DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ügy konkrétságára vonatkozólag az elõttem szóló frakcióvezetõk sok mindent elmondtak. Én négy kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyek egy része olyan megállapításokat és konzekvenciákat is magában foglal, amelyeknek vagy a levonására korai az idõ, vagy elkésettek.
Az egyik ilyen kérdés, amire, úgy hiszem, reagálni kell és eddig nem hangzott el az eddigi vitában, hogy milyen nagy sikertörténet volt eddig a jelenlegi kormány privatizációs tevékenysége.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ebben megismételt egy olyan, korábban elhangzott sikertörténetet, amely szerint a kárpótlási jegyek és hitel helyett itt nagy sikerû, nagy összegû pénz bevételével járó készpénzes privatizáció zajlott.
Nos, azt hiszem, itt szemléleti problémára fel kell hívnom a figyelmet, ugyanis a magunk részérõl pontosan azokon a területeken, ahol részben a hitelkonstrukciók révén, részben a kárpótlás révén a magyar polgárok tulajdonjutása helyett a külföldi tõke kizárólagos preferálásával készpénzes privatizációt hajtottak végre, ezt tartjuk a legrosszabb gyakorlatnak a kormány jelenlegi politikájából. Emiatt állt le az a polgárosodási folyamat, amely a tulajdonhoz jutás révén a magyar állampolgárok jelentõs részét kirekesztette a privatizációs folyamatból. (Taps az ellenzék padsoraiban.) És ebben a tekintetben csak üdvözölni tudom miniszterelnök úrnak azt az üzenetét a külföld számára, itt, a televízión keresztül és a rádión keresztül, hogy a 11 kormány a privatizációs szerzõdések kötelezvényeit magára nézve változatlanul - ez után a botrány után - kötelezõnek tartja.
Mi nem értettünk egyet azzal, hogy az energiaszektor privatizálását a "farkánál" kell kezdeni, a szolgáltatóknál, miközben a gazdaságtalan termelõszektor itt maradt a magyar állam nyakán. De ha már ott kezdtük, és csináltunk szerzõdést, miniszterelnök úr, hogyan fogadják ezt a kijelentést azok a külföldi energiaszolgáltató vállalatok, akiknek a szerzõdésébe betettek egy garantált hasznot - majd október l-jével, mivel ebben az évben az infláció már minden IMF-számot meghaladott, s magasabban maradt az ominózus 20 százaléknál, részben úgy, hogy az éves átlag 20 százalék lenne, részben amikor Medgyessy miniszter úr szolgálatba lépett, legalább a decemberit 20 százalékra ígérte -, nos, itt már nem bírta el az energiaár-emelést, ezt a szerzõdést akkor miért nem tartották be, amit megkötöttek a magyar társadalom érdekeivel ellentétben az energiaszolgáltatás privatizációjában?
A másik ilyen kérdés, amelyik az ismételt múltra mutogatás tekintetében jelentkezik, ez a bizonyos állami vállalatok alatti föld. A múlt héten is felvetõdött ez a téma. Miniszterelnök úr - nagyon korrektül - most végre visszament, hogy az 1989. évi átalakulási törvényt szabályozta ezt olyan módon, ami a mai ügyhöz vezetett. Legyen szabad azt mondanom, hogy a Németh- kormány az átalakulási törvény és a deregulációs törvény kapcsán rengeteg "aknát" helyezett el a rendszerváltozáshoz vezetõ úton. Csak utalok arra, hogy kiszervezte a hadsereget a honvédelmi miniszter alól, a rendõrséget a rendõrség alól, az ügyészséget az Igazságügyi Minisztérium alól, és kiszervezte az állami vállalat alól az állami földet. Erre a taposóaknára most kivételesen a Horn-kormány lépett rá, de ezt '89-ben tették le.
Legyen szabad annyit megjegyeznem, a múlt héten is elhangzott, hogy miért nem fizettük ezt ki. Miniszterelnök úr legalább olyan jól tudja, mint én, hogy ezek jogi úton tisztázatlan ügyek voltak és bírósági szakaszban voltak. Nem tudom, mit mondana ma a miniszterelnök úr, ha egy bírósági szakaszban lévõ ügyre kifizetés történt volna az elõzõ idõszakban, minden megalapozottság és prejudikáció nélkül. Viszont '95-re, '95-ben jogerõs ítéletek születtek, és ezt kérdõjelezte meg a Tocsik-üggyel kapcsolatos mûködés. Ezért tehát elfogadhatatlan az, hogy egy jogerõs ítélettel szemben - mert ha még az '94- '95. közötti peres szakaszba belépnek, egye fene.
Két apró kérdés, illetõleg amire reagálni kell. Többször elhangzott, és ezt, azt hiszem, a magam részérõl nem kívánom megkérdõjelezni: Suchman Tamás nem sikkasztotta el a 804 millió forintot, nem az õ zsebére ment ez a játék, ezért õ vétlen ebben az ügyben.
Miniszterelnök úr! Nagyon határozottan kérem, hogy különböztessük meg a büntetõjogi és a politikai felelõsséget. (Az elnök jelzi a felszólalási idõ leteltét.)
Végül - elnézést - egy alapvetõ kérdés. Mitõl mûködik ma az ÁPV Rt.? Nincs közgyûlése, nincs igazgatósága. Milyen szervezet az, amelyik enélkül mûködni képes? (Taps az ellenzék padsoraiban.)