HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Bizonyára emlékeznek, hogy egy héttel ezelõtt, szeptember 30-án tájékoztattam önöket arról, hogy abban a bizonyos ügyben, az ÁPV Rt. szerzõdése ügyében egy azonnali vizsgálatra utasítottam a Kormányzati Ellenõrzési Irodát. Nos, ez a vizsgálat gyorsan és tárgyszerûen lebonyolódott. Nemcsak átfogó vizsgálatot jelentett, hanem kifejezetten konkrétat is, és a Kormányzati Ellenõrzési Iroda megfogalmazta a maga következtetéseit és javaslatait.
Ennek a jelentésnek alapján tárgyalta az ügyet a kormány múlt hét pénteken, és döntéseket hozott, amely döntések ismeretesek a közvélemény, feltehetõen az önök számára is, úgyhogy engedjék meg, hogy ezeknek részleteibe ne menjek bele.
Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor azt is, hogy 1990 és '96 között, tehát amióta beindult igazából a privatizáció, ez volt az elsõ érdemi és átfogó vizsgálat egy konkrét ügyben. Ezt azért kívánom megjegyezni, mert 1990 és '94 között egyetlen hasonló vizsgálatra nem került sor, illetve a Kormányzati Ellenõrzési Iroda ilyen megbízást nem kapott. Csak hogy a kép világos legyen.
Mi az, amit szeretnék aláhúzni a vizsgálat kapcsán?
Elõször: a megállapítások lényegérõl, és ehhez tartozik a döntés megalapozása is. Elõször: megállapítást nyert, hogy súlyos jogszabálysértés történt. És ennek megfelelõen a döntéshozók ezért felelõsséggel tartoznak, felelõsséget viselnek. Tekintettel arra, hogy az ÁPV Rt. vezetése, igazgatósága, igazgatótanácsa kollektíven dönt, természetesen a felelõsségre vonás is csak kollektív lehet, összhangban a társasági törvénnyel, tehát a közös felelõsségért egyetemlegesen viselnek minden következményt. Ezért döntött úgy a kormány, hogy visszahívja az igazgatótanács tagjait.
Másodszor: a jogi és erkölcsi szempontok alapján elkerülhetetlen volt a felügyelõbizottság visszahívása is. Annak elnöke részt vett azon az igazgatótanácsi ülésen, amely az adott ügyben döntött egyfelõl, másfelõl a felügyelõbizottság tagjainak lehetõsége lett volna - ha bármiféle kifogása van - azt felvetni, eljárást kérni. Ez nem történt meg egészen szeptember közepéig. Tehát gyakorlatilag a felügyelõbizottság szemet hunyt a jogellenes döntés felett.
Harmadszor: mint ismeretes, nem kormányzati hatáskörben a tegnapi napon én eldöntöttem azt, hogy Suchman Tamás felmentését kezdeményezem a köztársasági elnöknél.
Ezt tettem annak ellenére, hogy a vizsgálat megállapításai szerint a döntéshozatalban nem vett részt, miként az is tény, hogy annak megszületése után - amint tudomására jutott a döntés - lépéseket tett, igaz, kevés eredménnyel, a döntés megváltoztatása érdekében.
Hangsúlyozni szeretném itt, a parlament nyilvánossága és a közvélemény elõtt azt a meggyõzõdésemet, hogy Suchman Tamás egész eddigi tevékenységével, tisztességével kapcsolatban egyetlen gyanú fel nem merült, tisztességéhez kétség nem fér, (Zaj a jobb oldalon.) s amit különösen szeretnék aláhúzni, hogy nagy szerepet játszott az 1995-96-ban meghozott privatizációs döntésekben, abban, hogy a privatizáció sikerágazat volt.
Csak megkérdem, mielõtt tovább folytatják az apró megjegyzéseiket, hogy nem tudom, emlékeznek-e önök arra, fõképpen az elõzõ kormány egykori tagjai, képviselõi, hogy '90-'94 között elõfordult-e, hogy bárkit is fölmentettek 2 volna tisztségébõl?(Zaj a jobb oldalon. Dr. Pusztai Erzsébet: Tocsik Márta nem volt.)
Negyedszer. (Zaj a jobb oldalon.) Hölgyeim és Uraim! Hölgyeim és Uraim! Meg kell mondanom, hogy nem könnyen hoztam meg ezt a döntést. (Zaj a jobb oldalon.) Nem könnyen, hiszen egy olyan tisztességes és munkaemberrõl van szó, akit nagyon nehéz pótolni, (Zaj a jobb oldalon.) mind nemzetközileg, mind pedig a hazai befektetõk között elismert tevékenységet folytatott.
