SOÓS GYÕZÕ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, úgy gondoltam, hogy nem én vagyok az elsõ felszólaló. Jelenleg, illetve folyamatosan három, költségvetéssel kapcsolatos törvénytervezetet is tárgyal a Ház. Folyamatban van a 95. évi zárszámadás tárgyalása, szeptember 30-a után elkezdjük a 97. évi költségvetési törvény tárgyalását, és most elõttünk van egy módosítás a 96-os költségvetési törvényre. Bõven van tehát lehetõségünk arra, hogy különféle gazdaságpolitikai, makrogazdasági folyamatokkal foglalkozzunk, és ha ehhez még hozzáveszem az elmúlt heti vitanapot a kormány kétéves munkájáról, akkor igencsak volt lehetõség gazdaságpolitikai elemzésekre. Bár azért hozzá kell tenni, hogy ez a költségvetési törvénymódosítás nem annyira a makrogazdasági folyamatokról szól, hanem bizonyos feladatoknak, törvénybõl fakadó kötelezettségeknek, magunk vállalta kötelezettségeknek és egyéb változtatásoknak a költségvetésen való keresztülvezetését.
A pénzügyminisztériumi államtitkár úr elõadásában elmondotta, hogy nem pótköltségvetésrõl van szó. Én úgy érzem, szükségét érzem annak, hogy ismételten hangsúlyozzam, hogy szó nincs pótköltségvetésrõl. Nagyon szépen elhangzott a Ház elõtt, hogy milyen esetekben kell pótköltségvetést készíteni és benyújtani. Volt benne részünk bõven, tehát nagyon jól tudjuk, hogy mi az a pótköltségvetés. Most a költségvetési törvény módosításáról van szó. Szeretném emlékeztetni képviselõtársaimat arra, hogy a költségvetési törvény módosítása után is a vállalt kötelezettségünk, tehát az, hogy az államháztartás összesített hiánya ne haladja meg a GDP négy százalékát, ez teljesülni fog. Nincs veszélyeztetve tehát az egyensúly, nincs veszélyeztetve a stabilitás ezzel a költségvetési törvénymódosítással. Arról van azonban szó, hogy a központi költségvetésnek az egyenlege a tervezettnél, a vártnál kedvezõbben alakul, ha a számoknak hinni lehet, azért úgy nagyjából hinni lehet, ez körülbelül 35 milliárd forint javulás lesz az elõzetes tervhez képest.
Ugyanakkor nagyon sajnálatos és nagyon nagy aggodalomra ad okot az, hogy a társadalombiztosítások költségvetése most már nem tartható kézben, legalábbis a parlament kezében nem tartható. Igazából nincs rá hatásunk. Mi elfogadtuk a társadalombiztosítások költségvetését 17,8 milliárd forintos hiánnyal, és most az elõrejelzések szerint ez a hiány meg fogja haladni az 50 milliárd forintot. Azt hiszem, ez a folyamat az, amit nagyon sürgõsen a parlamentnek rendeznie kell. Egy olyan kérdés van itt elõttünk, amit meg kell oldani, mert különben az egész államháztartásnak a folyamatai, egyenlege nehezen tartható. A jelen módosítás többletbevételekkel számol, és ebbõl bizonyos többletkiadásokra nyújt lehetõséget.
Végül is - mint ahogy az expozéban is elhangzott - három fõ csoportra oszthatók ezek a módosítások. Vannak bizonyos törvényi módosítások, amelyek a parlamentre kötelezettséget hárítanak, hiszen valahogy biztosítani kell annak a pénzügyi fedezetét. Van egy olyan csoport, amelyre mi vállaltunk parlamenti döntéssel kötelezettséget, hiszen mindenki elõtt emlékezetes, hogy a privatizációs többletmegtakarítások körül mekkora vita dúlt. Nagyon helyesen döntött akkor - most már azt hiszem, sokan belátják, akik nem úgy döntöttek, azok is - helyesen döntött a parlament akkor úgy, hogy a privatizációs bevételeket adósságtörlesztésre kell fordítani. Ellenben helyesen döntött a parlament és utána a kormány arról is, hogy az ebbõl adódó kamatmegtakarításokat viszont meghatározott célokra kell fordítani. Vannak aztán úgynevezett - én egyébnek nevezném - az életbõl fakadó kötelezettségek, módosítási kötelezettségek.
