SZABÓ RUDOLFNÉ DR., a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság megtárgyalta a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, és azt egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottsági ülésen elhangzott, hogy több ok miatt került sor a foglalkoztatási törvény módosítására. Ezeket a miniszter úr az elõbb felsorolta, ezért én még egyszer nem sorolom azokat. Kiemelném viszont, hogy az említett három módosítási csomag mellett nem került sor ezúttal sem a munkanélküli és a szociális ellátórendszer összehangolására. Ez elhangzott a bizottságban.
Nem váltott ki nagy vitát a törvényjavaslat, de jó néhány kérdés elhangzott a munkaügyi szervezet irányítására, mûködésére vonatkozóan. Így például, az Országos Munkaügyi Központ irányító szerepének megszüntetése révén hogyan sikerül a Munkaügyi Minisztériumnak megoldani a hálózat gyakorlati irányítását? Ez egy alapvetõ kérdés. Vagy a Munkaügyi és Munkabiztonsági Felügyelõség munkáját ki és hogyan irányítja majd? Kérdések hangzottak el az aktív eszközök közül a részmunkaidõs foglalkoztatás, a munkaviszonyban lévõk képzésének, valamint a munkahelymegõrzésnek támogatási módjáról is, melyeket csak nagyon szûkszavúan tartalmaz a javaslat. Válaszként elhangzott, hogy az átmenet megszervezése problémákat okoz, de nem elsõsorban a munkaügyi központokban. Ezeknek eddig is megvolt az önjáró mechanizmusuk,, és továbblendültek a nehézségeken. A bizonytalanságokat pedig igyekszik eloszlatni a minisztérium.
A munkaügyi felügyelõségeknek a nemzetközi egyezmények alapján meg kell õrizniük a szakmai önállóságukat, de megengedhetetlen, hogy ne legyenek nagyon szorosan a munkaerõ-piaci szervezetekhez kapcsolva. Valójában jó együttmûködésre van szükség az Országos Munkaügyi Módszertani Központ, a felügyelõségek, a munkaügyi központok és a Munkaügyi Minisztérium között.
Az aktív eszközök bõvülését örvendetesnek tartotta a minisztérium, de közülük a részmunkaidõs támogatás hatása a minisztérium képviselõje szerint is kétségesnek tûnik.
(20.00)
A Népjóléti Minisztérium képviselõje ezután tájékoztatást adott arról, hogy milyen dilemmák vannak még jelenleg is a munkanélküli-ellátásból kikerülõk szociális ellátásának módjáról, mértékérõl. Számítások szerint a jövedelempótló támogatásban részesülõknek, mintegy 240 ezer fõnek körülbelül egyharmada bekerülhet még a Munkaerõ-piaci Alap támogatási rendszerébe, egyharmada feketemunkában vehet részt, de 100 ezer fõ véglegesen kisodródhat a munkaerõpiacról. Számukra valamilyen segélyezési rendszert kellene kidolgozni. Ennek során viszont dilemmát jelent, hogy az aktív korúak végleges segélyezése elfogadható-e. Csak a jövedelempótló támogatásból kiesõkre legyen-e érvényes, vagy azokra is, akik sohasem voltak arra jogosultak? Mekkora legyen a segélyezés mértéke? Honnan lesz rá forrás?
Ezekre a kérdésekre természetesen még vissza kell térnünk. A minisztérium bármilyen segítséget, javaslatot szívesen venne, bárkinek a közremûködését ezzel kapcsolatosan.
Végezetül, kisebbségi véleményként elhangzott a jelen törvénymódosítással kapcsolatosan, hogy a 38 szakaszos terjedelem ellenére nem biztos, hogy az átfogó módosítása a foglalkoztatási törvénynek, mert több mint a fele a szervezet változtatására vonatkozik. A foglalkoztatási helyzet, a Munkaerõ- piaci Alap szufficitje és a munkanélküliek számának növekedése feltétlen indokolná, hogy egy ilyen módosításnál a kormány javaslatot tegyen arra, hogy milyen új eszközöket kíván beállítani a munkanélküliség csökkentése érdekében, vagy miként növelné a juttatások mértékét. A pályakezdõk az eddigi segélyezésbõl kimaradtak, ugyanakkor a foglalkoztatási alap többlete lehetõvé tenné számukra az újabb képzési formákat, vagy más eszközöket. Ezen túlmenõen elhangzott az is, hogy a törvénymódosítással a kormány nem lépett elõre a munkanélküli-ellátás biztosítási rendszerhez való közelítéséhez. S míg majdhogynem szociális ellátórendszernek minõsül a munkanélküli-segély folyósítása, addig nem nagyon várható a szemléletben sem változás.
A válaszokról csak röviden szólok, mely a Munkaügyi Minisztérium részérõl hangzott el. A módosítás átfogó, mert valamennyi elemet koncepcionálisan érinti. Újabb eszközökre tettek most javaslatot, de nyitott a Munkaügyi Minisztérium más, további megoldásokra is. Az pedig koncepcionális probléma, hogy a munkanélküli-ellátásnak milyen mértékben kell biztosítania, és biztosítási és szolidaritási elemeket tartalmaznia. A kormány álláspontját ez a törvényjavaslat tükrözi, mely szerint a munkanélküli-ellátás jobb, mint más biztosítási jellegû ellátás, és a minisztériumnak figyelembe kell venni a szolidaritás elvét is.
Ennyi hangzott el a bizottságon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)