DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Tisztelt Képviselõtársaim! Eredetileg a rendelkezésemre álló idõt a köztársasági elnöki jogintézményre szántam volna, de a mai délelõtt kibontakozott vita, különösen az, hogy az alkotmányozás mikéntje itt komoly vita tárgyává lett téve, olyan felvetések hangzottak el, amelyek mindenképpen igénylik, hogy ebben a kérdésben állást foglaljunk.
Legutóbb Bihari Mihálynak az a felvetése, hogy három vagy négy alapkérdést illetõen egy elõzetes népszavazás legyen, amihez most itt Gáspár Miklós csatlakozott is, úgy vélem, hogy olyan kérdés, amivel mindenképpen foglalkozni kell, hiszen ez megfordítja vagy megváltoztatja jelentõsen azt az alkotmányozási folyamatot, ami itt, úgy gondolom, hogy közös egyetértéssel elindult. Én óvnék attól, hogy közjogi kérdéseket és alkotmányos jogintézményeket politikai harcok tárgyává tegyünk. Tudniillik óhatatlan, hogy kialakult a társadalomban bizonyos vélemény. Például, hogy a kétkamarás parlament az valószínûleg jobb lehet, mert ezzel a parlamenttel nincsenek megelégedve. Nem hinném, hogy a társadalom értékítélete az alapvetõen az összes idevonatkozó érvnek a gondos mérlegelése alapján született meg. Nagy valószínûséggel, például, a kétkamarás parlament vonatkozásában az alapvetõ kiindulópont az, hogy az egykamarás parlament az egy pártalapú parlament, az emberek pedig nem szeretik a pártokat, tehát nagyon jó lenne kétkamarás parlament, ahol nem a pártok szava a döntõ.
Ugyanúgy a köztársaságielnök-választásánál önmagában az a szempont, hogy közvetlenül lehet, hogy a nép választhatja a köztársasági elnököt, az egy rokonszenves kérdés, az emberek rokonszenveznek nyilván azzal, hogy ha õk szavazhatnak a köztársasági elnök választásnál, és a további szempontok, hogy mit jelent vajon egy ilyen közvetlenül választott elnök az alkotmányos intézményrendszerbe, hogyan illeszkedik a parlamentarizmus rendszerében, mit jelent egy prezidenciális rendszer, amit itt Torgyán József felvetett, igaz sajátos módon, mert a prezidenciás rendszerrel együtt a kancellári kormányzást is szükségesnek tartotta, tehát mindezek a kérdések nyilvánvalóan egy közvélemény formálásnál nem egyenlõ súllyal kerülnek megítélés alá. És egy dologra fel szeretném hívni a figyelmét azoknak, akik most egy elõzetes népszavazást javasolnak több kérdésben. Kiindulópontja volt az alkotmányozásnak, a konszenzusos alkotmányozásnak az, hogy a fennálló közjogi rendszeren lényegi változtatásokat ne hajtsunk végre. Az alkotmányozásnak csak akkor van értelme, és hozzáteszem, csak akkor reménykedhetünk a sikerben, hogy ha ezzel stabilizálhatjuk a kialakult alkotmányos intézményrendszert és nem arra használjuk fel, ha lehetséges, akkor esetleg a parlamenti kétharmados többséggel, ez az egyik része a dolognak, ha ez nem lehetséges, mert kötöttünk egy olyan megállapodást, és ezt a Házszabályban alkotmányos biztosítékokkal is elláttuk, hogy csak ötpárti konszenzus esetén van alkotmányozás, akkor esetleg a néphez fordulunk, és úgy viszünk át jelentõs változásokat a közjogi struktúrában, én úgy gondolom, hogy ez ellentétes azzal az alkotmányozási folyamattal, ami itt a Házban közmegegyezés alapján megindult. A Magyar Demokrata Néppárt három olyan kritériumot tart feltétlenül szükségesnek, hogy az alkotmányozás során érvényesüljön, aminek az együttes érvényesülése esetén lehet csak beszélni arról, hogy ez az alkotmányozás igenis sikerre vezet és igenis értelme van. Tudniillik önmagában azért, hogy legyen egy új alkotmányunk, nem kellett volna elkezdeni ezt a folyamatot, tekintettel arra, hogy abban azért többé-kevésbé megegyezés van, hogy ez az alkotmány a módosításokat követõen már olyan, hogy képes arra, hogy egy alkotmányos jogállamot, intézményrendszerét mûködtetni tudjon az emberi jogok megfelelõ garanciái benne vannak stb., stb. Azok az érvek önmagában, amelyek arról szólnak, hogy nem elég koherens az alkotmány, nem egy jogi remekmû, meg hogy a '49-es törvény, ez önmagában nem lenne elegendõ ahhoz, hogy alkotmányozni elkezdjünk. Az alkotmányozás célja és az, hogy belementünk ebbe a folyamatba, meggyõzõdésem szerint az, hogy stabilizáljuk a kialakult alkotmányos rendet, és hogy egy kétségbevonhatatlanul legitim alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak. Legitim természetesen a mai is, de ezt még sokan kétségbe vonják, sok ok miatt, többek között azért, mert hiszen a keletkezése idején végül is megszavazásában, na most nem a '49-rõl beszélek, hanem a '89-es alapvetõ változásról, nem legitim, legitimált politikai erõk mûködtek közre. Ezért a Magyar Demokrata Néppártnak az álláspontja a következõ. Mi az a három kritérium?
