DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is, amikor az elsõ felszólaló Koscsó Lajos képviselõ úr megszólalt, eléggé megdöbbentem azon a hangon és azon a formán, amit õ elõvezetett a Házszabály-módosítás kapcsán. Azért is, mert azok az elemek, amiket õ megemlített a felszólalásában - és eddig felszólaló ellenzéki képviselõtársaim ezekre már kitértek -, azok azt mutatják számomra, hogy ön, tisztelt képviselõ úr, nem érti a parlamenti demokráciának alapvetõen a lényegét.
Azt számon kérni az ellenzéktõl, vagy azt nehezményezni az ellenzéktõl, hogy az ellenzék bírálja a kormányt, és arra felszólítani a Házat, hogy ezen érdemes elgondolkozni, hogy ilyen lehetõségek elõfordulhatnak, hogy az ellenzék bírálja a kormányt, ez számomra igenis megdöbbentõ dolog, amennyiben Magyarország jogállam, és amennyiben Magyarország parlamentáris demokrácia.
Ez felidézi azokat a régi idõket, amikor önök önmaguk ellenzéke kívántak lenni valamikor még a régebbi idõben. Ma remélem nem ez a helyzet áll elõ, hanem egy új állapot van ehhez képest.
A kormánypártok egyoldalúan valóban 1990 óta nem módosították a Házszabályt, elég közös megegyezés alapján történt ez. Volt ilyen valóban régebben, 1913-ban a Tisza István-féle Házszabály-módosítás, amikor a hosszú évtizedes ellenzéki obstrukció miatt arra a döntésre jutott az akkori kormányzó párt - amelynek egyébként megvolt a kétharmados többsége a parlamentben, noha akkor nem volt szükség erre a kétharmados többségre, akkor egyszerû többséggel lehetett módosítani Házszabályt mégis évtizedeken keresztül - az obstrukció ellenére nem módosította az akkori kormányzó párt a Házszabályt, mert volt türelme elviselni az ellenzéki obstrukciót is, ami akkor azonban nagyon keményen ment, mert értették a parlamentarizmust, úgy látszik, és ennek megfelelõen viselkedtek.
Tehát ez az 1913-as Házszabály-módosítás - hogy csak egy példát vegyek, amely oly hírhedtté vált - azt mondta ki, hogy bizonyos kérdésekben lehet alkalmazni a parlamenti guillotine-t. Bizonyos esetekben lehet klotûrt alkalmazni, tehát a szólás szabad jogának bizonyos korlátokat lehet szabni itt a Ház elõtt.
Ez azonban csak nagyon kevés törvényjavaslat esetében volt alkalmazható. Ilyen volt az egyik, a költségvetési törvényjavaslat, illetve megajánlási törvényjavaslat. A költségvetési törvényjavaslat esetén ha a tisztelt képviselõ úr megnézi ezt a Házszabályt, akkor az azt mondja, hogy: "amennyiben a költségvetési vita már 20 napja tart, akkor lehet elkezdeni egy ilyen eljárásnak a bevezetését, amely azonban még legalább, számítások szerint legalább még mindig két hétig tarthatott."
Tisztelt Képviselõtársaim! Ha ezt számoljuk, volt-e egyáltalán egyetlenegy olyan költségvetési törvényjavaslat 1990 óta, amely akár 20 teljes napon keresztül folyhatott, amikor reggeltõl-estig csak a költségvetésrõl, az egy évben, abban az évben talán a legfontosabb, általában a legfontosabb törvényrõl, a költségvetésrõl szólt, amely a parlamentnek egyik legõsibb joga, amit megszerzett magának, hogy a költségvetést maga dönthesse el. Tehát az egyik legfontosabb kérdésrõl, a legfontosabb törvényjavaslatról soha ennyit nem vitatkozhattunk.
Tehát az a híres Házszabály-módosítás, amely elõször kormánypárti többséggel módosíttatott, az is ilyen, hogy úgy mondjam, "finom guillotine" eszközöket alkalmazott.
Azok az újonnan alkalmazott guillotine-módszerek, amelyeket most tisztelt kormánypárti képviselõtársaim be kívánnak vezetni, hát bizony nem ezen formátumhoz, nem a régi parlamentarizmushoz hozzá szokott emberek gyakorlatához és általuk megvalósított Házszabály-módosításhoz próbál meg igazodni, azt hiszem, ebben egyetérthetünk. Sokkal drasztikusabbak ezek a bevezetett javaslatok.
