CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az alkotmány "Állam" címû részének 5. fejezetéhez, a közpénzügyekhez fûzzek gondolatokat és véleményt.
Elõször is örömmel üdvözöljük, hogy a készülõ alkotmányban, ebben a tervezetben a közpénzek itt egy külön fejezetet kaptak, szemben a jelenleg hatályos alkotmánnyal, mert a mai körülmények között - de azt hiszem a jövõre tekintve is -, rendkívül fontos az, hogy a közpénzek kezelése alkotmányos szinten legyen szabályozva, legalábbis legfõbb elveiben. Akkor, amikor ebben az országban olyan életszínvonal-csökkenést kell átélni a lakosságnak, mint amilyennek tanúi vagyunk, nagyon érzékeny a társadalom arra, hogy a közpénzeket kezelõk hogy bánnak a társadalom pénzével, de azt hiszem, hogy a jövõt illetõen is, ha egy állam magára valamit ad és komolyan veszi a közerkölcsöt - általában az állami létnek az alapjait, a társadalmi létnek a biztonságát -, akkor komoly figyelmet kell fordítania mindenkor - tehát a nehéz körülményekben is -, de mindenkor arra, hogy akik a közpénzekkel bánnak, azok hogyan teszik ezt.
A jelenlegi alkotmányban - mint ismeretes -, ebben a témakörben lényegében csak az Állami Számvevõszékrõl és Magyar Nemzeti Bankról van néhány fejezet. Ezzel szemben ez egy óriási elõrelépés, de ugyanakkor föl kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy az itt, a tervezetben elõterjesztett szöveg sajnos nem öleli fel a közpénzek egész körét, csak egy bizonyos részét. Úgyhogy megfontolásra ajánlom, azt, hogy mennyiben terjeszthetõ ki még ez a szöveg, hiszen például közpénznek minõsül nyilván a társadalombiztosítási járulék, a társadalombiztosítással kapcsolatos költségvetés - ami ebbõl hiányzik -, vagy akár az alapítványokhoz befizetett pénz, még akkor is, hogyha magánalapítvány, hisz azáltal már ott egy több embernek a pénze van, és ez ilyen értelemben ez is közpénz. (sic!)
Az elõttünk lévõ tervezet ezt a fejezetet tagolja, elõször a költségvetésrõl beszél, másodikként a közteherviselésrõl, majd a Magyar Nemzeti Bankról és végül az Állami Számvevõszékrõl. Ebben a tagolásban kell tárgyalnunk az anyagot. Elõször a költségvetéssel kapcsolatos elõttünk lévõ szöveget veszem górcsõ alá, és mindjárt az elsõ fejezetben szembeötlõen szerepel egy olyan mondat, ami úgy vélem, hogy nem ide való, illetõleg nem kell az alkotmányban ezt így meghatározni, akkor sem, hogyha a közpénzeknek olyan nagy jelentõséget tulajdonítunk. Azt mondja az elsõ mondat, hogy "szabályozni kell az alkotmányban az állami költségvetés tartalmát és elfogadásának eljárási szabályait". Hát ha ezt jogilag komolyan vesszük, akkor végül is az alkotmányból át kell emelni az államháztartási törvényeknek ezt az egész részét, a költségvetés tartalmát és eljárási szabályait. Azt hiszem, hogy ez túlzás.
Az alkotmányba csak a sarokpontokat kell átemelni - mondjuk el tudok képzelni egy határidõ-szerepeltetést -, tehát, hogy meddig köteles a kormány egy költségvetést az Országgyûlésnek benyújtani, illetõleg az Országgyûlés azt elfogadni, és ha ez fog szerepelni az alkotmányban, akkor innentõl kezdve ennek az elmulasztása már nem törvénysértés lesz, hanem alkotmánysértés. Ezzel lehet biztosítani, hogy valóban a költségvetés idõben be legyen terjesztve, el legyen fogadva. Tehát ezt így semmiképpen nem tartjuk helyesnek, hogy ez itt szerepel, hiszen, ha majd sor kerül a normaszöveg kidolgozására, az Országgyûlés itt rövidesen elfogadja így ezt a koncepciót, akkor most be kell építeni az egész tartalmát a költségvetésnek. (sic!)