Az egyik az, hogy a politikai erõknek, a mértékadó politikai erõknek az egyetértésén kell alapulnia az alkotmánynak. Úgy vélem, hogy az elõkészítés szakaszában, az eddigi szakaszban ez megfelelõképpen érvényesült. És biztosak vagyunk benne, hogy az a házszabályi rendelkezés, amely szerint minimum ötpárti konszenzus szükséges az alkotmány egyes rendelkezései elfogadásához, a továbbiakban is kellõ biztosítékot nyújt arra, hogy a mértékadó politikai erõknek az egyetértése fog megjelenni az alkotmányban. De a másik kérdés az, amire az elõbb utaltam, a fennálló közjogi berendezkedés, amely nem nagyon öreg, és éppen ezért óvandó, '89 óta áll fenn, és nem gyökeresedhetett meg oly módon az egész komplett alkotmányos intézményrendszer, hogy egyik vagy másik alapvetõ eleméért csak úgy hozzányúlhassunk. Igenis, ezt az intézményrendszert fent kell tartani. Ennek pedig az a biztosítéka, és megnyugtató biztosítéka, ami többször szóba került, hogy ha nincs az a bizonyos ötpárti megegyezés, akkor marad a korábbi alkotmányos struktúra. Én úgy gondolom, hogy ezt egy megelõzõ népszavazással megkontrázni semmiképpen nem lenne szerencsés, és az egész alkotmányozási folyamatot kérdõjelezné meg, ha ilyen irányba mennének el a szándékok.
De a harmadik kérdés, amit nagy súllyal szeretnék ismételten felvetni, tegnap is hivatkoztunk rá, nem elég a pártok egyetértése, és nem elég a stabilitás biztosítása oly módon, hogy az intézményrendszert nem változtatjuk meg jelentõsen, de a társadalmi támogatottság kérdése alapvetõ kritérium. Tehát nem azért kell nekünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a társadalom igenis támogassa ezt az alkotmányt, és megértsék az emberek, hogy róluk szól ez a történet, nem azért kell mindent megtennünk, hogy eredményes legyen a népszavazás, mert az csak a formai megjelenítése, nyilván ha nem lesz eredményes a népszavazás, akkor nem lesz alkotmányunk. De ez a formai biztosítéka annak, a népszavazás, hogy a társadalmi támogatottság igenis érvényesüljön, és ezért a Magyar Demokrata Néppárt természetesen ragaszkodik ahhoz, hogy a népszavazással legyen az alkotmány végleges formája elfogadva, hanem a tartalmi kérdés, hogy valóban meglegyen a társadalmi támogatottság. És ezért rendkívül fontos, amivel egy körrel elõbb egy vita is bontakozott ki, amivel kapcsolatban, nevezetesen, hogy hogyan tárgyaljuk ezt az alkotmányt, és itt jelentõsége van annak is igenis, hogy a miniszterek itt ülnek-e a patkóban. Jelentõsége van, tisztelt képviselõtársaim. Jelentõsége lett volna annak is, hogy a karzatra meghívjuk azokat a civil szervezeteket, szakmai szervezeteket, akik véleményt formáltak, hogy igenis világossá váljék, hogy nem a pártok sajátítják ki maguknak az alkotmányt, hanem nemcsak hogy lehetõvé teszik, hanem igénylik is, hogy az egész társadalom vegyen részt az alkotmányozásban.