Negyedszer: döntést hozott a kormány, hogy minden lehetséges eszközt, törvényes eszközt alkalmazni kell annak érdekében, hogy az okozott kárt megtérítsék, más szóval, adják vissza a pénzt. Ez anyagi, erkölcsi és jogi kötelezettség, törvényi kötelezettség is.
Ötödször: a döntés lényege az is, hogy elkezdõdött egy átfogó vizsgálat az ÁPV Rt.-nél. Egyfelõl azzal a szándékkal, hogy megállapítsák, hogy az apparátus részérõl kik azok, akik felelõsek voltak a döntés megalapozásában, a közremûködõk szerepének tisztázása érdekében, és nem utolsósorban azért, hogy vonjuk le a tanulságokat egy átfogó vizsgálat alapján, hogy milyen változtatásokat kell eszközölni az ÁPV Rt. mûködésében, netán szervezeti és mûködési szabályzatában és minden más területen.
Meg kell mondanom önöknek, tisztelt Országgyûlés, de fõképpen az Országgyûlés falain kívül a következõt, az én értékelésem gyanánt 1990 óta - hogy korábbi idõszakra ne menjek vissza - még ilyen jellegû és ilyen súlyú döntést magyar kormány nem hozott, mint amit mi hoztunk. (Zaj a jobb oldalon.)
Miért tettük, miért hoztunk ilyen nagy súlyú döntéseket? Mindenekelõtt azért, hogy a gyakorlatban is bizonyítsuk, hogy komolyan vesszük a kormányzati programot, azt a programot, amelyet 1994. július 15-én szavazott meg a parlament.
Tisztázni kell, és a jövõben is tisztázni fogjuk, hogyha nem teljesülnek ezzel összefüggésben a kormányprogramban foglaltak. A kormány a programjába belevette, hogy véget vet a nemzet vagyona osztogatásának és felélésének. (Zaj a jobb oldalon. Közbeszólások ugyanonnan: Jaj! Most kezdik!)
Tehát az ÁPV Rt. szabálytalan szerzõdéskötése - megítélésem szerint - ide sorolható, ebbe a kategóriába. Nagyon fontos ez abból a szempontból, hogy sok mindent tisztázni kell a '90-'94 közötti idõszakra vonatkozóan is. (Zaj a jobb oldalon.) Hangsúlyozni szeretném annak a fontosságát, hogy világosan értse a közvélemény, hogy itt igazából nem egy privatizációs ügyletrõl van szó, az ÁPV Rt. egyik szabálytalan, ha úgy tetszik, törvénytelen megbízási szerzõdésérõl van szó.
De nyilvánvaló, hogy a közélet, a közemberek, a közvélemény számára ez az ügy összekapcsolódik a korábban már megutált és ma is meglehetõsen ellenszenvvel fogadott privatizációs folyamatokkal. Mégpedig azzal, hogy nagyon sokaknak a gondolkodásában, a fejében a privatizáció mint egyfajta jogtalan vagyonszerzés jelenne meg. És ez már nemcsak az ÁPV Rt. ügye, ez az ország ügye, azon belül a kormánynak is az ügye.
Mi célul tûztük ki ezzel a programmal összhangban 1994 õszén, hogy szakszerû döntéshozatali mechanizmust teremtünk meg. És föl szeretném hívni a figyelmüket arra, ami itt a parlamenti jegyzõkönyvekben szerepel, hogy 1994 szeptembere és '95 májusa között mûködött a mi kormányunk által létrehozott, a közpénzek felhasználását és a privatizációt ellenõrzõ bizottság.
(15.10)
Ez 16 pontban foglalta össze azokat a súlyos hiányosságokat, amelyeket az ÁVÜ-nél és az ÁV Rt.-nél tapasztalt, és javasolta ezeknek az orvoslását, megváltoztatását. Szeretném önöket biztosítani, hogy mind a két szervezetnél, a korábbi jogelõdöknél, mind pedig az ÁPV Rt.-nél ezeknek a pontoknak, ezeknek a kifogásoknak a korrekciója jórészt végbement.
A másik, amit ezzel kapcsolatban szeretnék megjegyezni az, hogy az ÁPV Rt. 1995 májusában történt megalakulását követõen több mint 1300, privatizációval összefüggõ döntés született. Hangsúlyozni szeretném, aki foglalkozott privatizációval - én nem, de a szakértõk - tudják, hogy milyen nehéz vagyonleltárt, hiteles vagyonleltárt készíteni, szakszerû preferenciákat, hiteles képet kapni a lehetséges vevõkrõl, hogy milyen nehéz ellenõrizni az új tulajdonosok által vállalt kötelezettségek teljesítését, amelyre nem került sor '94 elõtt. Mindezeket követelményként fogalmaztuk meg.
