DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Véleményem szerint a jelenlegi gyakorlat, hogy a köztársaság elnökét az Országgyûlés választja és nem a nép, alkotmányellenes és ellenkezik a magyar nép történelmi igényével. A magyar alkotmány I. fejezetének 2.§-a így hangzik: "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, vagy közvetlenül gyakorolja." Milyen hatalom az, amelyet a nép teljesen ha gyakorolna, kivesszük a kezébõl, kivesszük a lehetõségeibõl, hogy a köztársasági elnököt válassza? Csonka hatalom. Választhatja az önkormányzati képviselõket, az országgyûlési képviselõket, polgármestereket, de a köztársasági elnököt nem. Az alkotmány helyesen így szólna, hogy minden hatalom a népé stb., kivéve, hogy a köztársasági elnököt választja, ez azonban az alkotmányban nincs benne.
Az alkotmány III. fejezetének 30/A. §-a és a) bekezdése azt mondja, hogy a köztársasági elnök képviseli az államot. Hogy képviselheti az államot, hogyha nem a néptõl kapta a megbízást?
(13.40)
Ugyancsak az alkotmány III. fejezet 29. §-a és (1) pontja azt mondja: a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét. Hogy fejezheti ki a nemzet egységét, ha a nemzet, a nép nem választotta meg.
Igen Tisztelt Országgyûlés! Számos vita hangzott itt el és megjegyzések, hogy nálunk más a helyzet, mint egyéb országokban, más a köztársasági elnöknek a hatásköre, aztán nem is volna jó, hogyha kampányolás volna egy köztársasági elnök személyét illetõen, mindezek azonban, úgy érzem, nem érdemi érvek. Én nem hallottam ma - nagyon figyeltem, amikor legalábbis bent voltam -, hogy egy érdemi érv elhangzott volna, hogy miért vesszük ki a nép kezébõl, hogy megválassza a köztársasági elnököt. A köztársasági elnök, mint mondottam, képviseli az államot. Nemzetközi szerzõdéseket köt, a fegyveres erõk legfõbb parancsnoka, és talán, ami a legfontosabb, az alkotmány 26. §-a szerint, a köztársasági elnök a törvényhozás munkáját gátolhatja, segítheti, elõmozdíthatja, befolyásolhatja. Bármely törvényt visszaküld az Országgyûlés elnökének, az Országgyûlés elnöke visszaküldi, elküldheti az Alkotmánybírósághoz. Nem akarok a múltból példákat mondani, hogy évekig eltartott az a kellemetlen vita, hogy vajon az Országgyûlés a miniszterelnök által felterjesztett kinevezéseket aláírja-e vagy nem. Jelentõs befolyás, akkor miért nem bízzuk a népre, hogy a köztársasági elnök, akinek a törvényhozásban jelentõs befolyása van, a nép válassza meg, és akkor elfogadjuk, hogy a nép akaratából dönt. Talán azt is elfogadhatjuk, hogy alapigazságnak tartom azt, hogyha valahonnan támogatást kapok, vagy segítséget, akkor nekem ahhoz lojálisnak kell lennem. Ezt kívánja - úgy érzem - az etikai magatartás is.
A köztársasági elnök a pártoktól kapja a kijelölést vagy a megbízatást, neki lojálisnak kell lenni bizonyos fokig a pártokhoz. Ha a néptõl kapja a megbízást, akkor csak a néphez kell lojálisnak lennie. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a köztársasági elnök úr személyét bírálom, tisztelettel nézem a közérdeki ügyekben végzett törekvéseit, csupán egy elvet - amitõl nem tudok megszabadulni, vagy nem is választottam az Országgyûlésnek a köztársasági elnök választásakor -, hogy ez a népre tartozik. És ha hallanék érdemi érveket, akkor azt mondanám, hogy talán meggyõztek, és lemondok errõl az álláspontomról, de nincs érdemi érv az ellen, hogy ne a nép válassza a köztársaság elnökét. Történelmi igényünk és a történelmi fejlõdésünk is ezt kéri. Vagy a magyar nép mindig be akarta bizonyítani, hogy a királyság idején is igenis van befolyása, és igenis igényli azt, hogy az õ véleményét meghallgassák. Most nem megyek vissza az Aranybulla korszakára, csupán egy örömteljes idõre, amikor Mátyás királyt szabadon megválasztotta a nép, az egyetlen szabad választás volt, amikor a magyar nép - 1100 éves honfoglalásunkat ünnepeljük - megválasztotta az államfõjét, a vezetõjét. 1100 év alatt egyetlen példa van rá. Õszintén elmondom, fiatal egyetemi hallgató koromban is a reformnemzedéknek tagja voltam, nem kívántam és nem is szerettem az akkori kormányzót, fõleg azért, mert az Országgyûlés választotta, nem szóltunk bele, szüleim se tudták választani, édesapám is többször elmondta: nem az én kormányzóm, mert nem én választottam meg. Ha 1956 sikerrel járt volna, meggyõzõdésem, hogy a magyar nép választaná a köztársasági elnököt.