Néhány dolgot szeretnék kiragadni. A média körül elég komoly háborúk dúlnak, de ennek pénzügyi vonatkozásai is vannak. Van egy technikai módosítás, elõirányzat-átcsoportosítás - ez igazából nem lényeges. Ellenben nagyon lényeges az ORTT, vagyis az Országos Rádió és Televízió Testület, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Hungária Televízió Közalapítványok mûködési feltételeinek a megteremtése. Ez az elõfizetõi díjbevételbõl történik. Nagyon fontos - és szeretném kihangsúlyozni - a közgyógyellátás ügyét. A parlament módosította a közgyógyellátási jogosultságot, mégpedig kedvezõen. Az állampolgárokra nézve kedvezõen, hiszen nõtt a jogosultak köre. Tudjuk mindnyájan, hogy ma már ki juthat közggyógyellátáshoz: akinek az összes gyógyszerköltsége meghaladja a minimális nyugdíj 10 százalékát, illetve az egy fõre esõ jövedelem nem haladja azt meg, kivéve, ha egyedülálló. Ilyen formában sokkal több személy juthat közgyógyellátáshoz, ennek viszont csak az idei többletköltsége 5 milliárd forint. Ez a költségvetési törvénymódosítás erre fedezetet nyújt.
Mi hoztuk a törvényt, a személyi szám módosítását, igaz, hogy alkotmánybírósági kényszer hatása alatt hoztuk ezt a törvényt. Mi tudtuk akkor is, hogy nagyon sokba fog kerülni a három új azonosító jel bevezetése: az adóazonosító, a társadalombiztosítási azonosító jel - közismert nevén taj-szám - és a személyi azonosítónak a megalkotása és bevezetése. Igen, sokba kerül, 3 milliárd forintba kerül, de ezt is meg kell oldanunk.
Nagyobb vitákat vált már ki a másik csoportba tartozó módosító indítványok köre, vagyis a privatizációs többletbevétel kamatmegtakarításának a felhasználása. Erre a parlamenti döntés után kormánydöntés is született, kormányhatározat, és ebben meghatározta a kormány a különféle célokat, természetesen egyezõen a parlamenti döntéssel. Így a gazdaságélénkítés, infrastruktúra-fejlesztés, államháztartási reformok támogatása, és bekerült még a közmunka-foglalkoztatás hatékonyságának a rendezése is. Elég sok kritika éri a sajtóban is már a módosítási csomagnak azt a részét, amely a gazdaságélénkítésre szánt pénzrõl rendelkezik. Megítélésem, és az egész MSZP- frakció megítélése szerint is nagyon kevés ez a pénz. Kényszerhelyzetben vagyunk, pillanatnyilag erre ennyi telik. Itt, ugye, 500 millió forint kamattámogatásról és 2 milliárd forint pályázati rendszerben megítélendõ támogatásról van szó. Valóban nem sok pénz, de ha erre van lehetõség, akkor eddig nyújtózhatunk, eddig ért a takarónk.
Igen kedvezõnek ítéljük az M3-as autópálya építésének gyorsítására fordítandó 1,5 milliárd forint többletet. Ezzel valóban úgy néz ki, hogy talán teljesülhet az a - a talánt egy kicsit helyesbíteném, hogy mindnyájunk kívánsága teljesüljön az a - terv, hogy '98-ig az elsõ szakasz megépüljön Füzesabonyig. Ez az észak-keleti régió felzárkóztatásában igen fontos.
Nagyon keveset fordítottunk árvízvédelemre az elmúlt években, évtizedekben. Itt egyes szakértõk, szakemberek iszonyatos nagy számokról beszélnek. Ebben a költségvetési törvénymódosításban ennek csak töredéke pótolható, alig több mint 1 milliárd, 1,2 milliárd forint. És a vízkárelhárítás, aminek a munkái megindultak, és az esõs idõjárás miatt nagyon nehezen haladnak.
Állandó, természetesen állandó politikai vitatéma a reformok kérdésköre. Sokan megfogalmazzák, hogy a különféle rendszerekbõl, az elosztórendszerekbõl pénzt kíván kivonni az állam. Igazából ez nincs így, hiszen csak hatékonyabbá szeretnénk tenni ezeket a rendszereket. Így az egészségügy átalakítását is segítheti a költségvetési módosításban megszavazásra kerülõ és javasolt 2 milliárd forint különféle célokra, a nyugdíjas reformhoz az 500 millió forint, és egyéb felsõoktatási intézmények reformjához is valamennyi kis pénz jut.