Természetesen a döntést a parlament fogja meghozni, a legitim parlament, amely pártalapuan szervezõdött, de ez nem teszi szükségtelenné a társadalomnak a részvételét, és hangsúlyozom, nemcsak azért, hogy érvényes legyen a népszavazás, hanem azért, mert igazi alkotmány és a jelenlegi alkotmánynál jobb, nagyobb mértékben stabilizáló alkotmány csak akkor születik, hogyha a társadalom valóban magáévá teszi.
(11.50)
És ez nem azon múlik, hogy az egyes intézmények, mondjuk most 60-40 százalékos támogatottságot élveznek-e a társadalomban, vagy fordítva, kevesebb ember, hogyha népszavazást tartanak, akkor ezt az intézményt kevesebb támogatja vagy több támogatja. Hanem, hogy magát az egészet, az alkotmányt mint az alkotmányos rendünk alapját elfogadja-e a társadalom.
Ezért én elégtelennek tartom azt a módot, ahogy most tárgyalja a parlament az alkotmányt, és hogyha már nem tettük meg azt, amire utaltam elõbb egy kétpercesben, hogy az alkotmánykoncepciót csak azután nyújtjuk be végleges formában mint törvényjavaslatot a parlamenthez, ha a különbözõ szakmai és civil szervezetek véleményét már átgondolta a bizottság és bedolgozta azt, amit be lehet dolgozni, ezt nem tettük meg, ezen túl vagyunk, akkor az itteni parlamenti vitát nem lehet úgy lefolytatni, hogy lezárjuk az egész kérdést, az alkotmány koncepció kérdését - mint ahogy itt a tervek szerint van - még a nyári szünet elõtt. Ugyanis az a rengeteg vélemény és rengeteg javaslat nem tud módosító indítvány formájában szerepet kapni vagy megjelenni az alkotmánykoncepció tárgyalásánál, hogyha nyár elõtt lezárjuk, hiszen még elolvasni se lehet, sõt még meg se születnek vagy be se kerülnek a képviselõkhöz ezek a javaslatok.
Tehát lehetetlenség az - itt hallottuk Szigethy képviselõtársamtól -, hogy a részletes vitában majd megtárgyaljuk ezeket a javaslatokat, amelyek bejönnek.
Tisztelt Képviselõtársaim! Megnéztem az elõzetes tervekben, két nap van rá, két tárgyalási nap a részletes vitára, szerda-csütörtök.
Tisztelt Képviselõtársaim! Akkor fogjuk majd ezek szerint megtárgyalni a társadalom számára hitelesen azokat a társadalomból jövõ indítványokat is, amelyek módosító indítvány formájában esetleg mégiscsak meg tudnak itt jelenni. Lehetetlenség, tisztelt képviselõtársaim, hogyha elvárjuk azt a társadalomtól, hogy magáénak tekintse ezt az alkotmányt, akkor nem arra van szükség, hogy megkérdezzük egy-egy politikailag érdekes kérdésben a véleményét, hogy most tessék népszavazzál, és akkor a te akaratod érvényesül, mondjuk 60-40 százalék arányban, vagy akárhogyan, hanem igenis adjuk meg a módját, valóban figyeljünk oda a véleményekre, és úgy tárgyaljunk, hogy ezeknek a véleményeknek reális érvényesülési lehetõsége legyen a parlamentarizmus keretein belül, itt a parlament elõtt.
Mert nem igaz az, tisztelt képviselõtársaim, hogy a társadalmat nem érdekli egyáltalán az alkotmány. Persze hogy a mindennapok gondjai érdeklik. De nem biztos, hogy azt várja a felelõs törvényhozóktól, hogy tegyék rendbe az országot, és ne itt alkotmánnyal meg ilyesmivel bíbelõdjenek. Nem. Igenis a társadalom komolyan veszi, csak azt kell elérnünk, hogy világossá váljék elõtte, és mindenki elõtt, és minél több ember elõtt, hogy mirõl is szól ez a dolog. Televízióban, rádióban, itt és ott - de ezt mondjuk, hogy nem ránk tartozik, bár lehetne inspirálni a tömegkommunikációnak ebbéli nagyobb aktivitását -, de hogy itt a parlamentben mi történik, tisztelt képviselõtársaim, az rajtunk múlik.