Mindazok az országok, az alkotmány, amelynek úgy kell kezdõdnie mindig, hogy a népnek adja a jogát, mert csak az a demokrácia, ahol a nép szabadon és félelemmentesen gyakorolja alapvetõ jogait, és az emberi méltóságát nemcsak érzi, hanem mással is érezteti. Azok az országok, ugye 1776-ban az Egyesült Államok a Függetlenségi Nyilatkozatban, ugye a francia forradalom 13 évvel késõbb, a nemzetgyûlés ünnepélyes nyilatkozatában a népnek adta meg a jogot, hogy válassza, ma is a nép választja a köztársaság elnökét. És Dél-Amerika talán egyetlen igazi demokráciájában, Chilében is a nép választja több mint száz éve a köztársasági elnököt. Sajnálom, hogy Kónya Imre képviselõtársam nincsen itt, mert õ olyasfélét mondott, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt most egy ilyen közvetlen választás mellett van, talán bizonyos okokból. Szeretném felhívni a figyelmét, majd a jegyzõkönyvön keresztül, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt jogelõdje, a Demokrata Néppárt, ötven évvel ezelõtt, fél évszázaddal ezelõtt ezekben az ülésekben és ezekben a padsorokban elmondta a mi véleményünket, dr. Eckhard Sándor, a neves francia szakos professzor, hogy az államforma kérdésében is ne az Országgyûlés döntsön, a nép, és természetesen nem fogadtuk el a köztársasági elnöknek az Országgyûlés által való választását.
A Kereszténydemokrata Néppártnak tehát ez nem egy új felfogása, és nem egy kormányellenes felfogása. Kizárólag azért, hogy igenis ragaszkodunk hozzá, és ha kell, népszavazás útján is, hogy a nép maga döntsön, hogy akarja-e választani, vagy pedig sajnálatosan lemondana e fontos jogáról. Amennyiben - véleményem szerint - az alkotmányban ez bent maradna, akkor nem a harmadik évezred felé megyünk, hanem visszamegyünk pár évszázaddal, és az alkotmány nem támogatja, hanem megakadályozza a népnek a teljes jogúságát, és a kemény szavat is kimondom, nem jogot ad, hanem jogfosztó.
Igen tisztelt Országgyûlés! Még két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Egyik a kétkamarás rendszer. Itt elhangzott Bihari Mihály részérõl egy józan és tudományosan is elfogadható álláspont, amely talán alátámasztja - merem remélni - azt a tételemet, hogy mi, az Országgyûlés, csonka Országgyûlés vagyunk, azért, mert nincsenek itt - az én értelmezésem szerint - a kisebbségi, nincsenek itt a munkaadói, munkavállalói, a tudományos, a szellemi és mûvészeti életnek a vezetõi, és nincsenek itt a történelmi egyháznak a vezetõi sem. Az a megoldás, hogy talán most nagyon gyors volna, vagy megoldhatatlan hónapok vagy így évek alatt a kétkamarás rendszerre átmenni, helyesnek találnám, hogy bizonyos behívásokkal meg tudnánk oldani azt, hogy teljessé váljunk. Talán nem fog idegenül hatni az igen tisztelt Országgyûlés tagjainak, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt jogelõdje, a Demokrata Néppárt a '47-es 62 képviselõjével, 29-en voltak a 62 képviselõ közül a parasztság, munkásság, értelmiség, az egyházaknak képviseletében. Egyedülálló. Ezt, amit most is igénylünk, hogy az Országgyûlés legyen teljes, hogy ez a kétkamarás késõbb oldható meg, és hogy behívásokkal áthidalható lenne, az örvendetes lenne, és azt hiszem, megoldható, de ne ragadjunk le az Országgyûlésnek az egykamarás rendszere mellett.
A másik a külföldi állampolgárok szavazati joga. Igen tisztelt Országgyûlés! Nagyon sokszor elhangzik az Országgyûlésben a magyarság iránti szeretet, a magyarságnak a bevonása a hazai munkába, támogatásukat kérjük, megértésüket kérjük, csak nem adunk érte semmit. Igazságtalannak és méltánytalannak tartom, hogy azok a külföldön élõ nagykorú magyar állampolgárok, akik a munkájuk mellett a szabad idejüket és anyagi áldozatok mellett évtizedekig dolgoztak a magyar függetlenségért, önrendelkezési jogunkért, akik kint Ausztráliában, vagy Dél-Amerikában, Európában, vagy Afrikában nagy áldozatokkal - és különösen Brazíliában - nagy áldozatokkal újságokat tartottak fönn, újságokat terjesztettek. A magyar egyházaknak papjai és tiszteletes urai, ugyancsak a magyar egyesületek, társadalmi, szociális, kulturális, emberjogi egyesületek, s a magyar szellemi élet kiválóságai, mind, mind nemcsak, hogy megérdemlik, nem vonhatjuk el tõlük a szavazati jogukat, akkor is, ha egy kissé a technikai eljárás nehézségekkel jár.
(13.50)
Meggyõzõdésem, hogy ebben a kérdésben az Országgyûlésnek józanul kell dönteni és - bár a Kereszténydemokrata Néppárttal, képviselõcsoporttal még nem beszéltük át -, de úgy érzem, helyeselnénk azt, hogy a három kérdésben - a kétkamarás rendszer, továbbá a külföldi állampolgároknak, s ugyancsak az Országgyûlés döntsön-e, vagy ne döntsön, vagy a nép döntsön-e a köztársasági elnök választásában - elõzõen lenne népszavazás. Ez azért volna helyes, mert sok-sok nehézséget áthárítanánk, és nem kellene késõbb ezeken a kérdéseken vitatkozni.
Végezetül, tisztelettel kérem az Országgyûlésnek jelen levõ tagjait, hogy gondolják át azt, ne vegyük el a néptõl azt a jogát, amelyre 1100 év után méltóan és - úgy érzem - történelmileg is jogosam igényt tart. Köszönöm. (Taps.)