A harmadik, ami rendkívül fontos az egész folyamattal kapcsolatban - ugyancsak a kormányprogramban szerepel -, hogy elõnyben kell részesíteni a 3 készpénzes bevételt a privatizációs döntéseknél. Ezt azért tartom fontosnak, mert a készpénzes bevételek azok, amelyek garanciát jelentenek, hogy a privatizációból elért bevételek valóban közpénzzé válnak, a költségvetés részeivé, tehát mindannyiunké, az országé.
Hadd jegyezzem meg, hogy míg '90 és '94 nyara között az összes privatizációs döntések nyomán történt eladásból alig 250 milliárd forint folyt be, az összes bevételnek nem egészen 20 százaléka. A többit kárpótlási jegyért, illetve hitelekért adták el. Míg az elmúlt két évben, tehát az elõzõ négy évvel szemben, tehát '94 õsze és '96 szeptembere között, az állam bevétele készpénzben - ennek nagy többsége devizában - 550 milliárd forintra tehetõ. (Zúgolódás az ellenzék padsoraiban.) Rendkívül fontos változást jelentett az is, hogy az új tulajdonosokkal kötött szerzõdésekben az alapvetõ szempont az volt, hogy szakítsanak a korábbi gyakorlattal, vagyis a piaceladás gyakorlatával. Ennek megfelelõen az új tulajdonosok vállalták a szerkezeti átalakulást az adott vállalatnál és ágazatnál, a vállalatok és az ágazatok modernizálását, a tõkeemelést, a környezetvédelmi és más szempontok érvényesítését és nem utolsósorban a foglalkoztatási érdekeknek az érvényesítését.
Mindezek alapján mondhatom, tisztelt Országgyûlés és tisztelt közvélemény, hogy az elmúlt két év privatizációs gyakorlata az ország számára eredményes volt. Olyannyira, hogy meggyõzõdésünk szerint - és ezt a nemzetközi partnerek is elismerik - ez az eredmény egyedülálló a közép-kelet-európai térségben. (Dr. Szabó Iván: Ez így van! - Hajjaj!) Ezt azért szeretném aláhúzni, mert semmi okunk arra, hogy változtassunk a privatizációs politikán. És innen az Országgyûlésbõl üzenem a hazai és külföldi vállalkozóknak, befektetõknek a következõ két dolgot: azt, hogy a megkötött szerzõdések érvényesek és érvényben maradnak; másrészt pedig, hogy a kormány az általa vállalt megállapodásokat maradéktalanul teljesíti, betartja. Ezt azért is tartom rendkívül fontosnak, mert nem változtattunk azon a célunkon, hogy 1997 végéig befejezzük a privatizáció döntõ szakaszát.
Negyedszer: bizonyára nem mindenki ismeri, ezért nem árt szólni róla, hogy ez a bizonyos ügy, vagyis az önkormányzatok 1989. évi XIII. törvénye a belterületi földek értékesítésének átadásával kapcsolatban 1990 és '94 között semmi nem történt. Csak meg kívánom jegyezni, hölgyeim és uraim, hogy ennek a törvénynek a végrehajtását 1992. augusztus 23-ig kellett volna teljesíteni. Ha úgy tetszik, erre a privatizációs szervezetre maradt, szakadt rá ennek a problémának is a rendezése. Ez nem mentesíti a felelõsség alól a rossz szerzõdéskötést, de ez is a tényekhez, a mérlegeléshez tartozik. (Bekiabálás az ellenzék padsoraiból: Ez nem igaz!) Mindezek alapján azért is tartom rendkívül fontosnak, hiszen nagy összegû igényekrõl van szó az önkormányzatok részérõl. Hogy érzékeljék ezeket az összegeket, hadd mondjam el, hogy az összes önkormányzati igény a privatizációval stb. összefüggõen mintegy 200 milliárd forintra tehetõ. Ebbõl csak a belterületi földdel kapcsolatos igény mintegy 50 milliárd. Ami a döntõ, hogy valóban mi a jogos igény, amit ki kell elégíteni, és ezt nem könnyû megállapítani. (Zúgolódás az ellenzéki padsorokban.) Elnök úr, szabad-e folytatnom, vagy abbahagyják az urak?