Egyébként csak hadd mondjak annyit, hogy tegnap egy lakossági fórumon voltam, aminek a témája a közbiztonság és a szociálpolitika - így lett meghirdetve Békásmegyeren a Néppártnak a fóruma - és alkotmány kérdésében - itt van elõttem - két javaslatot tartalmazó konkrét szövegszerû javaslattal állt föl valaki és alkotmány kérdésével foglalkozott, pedig szociálpolitikára és közbiztonságra volt meghirdetve, ami valószínûleg valóban jobban érdekli az embereket, de mégis ott van a társadalomban az érdeklõdés, csak nekünk tenni kell ezért, hogy ez az érdeklõdés pozitívvá válják és valóban egyértelmû legyen, hogy mi is figyelembe vesszük, és akkor bízhatunk abban, hogy a társadalom támogatni fogja a folyamatot.
Ami mármost a köztársasági elnöki intézményt illeti: szintén egy olyan kérdés, ahol, tisztelt képviselõtársaim, a politikai szempontok folyamatosan megjelentek. Az intézményrendszeren belül tulajdonképpen ez az a pont, ami talán a legtöbbet vitatott volt. Most az utóbbi idõben jön elõ az egykamarás, kétkamarás, de '89-tõl kezdve mindig a köztársasági elnöki intézmény állt a politikai vitáknak a középpontjában. Ezért nagyon nehéz elvonatkoztatni a közjogi kérdéseket ezen a területen és a direkt aktuálpolitikai, pártpolitikai kérdéseket. Mégis úgy vélem, tisztelt képviselõtársaim, ezt meg kell tennünk. Meg kell tennünk, és erre nagyon jó példa áll elõttünk, mert '89-ben, amikor a kérdés még úgy merült föl, hogy milyen közjogi rendszer legyen Magyarországon, milyen alkotmányos szisztéma, milyen kormányforma stb., akkor is túl tudta tenni az akkori alkotmányozó kerekasztal-tárgyalások a közvetlen aktuálpolitikai kérdéseken magát, legalábbis el tudta választani a kettõt.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
Mert hogyan történt, hogyan jelent meg az aktuálpolitikai szempont, és hogyan jelent meg a hosszú távú, az alkotmányos rendet illetõ szempont.
Emlékeztetném tisztelt képviselõtársaimat arra, hogy aktuális hatalmi politikai kérdés volt 1989-ben, hogy a köztársasági elnöki intézmény milyen legyen, milyen jogköre legyen a köztársasági elnöknek, hogyan válasszák meg a köztársasági elnököt. Teljesen egyértelmû volt az MSZMP-nek az álláspontja. Az MSZMP azt mondta, hogy egy erõs, majd késõbb félerõs köztársasági elnökre van szükség. Tehát meghatározó döntõ hatalmi jogosítványok legyenek és közvetlen választás útján... (Dr. Bihari Mihály: Errõl soha nem beszéltünk!).. - errõl soha nem beszéltek, mondja Bihari Mihály - volt aki beszélt, de a félerõs volt valóban a populáris módon megfogalmazott, a jogköröket illetõ része. Mindenesetre olyan köztársasági elnök, amelyik rendelkezik mérlegelést is igénylõ politikai tartalmú döntési jogosítvánnyal, bár nem nagy számban. Tehát ez volt az egyik része, a másik a közvetlen választás kérdése. Nyilvánvaló volt és egyértelmû volt, hogy az MSZMP felmérve azt, hogy egy parlamentben, és érthetõ módon kalkulálva azzal, hogy egy többpárti parlamentben a saját befolyása mindenképpen visszaszorulhat, ugyanakkor látván azt, hogy egy közvetlen választás során tulajdonképpen csak az õ politikusainak van esélyük, hiszen 40 év után más ismert ember egyszerûen nem létezett. Nincs ebben semmi baj (Dr. Lamperth Mónika a fejét csóválja.) - Lamperth Mónika csóválja a fejét -, ez csak egy politikai megfontolás. Egy politikai megfontolás, ami nyilván emiatt egyértelmû volt és az is egyértelmû volt, hogy az ellenzéki kerekasztalnak az álláspontja, amelyik mindenáron meg akarta akadályozni a közvetlen választást, és egy úgynevezett gyenge köztársasági elnököt akart, és amelyik mindenképpen ellenezte azt, hogy a parlamenti választásokat megelõzõ közvetlen elnökválasztás legyen, az is alapvetõen politikai jellegû álláspont volt, hiszen ez egy nagyon súlyos hatalmi kérdés volt, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a többpárti parlament, amelyben van esélye az ellenzéknek, és a köztársasági elnök, amiben megítélésünk szerint nem volt esélye az ellenzéknek.