A másik ilyen mondat ugyanebben a bekezdésben, hogy "a kormány törvényben elõírt határidõben köteles a költségvetésrõl törvényjavaslatot benyújtani". Ennek nincs értelme, hogy az alkotmány egy ilyet kimondjon, legfeljebb annak van értelme, hogyha az alkotmányba emeljük a határidõt. De ez természetes, hogy a kormány törvényben elõírt határidõben köteles a törvényjavaslatot benyújtani. Ezt véleményem szerint nem szükséges alkotmányban kimondani. Tehát ezek inkább ilyen szövegezési problémák, amik nyilván majd meg fognak oldódni.
Az elõttünk lévõ tervezet foglalkozik azzal az esettel, hogyha a költségvetési év kezdetéig az Országgyûlés a költségvetési törvényt nem alkotja meg, nagyon helyesen kimondja azt, hogy ebben, esetben átmeneti gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot kell benyújtani.
(15.20)
Foglalkozik azzal is, hogy mi történik akkor, hogyha ezután sem születik meg a megfelelõ költségvetési törvény, és ebben az esetben teljes mértékben már a kormányt hatalmazza fel, hogy a pénzek továbbvitele megtörténjen - nyilván, hogy ne álljon le az országnak az élete. Ez így önmagában még rendben is van, de a mi véleményünk szerint egy alkotmánynak erre az esetre már azért bizonyos szankciót kellene beiktatni és nem elengedni a gyeplõt, hiszen így tulajdonképpen a kormány és a parlament, a parlamentben lévõ kormánytöbbség a kormánnyal összejátszva tulajdonképpen nem is olyan fontos, hogy megalkossa a költségvetési törvényt, hanem ennek az alapján majd megy tovább az élet így, és nem tudjuk akkor végül is mi fog történni.
Ezért mi úgy gondoljuk, hogy erre az esetre igenis be kellene iktatni az alkotmányba egy olyan szankciót, hogy ebben az esetben tulajdonképpen ki kell írni az új választásokat, hiszen a parlament és a kormány nem látja el feladatát, mert az országot költségvetés nélkül hagyta. Hangsúlyozom, az átmeneti meg nem alkotása esetérõl van szó. Nyilván az átmeneti költségvetési törvény betölti ezt az ûrt, ha ilyen helyzet keletkezik egy országban.
Na most ugyanez a helyzet a zárszámadással. A zárszámadásról szóló pontban - ott benne van már a tervezetben -, hogy a zárszámadásról szóló törvény fõbb tartalmáról, elfogadásának, és el nem fogadásának jogkövetkezményérõl az alkotmányban rendelkezni kell, hát ugye ez egy utasítás majd a normaszöveg felé, hogy valamit rendelkezni kell. A mi véleményünk szerint a zárszámadást ugyanolyan komolyan kell venni, mint a költségvetést. Amennyiben elõfordul - ez természetesen elvi dolog, nem valami itteni konkrét idõszakra vonatkozik -, tehát elõfordul, hogy egy parlament nem tudja elfogadni a zárszámadást - esetleg másodszorra sem, el tudom képzelni, hogy két fázist lehet ebbe beiktatni -, akkor bizony szintén az elõbbi gondolatom kerül elõtérbe: hogy valamiféle szankciót kell tartalmaznia egy alkotmánynak és ebben az esetben is - véleményünk szerint - ki kell írni a választásokat, hiszen a kormány és a parlament, amelyik jelenleg ugye a hatalmát gyakorolja a mindenkori helyzetben, a hatalmat gyakorolja, nem képes ellátni feladatát. Tehát errõl a részrõl az a véleményünk, hogy egyrészt fölösleges dolgokat tartalmaz, másrészt hiányoznak belõle azok, amik valóban alkotmányba rögzítendõ dolgok lennének.
