DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Természetesen két perc nem elegendõ arra, hogy ez a vita - ami valóban érdemi és tartalmas vita azt hiszem - érdemben folytatható legyen. Csak néhány dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Én azt gondolom - függetlenül attól, hogy milyen érveket hozunk a második kamara mellett és milyen érveket hozunk a második kamara ellen -, egy idõ után elérkezik az a pillanat, amikor dönteni kell. Vagy-vagy. Vagy az egyiket kell választani, vagy a másikat kell választani. Ezt most vagy az alkotmánykoncepció elfogadásakor vagy a normaszöveg elkészítésekor, de el kell dönteni. A kettõt együtt nem lehet csinálni.
Bihari Mihály utalt arra, hogy elfogadja azokat az érveket is, amelyeket részben én, részben pedig Dornbach Alajos az egykamara mellett hozott fel. Azt gondolom, hogy van megfontolandó azokban a szempontokban is, amelyeket õ a második kamarával szemben vagy a második kamara mellett megfogalmazott. De azt gondolom, hogy a következõ kérdéseket azért érdemes ez ügyben figyelembe venni, és tényleg csak tézisszerûen.
A fékezés, amire õ utalt és mint elõnyt tüntette fel, ez lehet, hogy egy bizonyos ponttól - nem körültekintõ szabályozás esetében - bénulást eredményez és bénítást eredményez. A kormányzati munka bénítását és a parlamenti munka bénítását eredményezi. Eldöntendõ, hogy akkor ez, egy kétkamarás rendszer, hogyan hat a választási rendszerre. Mert ez igenis hatással van a választási rendszerre is. Eldöntendõ, hogy milyen jogosítványai vannak annak a bizonyos második kamarának. Utaltam a beszédemben én is arra, hogy van-e valamilyen vétójoga bizonyos kérdésekben, érdemi döntési jogosítványai vannak-e, vagy pedig tulajdonképpen csak reprezentatív funkciót tölt be. Ha érdemi döntési jogosítványai vannak, akkor a lassításon kívül természetesen nagyon komoly kompromisszumkényszerítés is lehetséges. Egyébként egy kompromisszumra kényszerítése is lehet, sõt zsarolása is lehet az éppen kormányon lévõ politikai erõknek. Ha pedig nincsen ilyen érdemi döntési jogosítványra lehetõség, akkor pedig fölösleges ezt megcsinálni, mert csupán reprezentatív funkciókért második kamarát csinálni nem érdemes. A korporációknak a beépítése egy második kamarába: én ezt rendkívül veszélyesnek tartom õszintén szólva. Én nem tekintem a mai magyar érdekképviseleti rendszert olyan mértékben véglegesnek, kialakultnak, hogy a közjogiasításuk megoldható legyen. Ezt én mindenképpen szeretném elkerülni. Azt gondolom, hogy nem véletlenül hivatkoztam arra a beszédben is, hogy Európában igazából ezt a megoldást csak Írország alkalmazza, mindenütt máshol, ahol a két világháború között ezzel kísérleteztek, fölhagytak ezzel a kísérletezéssel; nem vált be a korporációknak a parlamentbe történõ beépítése.
Az egy más dolog, hogy a területi érdekképviseletek valamilyen módon megjelennek-e, ez egy külön kérdés, de a szakmai korporációknak a beépítése és megjelenítése a parlamentben ez igenis, ha már tendenciákról beszélünk és európai tendenciákról és világháborús tendenciákról beszélünk, akkor azt mindenképpen a tendenciák sorában meg kell említenünk, hogy mindenképpen ezeknek a szakmai korporációknak a parlamentbõl történõ kiszorítása volt az általános tendencia.
Túlléptem az idõkeretet, úgyhogy a további érveket most egy, talán a vita késõbbi szakaszában, illetve a bizottsági ülésen fogom majd elmondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)