(17.50)
A harmadik kategória, amit én egyébnek neveztem, elég súlyos bírálatok érték az agrártámogatást. Bogárdi képviselõ úr közben már nincs itt, de súlyos gondok vannak az agrárágazatban. Ez éppen abban az idõszakban kezdõdött, amikor a képviselõ úr is aktív részese volt ennek, a Bogárdi képviselõ úr is aktív részese volt ennek a mezõgazdasági átalakítási munkának. Igen - megjött közben -, és valóban súlyos helyzetbe került az agrárgazdaság, valóban sokkal több pénz kellene az agrárgazdaságra, és fel fog nyílni ez a vita a '97. évi költségvetés vitájakor is.
Most annyira telt, hogy 7 milliárd forint az, ami az exporttámogatás többletére jut, további 6 milliárd forint belsõ átcsoportosítással még biztosítható erre a területre. Mindnyájan tudjuk - az MSZP-frakció képviselõi is tudják -, hogy ez az összeg jobb volna, ha növelhetõ lehetne, de sajnálatos módon ennyi jutott erre a kérdésre.
Technikailag az általános tartalékok között kerül elszámolásra a nyugdíjasoknak a kormány által megítélt 3000 forint/fõ nyugdíjasonkénti nyugdíj-kiegészítés összege. Nagyon szerencsétlen helyzet alakult ki ezen a területen, hiszen a törvényi szabályozás során úgy alakult a helyzet, hogy törvényszerûen csak úgy lehetett dönteni, hogy az a - ismétlem - szerencsétlen félszázalékos nyugdíjemelés alakult ki a második fordulójára a nyugdíjemelésnek. Ez valóban egyes nyugdíjaknál egy nevetségesen alacsony összeget jelentett volna.
Ezért döntött úgy - nagyon helyesen - a kormány, hogy a 17 ezer forint alatti nyugdíjasoknak egyszeri, egyösszegû, 3 ezer forintos támogatást nyújt, ami valamivel több mint másfél millió nyugdíjast és nyugdíjszerû szociális ellátásban részesülõ személyt érint az országban. Ez, ha nem is nagy összeg, de mégis ezeknek a nagyon nehéz sorban élõ embereknek a helyzetén valamennyit enyhít. Országosan, költségvetési szempontból viszont nagy összegrõl van szó, hiszen mindennek a forrása 5 milliárd forint.
Szó volt, Jauernik képviselõtársam részletesen beszélt a helyi önkormányzatok forráskiegészítésérõl. Már amikor a költségvetést, a '96. évi költségvetést elfogadtuk, és ebben 2 milliárd forintot módosító indítvánnyal - mert az eredeti kormány-elõterjesztésben még nem is szerepelt erre összeg -, végül is 2 milliárd forintot ebbe az egyeztetés során sikerült betennünk, akkor is tudtuk, hogy ez az összeg kevés lesz, hiszen ez nem egészen az egyharmada volt a korábbi évnek.
A benyújtott pályázatok alapján vissza is jött ez, hiszen 6,5 milliárdos igény volt, a szám is elhangzott, képviselõtársam elmondta, hogy 3,2 milliárdot tartottak jogosnak a felülbíráló szervek: a TÁKISZ és a minisztériumok; és majd most van a második forduló szeptember 30-áig. Én is olyan térségben vagyok képviselõ, ahol nagyon sok önkormányzat valóban csõdközeli helyzetben van, és nem azért, mert rosszul gazdálkodik, hanem valóban, a reálértéke a támogatásoknak jelentõsen csökkent, és nem megfelelõek a forrásaik. Így ezeken az önkormányzatokon valóban segít majd ez a - többletként a módosításban szereplõ - 2 milliárd forint.
Meg szeretném azonban jegyezni, hogy eléggé furcsán hatnak az olyan tömeges kérdésfeltevések, amelyekben van részünk. Most megkaptuk képviselõként mindannyian - egyes ellenzéki képviselõtársaink tömegesen nyújtottak be kérdéseket egyes konkrét önkormányzatokra -, hogy miért nem kapták meg az igényelt támogatást. Én azt hiszem, hogy azért nem kapták meg, mert nem volt rá elég forrás.
