gyakorlatilag jól felkészült személyek, akiket érdemes foglalkoztatni. De éppen a törvények teszik lehetõvé a minisztereknek, hogy ezeket szakértõként, tanácsadóként 51 foglalkoztassák, és ne vágják el a felfelé vezetõ utat a tehetséges, rátermett embereknek.
Azért még azt is hozzátenném, hogy amíg ezt a törvényt nem tárgyaltuk, mivel lehetõség volt továbbszolgálat vállalására, és nem enyhítette a gondokat, nem is ez az alapvetõ gond. Az alapvetõ gond az, hogy meg kell fizetni a rendõrt. Ha elfogadta volna a kormány azt, amit benyújtottak, hogy 97. január 1-jével érvényesüljön e törvény mellékletében az új illetményrendszer, akkor állítom, hogy két éven belül már nem lenne hiány a rendõrségnél. Ez az igazi ok.
Nekem az a véleményem, nem is errõl szól ma a nóta. Hanem arról, hogy egy szûk, a Belügyminisztériumban lévõ apparátus nem veszi tudomásul, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy az elõterjesztését leszavazta az Országgyûlés, mégpedig, amit a honvédelmi bizottság benyújtott, hogy ne legyen joga a miniszternek, azt 243 igen, 9 nem és 8 tartózkodás mellett fogadta el.
Tehát errõl szól, és engem, hogy ez így van, megerõsít a rendõr szakszervezetnek a kiadott nyilatkozata. Ebbõl olvasok fel most egy részt, és majd még bizonyos részeket: "A Független Rendõr Szakszervezet nem támogatja a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló, nemrég elfogadott törvénymódosítását."
A Független Rendõr Szakszervezet fõtitkára megerõsítette: a törvénytervezet szövegezésének pillanatától a rendõrség vezetésével egyetértésben - és ezt megismétlem -, a rendõrség vezetésével egyetértésben helyeselték, hogy az 55. éves korhatár elérésével vonuljanak nyugdíjba a hivatásos állományú rendõrök.
Most a kérdést úgy vetem fel, a Belügyminisztérium ismeri a rendõrségnek a problémáit, vagy a rendõrség vezetése a szakszervezetével együtt. Most akkor kérem döntsék el, hogy mirõl van szó! Mert ez a nyilatkozat azután hangzott el, miután beterjesztették ezt a módosító javaslatot.
Nézzük csak, hogy állunk azokkal a bizonyos jelentkezésekkel, akik továbbszolgálatra jelentkeznek. Elmentem a rendõrkapitányságra. Nem a parancsnokkal beszéltem, tehát nem a rendõrkapitánnyal. A beosztottakkal és a szakszervezeti vezetõvel, és a következõt mondták nekem: Mit képzel, képviselõ úr, hogy az a kmb-s vagy a járõrszolgálatot ellátó rendõr vagy a nyomozó, aki szinte éjjel-nappal talpon van, az, amikor elérte a korhatárt, vajon továbbszolgálatot vállal? Nem.
Emellé hozzáteszem és elfogadom, lehetséges, hogy a különbözõ fõkapitányságokon, az ügyviteli irodában, és olyan irodai helyen dolgozó személyek, akik nem irányítást és vezetést végeznek, hogy azok ténylegesen erre vállalkoznak.
De még hozzáteszem ehhez, nem az én megállapításom, a rendõr szakszervezeté, egy következõ mondatot. A fõtitkár szerint ez elsõsorban - tehát a meghosszabbítás - olyanok továbbszolgálatát jelentené, akik kényelmes vezetõi beosztásban dolgoznak. A beosztott rendõrök 55 éves korukban elfáradnak.
Tehát ezekben a beosztásokban van lehetõség, mert a törvény lehetõséget ad, azaz az irodai beosztásokban dolgozókról beszélek. Lehetõséget ad mindenkor a miniszternek, hogy ezt civilesítse, és kérem, tovább szolgálhatnak, és ezzel nem bontanak meg olyan parancsnoki elõmeneteli rendfokozatot, amirõl itt már nagyon sokszor szó esett.
Egyébként is, ezt most már csak úgy teszem hozzá egy gondolatként, mert remélem, most már lesz egy olyan kormány, amelyik ezt a militarizált társadalmat, mert hogy ez még militarizált társadalom, és a Varsói Szerzõdés folytatása, ezt senki nem vitathatja, egyszer már átváltoztatja polgári társadalommá, polgári demokráciává, mert az kell.
(20.00)
Ezért én a magam részérõl elfogadni nem tudom, és azt javaslom, hogy kérem, már a részletes vitára se bocsássák, mert nincs mirõl beszélni. Köszönöm szépen.