HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Bár már megszokhattam volna. Tehát szó sincs arról egyfelõl, hogy a kormány partner lenne abban, hogy most elinduljanak a már megkötött egyezmények módosítására, illetve olyan igényeknek a bejelentésével, amellyel ellehetetlenítik a költségvetést vagy - ha úgy tetszik - jogtalan igények lennének. Tehát ennek az ügynek a problémáját, amely örökség, meg kell oldani a jövõben is.
A vizsgálat rámutatott arra is - mint ahogy egyszer már itt beszámoltunk '95 elején a parlamentnek, vagy tavaszán -, hogy igen, sajnos, 1994-ben, az új kormány megalakulása elõtt a privatizációs dokumentumok, leltárak, nyilvántartások tömege tûnt el. De az is beigazolódott - ez nem új -, ezért sem vezetett komoly sikerre a privatizációt vizsgáló bizottság munkája. De az viszont új, kiderült azután, hogy magánemberek, magánszemélyek kezébe került ezeknek a dokumentumoknak a jó része. Tehát éppen ezért tartjuk fontosnak a kormányzati döntésnek azon elemét, hogy igenis meg kell vizsgálni ennek az új helyzetnek, jelenségnek a fényében, hogy mi történt az ÁPV Rt. jogelõdjénél, az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt.-nél a korábbi dokumentumokkal kapcsolatban. 4
Én most is azt mondom - és hangsúlyozni szeretném az önkormányzatok felé, amit nagyon fontosnak tartok -, hogy bármiféle vizsgálat indul abban az értelemben, hogy milyen lehet a további teljesítése az állami kötelezettségeknek, ezek csak megalapozottak, indokoltak lehetnek. De ami megalapozott, indokolt, ezeket az önkormányzati igényeket a kormány teljesíteni fogja.
Nagyon szeretném a szíves figyelmüket ugyanakkor az ügy kapcsán felhívni a következõkre. Én már kértem a szeptember 18-i politikai vitanap kapcsán - sajnos, válaszokat nem kaptam -, hogy próbáljuk legalább itt a parlamentben, a parlamenti pártok között az alapvetõ erkölcsi normákat betartani. Mit értek ezalatt, (Zúgolódás, taps az ellenzék padsoraiban.) hölgyeim és uraim? Ezalatt azt értem, hogy egyetlen képviselõnek sincs erkölcsi alapja rágalmakat szórni akár a koalícióra, akár a pártjaira, akár pedig bármelyik képviselõjére. (Dr. Pusztai Erzsébet: A miniszterelnöknek sincs.) Bármilyen felvetéssel, ami meg van alapozva, vagy gyanúval - alapos gyanú -, mi készek vagyunk ezzel szembenézni és kivizsgálni. És itt is meg szeretném erõsíteni, bárkirõl legyen szó, a kormány kíméletlenül el fog járni ilyen ügyekben. (Zúgolódás az ellenzék padsoraiban. - Közbeszólás: Tükörbe kell nézni!) De az is elfogadhatatlan a számomra, hogy önök itt, egyesek, a parlament falain kívül tovább folytatják a hangulatkeltést, az uszítást, nem éppen parlamentáris eszközökkel. (Dr. Pusztai Erzsébet: Uszítás?) Legyen az határon túliak közötti tevékenység és minden más. Azért gondolkozzanak el azon, hogy kinek az érdekeit szolgálják ezek a hisztérikus, uszító fellépések!
(15.20)
Semmiképpen sem szolgálják a politikai stabilitás érdekeit, márpedig az valóban nemzeti ügy. Ezért felelõs az ellenzék is és a kormánykoalíció is. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.) Meggyõzõdésem szerint ebben a tekintetben is meg kell próbálnunk elõrelépni programunkban, és a parlament elé is fogjuk terjeszteni azt a programot, amely a közélet tisztaságának erõsítése jegyében további szervezeti intézkedéseket tartalmaz, és ugyanakkor társadalmi szintû lépéseket, kezdeményezéseket is.
Én nem akarom untatni önöket azzal, amit ennek érdekében az elmúlt idõszakban, az elmúlt években tettünk. Nekem meggyõzõdésem, hogy nem az gyengíti bárkinek, kormánynak vagy parlamenti pártnak a hitelét, hogyha feltár egy ügyet, hanem az, hogyha eltussolja. Én azt kérem önöktõl, hogy ennek megfelelõen kezeljük az ügyet. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)