Ez a politikai kérdés. De hogy ez miként van befolyással az ország közjogi rendszerének a kialakítására, tehát hogy milyen alkotmányos berendezkedés lesz Magyarországon, az a másik kérdés.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az álláspont, ami a parlamentarizmus mellett tette le egyértelmûen a voksot, és amelyik úgy foglalt állást, hogy el kell kerülni minden olyan bûnre vezetõ alkalmat, amelyik a prezidenciális rendszer irányába visz el, ez az álláspont igenis nagyon szilárd alapokon nyugodott, mert az volt a véleményünk, hogyha a prezidencializmus, prezidenciális rendszer irányába megyünk el, az veszélyeket jelenthet a demokráciára. Hogyha egy embert emelünk ki, az kevésbé jelent biztosítékot, mint hogyha egy parlamentre bízzuk a demokrácia stabilizálását.
Azért említettem dicsérõleg végül is a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokat, mert a feltétlenül szükséges kompromisszum nem a közjogi intézményrendszer keretén belül született meg, hanem más területen, és pusztán politikai kompromisszum volt. Nevezetesen az történt, hogy olyan megállapodás született, amelyik a '46. évi I. törvény alapján, sõt még annál is gyengébb köztársasági elnöki intézmény megteremtésével egy egyértelmûen a parlamentarizmust biztosító megoldást fogadott el.
(12.00)
Ugyanakkor elfogadta az MSZMP részérõl jelentkezõ azt a politikai igényt, hogy a parlamenti választást megelõzõen legyen egy köztársasági elnökválasztás, és mivel a parlament akkor még nem egy legitim parlament, ekkor és csakis ekkor az elsõ alkalommal közvetlen elnökválasztás legyen. De az alkotmányba beépült a parlamentáris intézményrendszernek megfelelõ és mindannyiunk által jónak elképzelt konstrukció. Úgy vélem, hogy ma ez a kérdés másként jelentkezik, ma is politikai megfontolások azok, amelyek hozzá akarnak nyúlni a köztársasági elnök intézményhez. Nem hatalmi-politikai megfontolások, hozzáteszem, nem hatalmi-politikai megfontolások, de azok a pártok, amelyeknél markáns módon jelentkezik - a Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt -, markáns módon jelentkezik a közvetlen elnökválasztásra való áttérés, nem gondolom, hogy úgy mérlegelnék a helyzetet, hogy mondjuk konzervatív körbõl van esélye valakinek, hogy köztársasági elnök lehet, hacsak - nem tudom - a Kisgazdapárt részérõl nincs egy ilyen mérlegelés, egy személyes mérlegelés, de ugyanezek a pártok egyébként joggal mérlegelik úgy a médiahelyzetet, hogy a médiában bizony a konzervatív erõk nincsenek döntõ pozícióban, és egy közvetlen elnökválasztás azért alapvetõen a média jelentõs befolyása alatt is történhet, tehát nem gondolom, hogy hatalmi-politikai aspektusból közelítik a kérdést, hanem abból a megközelítésbõl, hogy az emberek többségének vélhetõen ez rokonszenvesebb.
Na most én úgy vélem, hogy ez a politikai megközelítés, hogy vélhetõen rokonszenvesebb, és ezért ezt a rokonszenves álláspontot képviselem, nem lehet döntõ a felelõs politikai erõknél akkor, amikor az ország hosszú távú jövõjére és alkotmányos berendezkedésére kihatással lévõ döntésben gondolkodnak.
Én úgy vélem, hogy ezt ugyanúgy félre kell tenni, mint amikor annak idején a kerekasztal-tárgyalásoknál félre tudtuk tenni a közjogi berendezkedéseket befolyásoló politikai szempontokat, és ezektõl a politikai szempontoktól függetlenül kell mérlegelni az intézménynek a jövõjét, mint ahogy minden alkotmányos intézménynek a jövõjével kapcsolatban az aktuálpolitikai szempontokat félretéve kell a döntésünket meghozni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)