Természetesen majd a kormányzat, pontosabban a Pénzügyminisztérium minden egyes kérdést annak rendje-módja szerint megválaszol, én azonban nem igazán tartom jónak az ilyen elõre gyártott, futószalagon készített kérdéseknek a tömegét, mert igazából többet, mint népszerûség-hajhászást az ilyen kérdések nem szolgálnak.
Legnagyobb vitát a frakción belül is az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos módosító indítványok okozták a módosítás során. Itt valóban megfogalmazódtak olyan aggályok, hogy ez többletforrást biztosít, többletforrást juttat a gazdaságba, ezzel inflációgerjesztõ, és egy bizonyos redisztribúciós hatásjelenséget is feltételeznek egyesek.
Tulajdonképpen van olyan tétel ezek között, ahol az általános megítélést én személy szerint is elfogadom, de nem ezek közé tartozik a garanciális kötelezettségek számára elkülönítendõ 41 milliárd forint. Végül is valóban arról van szó, hogy az elkövetkezendõ évben - és elkövetkezendõ években - a privatizációs bevételek nagyságrendileg csökkennek, jelentõsen csökkennek, és elõfordulhatnak olyan helyzetek, hogy garanciálisan helyt kell állnia az államnak, és az a helyzet viszont nem fordulhat elõ, hogy erre elkülönített pénz ne álljon rendelkezésre.
Szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét arra, hogy ez a pénz nem jelenik meg a gazdaságban. Ez a pénz akkor lesz elköltve, hogyha ténylegesen beváltásra kerül a garancia. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy ez a pénz elkülönített számlán, a Nemzeti Bank elkülönített számláján lesz, a költségvetés számára rendelkezésre áll, ez a pénz az ÁPV Rt. számára nem kamatozik. Tehát ebbõl valamifajta extra nyeresége nincs.
Ami a másik részét illeti az önkormányzatoknak, a belterületi föld utáni Tsszegek kifizetése: erre 53 milliárd forint szerepel a módosítási javaslatban. Ez az összeg valószínûleg felülbírálandó, a lehetõségekhez képest csökkentendõ ebben az évben, mert ez valódi vásárlóerõt jelent a lehetõségekhez képest, természetesen.
A lehetõségek: az én mondatomban az is benne van, hogy a bíróságoknak, a bíróságnak a határozatát természetesen végre kell hajtani, tehát semmiféle azzal való szembemenés nem képzelhetõ el. Számunkra ez végrehajtandó, és azt hiszem, választási lehetõségünk nincs, legfeljebb az összegben lehet majd pontosítani, hogy nem 50 milliárd, hanem valamilyen más, de ez pontos számításokat és egyeztetéseket igényel.
Vita folyt a reorganizációs keretnek a felemelésérõl. Tehát az ÁPV Rt. számára eredetileg biztosított 13 milliárd forintnak 23 milliárd forintra való felemelésérõl. A vita nem lezárt, el kell mondjam a parlamentnek azt, hogy a szocialista frakción belül egy külön kis csoport folyamatosan egyeztet az ÁPV Rt.-vel arra vonatkozóan is, hogy mire, milyen vállalati körben kívánja ezt felhasználni. Az azonban egyértelmûen megfogalmazásra került a vita során, hogy az állam mint tulajdonos a tulajdonában levõ vállalatoknál tulajdonosi kötelezettségének eleget kell hogy tegyen. Most hogy milyen formában? Én úgy gondolom, hogy egy magántulajdonos is egy nehéz sorba vagy nehéz helyzetbe került vállalatát természetesen a saját magánvagyonából kell hogy kisegítse.
Emlékeztetném a tisztelt Házat arra, hogy a privatizációs törvényt is mi alkottuk meg, ennek keretében besoroltuk egy mellékletbe azokat a vállalatokat, amelyek tartósan állami tulajdonban maradnak, és ezzel bizonyosfajta kényszerpályát is meghatároztunk.
Így tehát kiemelve néhány kérdést ebbõl a '96. évi módosítási törvénybõl, költségvetési módosítási törvénybõl, úgy ítéljük meg, hogy ez a módosítás szükséges. Ez a módosítás igazából nem jelent egy újraosztást, nem veszélyezteti az államháztartás egyensúlyát, és miután tartható az államháztartás egyenlege, javasoljuk - és javasolom - a parlamentnek az elfogadását. Természetesen módosító indítványaink már most készülnek, és valamennyire szeretnénk finomítani, javítani a törvényen, remélem, hogy sikerül majd. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)