A második rész a közteherviselés. Ez ilyen értelemben valóban üdvözlendõ, hogy alkotmányosan valahogy rögzítve legyen a közteherviselés. Idetartozik tulajdonképpen az adózásnak egyáltalán a lehetõsége és az, hogy törvények fogják meghatározni, illetõleg mindenkor azok határozzák meg ugye az adózásnak a módját. Itt nyilvánvalóan fölfedezhetõ az, hogy a vagyonadónak a lehetõsége is ebben benne van, nyilván nem arról van szó, hogy a vagyonadót ezáltal közvetlenül be akarják vezetni, de a lehetõsége ebben benne van. Mi ehhez azt fûzzük hozzá, hogy ebben a jelenlegi helyzetben rendkívül fontos, hogy az alkotmánynak olyan üzenete legyen, hogy mindazok, akik akár a közpénzekkel, akár a feketegazdasággal, akár a versenyszférával vagy bárhol, visszaélve lehetõségeikkel - tulajdonképpen a társadalom kárára - gazdagodnak, azok tartsanak a retorziótól, ezért megfontolásra ajánljuk a jövedelemelszámoltatás alkotmányos lehetõségének a kimondását. Meg kell vizsgálni ezt a szöveget, ami elõttünk van, hogy ez tartalmazza-e? Lehet úgy is értelmezni, hogy igen.
Úgy gondoljuk, hogy ha közpénzekrõl beszélünk, akkor - hát ugye már itten nyilván belekerült a közteherviselés útján az adózás is -, s idekapcsolódik az egész kialakult helyzet, amely nemcsak ennek a pár évnek a problémája, hanem a mindenkori jövõnek is a problémája, hogy alkotmányosan minden biztosítékot meg kell határozni abból a célból, hogy a korrupció, a feketegazdaság, a közpénzekkel való visszaélés minél inkább háttérbe szoruljon. Tehát itt meg kellene szövegezni valami olyan szöveget, amely bizony egy alkotmányos elrettentést jelent. Ebben a részben szerepel egy mondat, hogy ki kell mondani azt az elvet, hogy az állam köteles az adórendszer kiszámíthatóságát biztosítani. Ez valóban nagyon helyes - mindenkor tulajdonképpen ezért emeltünk szót -, de ugyanakkor szembesülnie kell a parlamentnek, a kormánynak azzal, hogy tulajdonképpen akkor, eddig, ezalatt a két év alatt is - tulajdonképpen ugye egy meg nem lévõ alkotmánnyal - már szemben állt, hiszen olyan cikcakkok vannak az adózási jogszabályokban - akárcsak a kulcsokat nézzük vagy az átalányadózást, vagy az egyéni kisvállalkozóknak a bejelentkezését a társasági adóba - egyszer így rendelkezett a parlament útján a kormány, parlament elfogadásával, másodszor amúgy, és utána megint visszajött a régi. Tehát az eddigi történet - a magyar adójogszabályok eddigi története -, tulajdonképpen nem tesz eleget ennek az elvnek.
Mi reméljük, hogyha ezt az alkotmányt valóban megalkotja a parlament - népszavazás jóváhagyja -, akkor innentõl kezdve megszûnik, de akkor egy óriási feladata lesz a mindenkori kormánynak, parlamentnek, hogy bármilyen nehéz gazdasági viszonyok között akkor meg kell felelnie az alkotmányossági követelményeknek. Tehát nem lehet azt csinálni - ami nagyjából most folyik -, hogy bevételi szemlélettel megkísérelni olyan jogszabályokat hozni, hogy minél több pénz befolyjon, de utána, miután ezek a törekvések beleütköznek ugye komoly nehézségekbe, akkor mindig jön egy visszakozz. Továbbiakban akkor ezt nem lehet csinálni. Tehát mi a magunk részérõl üdvözöljük ezt az elvet, ugyanakkor jelezzük ezt a problémát is, hogy majd ez - hogy sikerül ennek a betartása -, illetõleg jelezzük azt, hogy - bizony itt majd az Alkotmánybíróságnak meg kell sokszor határozni, hogy beleütközik-e az alkotmányba az -, hogyha valamiféle hirtelen módosítás történik az adórendszerben.
A következõ rész a Magyar Nemzeti Bankkal foglalkozik. Ezzel kapcsolatban el kell hogy mondjam, hogy komoly aggályunk van azzal kapcsolatban, hogy a parlament I. félévi jogalkotástervében szerepelt a pénzintézeti törvényeknek a beterjesztése, megtárgyalása, s ebben az MNB jogállását is meg kellett volna már vitatni. Tehát itt most tulajdonképpen az történik, hogyha ebben a - ha a tervek szerint fog történni, még most a tavaszi ciklusban ugye elfogad a parlament egy olyan határozatot, melyben rögzíti az alkotmányozásnak az elveit, és belekerül egy olyan mondat, mint például itt van, hogy a jegybank független a kormánytól -, akkor ez már megköti a Magyar Nemzeti Bank jogállásáról szóló törvénynek a tárgyalását is, hiszen itten történt egy határozat. Ezért ebbõl a szempontból is, de egyébként is komoly aggályunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy lehetséges-e ennek a koncepciónak az elfogadása most még a nyári szünet elõtt, hiszen ebbõl a szempontból egy mulasztás van, nem történt még meg a pénzintézeti rendszernek a törvényi újraszabályozása, és ezt mindenképpen meg kellene hogy elõzze ez a szabályozás, ezt az alkotmánykoncepciót, amennyiben a Magyar Nemzeti Bankról egy ilyen mondatot kíván az alkotmány szerepeltetni. Ezért én akkor már helyesebbnek tartanám, hogyha az ilyen értelemben aggályos mondatok ebbõl kikerülnének és esetleg majd késõbb a normaszövegbe kerülnének bele.
Az utolsó része a Számvevõszékkel foglalkozik. Ezzel teljes mértékben egyetértünk, a mostani alkotmányban is szerepel. Hallottuk itt az elõbbi hozzászólásnál, hogy ugye megvizsgálták a Számvevõszékkel együtt - az Országgyûlés számvevõszéki bizottsága - ezt a tervezetet és komoly problémaként tárgyalták azt, hogy az önkormányzatok ellenõrzése vajon a Számvevõszékhez tartozzon-e, mert nincs rá kapacitása.
w
(15.30)
Véleményem szerint, az önkormányzatok ellenõrzése mindenképpen a Számvevõszékhez kell hogy tartozzon, és második lépés az, hogy biztosítani kell akkor ennek a lehetõségét, hogy az Állami Számvevõszék el tudja látni a feladatát, tehát itt semmiképpen nem ilyen szempontból lehetséges ennek a bírálata, hanem valamennyi, az állami szférába tartozó közpénznek az ellenõrzését nyilván a Állami Számvevõszéknek kell végeznie, és a jelentését mindenkor az Országgyûlés elé kell terjesztenie.
Összességében azt szeretném mondani befejezésül, hogy amint az elõttem szóló kereszténydemokrata képviselõk is többször elmondták, mi az alkotmányozás hívei vagyunk, de itt most komoly aggályunkat fejezzük ki abból a szempontból, hogy itt például a közpénzekkel kapcsolatos részben ne történjen olyan szabályozás, országgyûlési határozatban való megkötés, ami a késõbbi jogalkotásnál problémát okoz. Ezért is, és a már általunk többször elmondott probléma miatt a társadalmi beleszólásra szabott rövid idõ miatt is, mi tisztelettel azt javasoljuk, hogy ez az általános vita ne kerüljön lezárásra ebben a szünet elõtti ciklusban, hanem folytatódhasson az õszi ciklusban, és addig ezek az általam felvetett problémák, de más egyéb, már általunk is jelzett problémák tulajdonképpen a társadalom által is jobban véleményezhetõk, és egyéb jogszabály-alkotásokkal is jobban szinkronba kerül az alkotmányszabályozás. Tehát nehogy valami olyan jóvátehetetlen lépés szülessen, hogy végül is itt egy sebtében hozott határozat megköti késõbb a törvényhozók kezét, hiszen itt már ki van mondva, hogy az alkotmánynak ez a gerince, majdnem hogy azt lehetne mondani, hogy lényegében megszületik az alkotmány, mert a többi már inkább csak ilyen normaszöveg készítés. Persze, akkor még sok mindent bele lehet tenni, de a legfõbb dolgok ha itt rögzítésre kerülnek... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.)... igen rögtön befejezem, elnök úr, akkor ezáltal olyan jóvátehetetlen kár keletkezhet, amitõl mindenképpen óvjuk a parlamentet. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)