A '94-es tárgyalásokon én magam részt vettem a Fidesz részérõl. Azt hiszem, hogy a magunk részérõl megpróbáltunk a lehetõ legkorrektebb módon a tárgyalásokon jelen lenni és részt venni, és itt a Ház elõtt is, azokat a megállapodásokat, amelyrõl már ma egyszer Bihari Mihály az alkotmányozás tárgyalása során beszélt, megpróbáltuk az elképzelhetõ legkorrektebb módon a Ház elõtt is képviselni, sõt ennek kapcsán egyik ellenzéki képviselõtársammal nekem összetûzésem is volt a Ház elõtti vitában, éppen a javaslat védelme érdekében, úgyhogy azt hiszem ez miatt nem érhet bennünket vád.
Amennyiben Koscsó Lajos képviselõtársam megnézi ezeket a jegyzõkönyveket, amelyek körülbelül 3000 oldal terjedelemben állnak rendelkezésre egyébként, azt hiszem, az alkotmányügyi bizottságnál, akkor abból kitûnik, hogy én ott többször kijelentettem a bizottsági ülésen, hogy köszönjük szépen, de nem kérünk több ellenzéki jogot adott kérdésben, nem kérünk az önök kegyeibõl. Mi csak azokat a jogokat és lehetõségeket kérjük, amelyet egy bevezetett, normálisan mûködõ nyugati parlamentáris demokráciában az ellenzéknek biztosítanak. Különleges jogosítványokra - én a Fidesz nevében többszörösen is kifejtettem -, hogy erre nem tartunk igényét. Ha tehát önök mégis úgy gondolják, hogy van néhány olyan pont, ahol különlegesebb igényeket meg kívánnak adni, az az önök döntési, mérlegelési jogköre, de ezt ne rajtunk kérjék a késõbbiekben számon, mert azt hiszem ez nem lenne fair eljárás.
Nyilván itt a legnagyobb vitát a napirend elõtti, illetve napirenden kívüli felszólalások váltották ki. Nos, ennek is története van. 1990-ben, amikor ez az egész sztori elindult, akkor egy teljesen parttalan napirend elõtti felszólalási lehetõség nyílt a Ház minden egyes képviselõje számára.
Erre vonatkozólag elõször a Fidesz nyújtott be javaslatot Orbán Viktor akkori frakcióvezetõ nevével fémjelezve, amely javaslatot az ügyrendi bizottság elé vittünk és a Ház szavazott is róla. Ezt a javaslatot azonban, amely körülbelül 60%-ot kapott a Ház ülésén, a Ház nem szavazta meg. Nem szavazta meg, többek között azért nem, mert a Szabaddemokraták képviselõcsoportja akkor ellenzékbõl nem támogatta e törvényjavaslatnak, e határozati javaslatnak az elfogadását, mert azt gondolták, hogy ez a parttalan napirend elõtti vitának bármilyen korlátozása, amit a Fidesz akkor ellenzékbõl is konstruktívan javasolt, ez számukra nem elfogadható, mert számukra nem elegendõ a médiahatalom korlátlan uralma, amivel rendelkeztek, hanem számukra a parlament elõtt is erre a lehetõségre szükségük van és ezt a lehetõséget biztosítani akarták a maguk számára.
Na most, csak arra, hogy milyen napirend elõtti felszólalások hangzottak el, majd a késõbbiekben elvégzünk egy kigyûjtést erre vonatkozólag a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt részérõl, hogy mik voltak akkor rendkívül országos jelentõségû ügyek, mert nemcsak akkor kell tisztelt képviselõtársaim valaminek örülni, ha az nekünk jó, tehát amikor ellenzékben voltak önök, és önöknek elõnyére válhatott a napirend elõtti felszólalás lehetõsége, hanem akkor is ugyanolyan véleményt kell szerintem formálni egy adott kérdésrõl, ha kormányon vannak. Akkor nem kell ezeket az intézményeket támadni csak azért, mert most az ellenkezõ pozícióban vannak.
Azért van olyan példa, amire emlékszem, hogy mi volt országos jelentõségû rendkívüli esemény például a Szabad Demokraták Szövetsége számára: Petõ Iván pártelnök úr és frakcióvezetõ úr például az egyik ilyen napirend elõtti vita közben fölállt és megjegyezte, hogy az ellenzék által itt felhozott ügyek nem napirend elõtti, nem országos jelentõségûek és nem fontos kérdések, amikor éppen Magyarország demográfiai kérdéseirõl volt szó, vagy a szociális helyzetrõl, vagy bármely egyéb másról, amit úgy gondolom, hogy lehet, hogy nem annak lehet nevezni és lehet, hogy nem fér be az önök kategóriájába. Természetesen, hogy ezek azok lennének, lehet hogy más szempontból azonban azokhoz tartozhatnak, de Petõ Iván képviselõ úr például az egyik ilyen napirend elõtti felszólalásban a következõt közölte, ami ugye országos jelentõségû ügy volt: amelyben bejelentette napirend elõtt, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének képviselõcsoportjához tartozó egyik képviselõ asszonynak gyermeke született. (Derültség.)
Hát ha önök erre azt mondják, hogy ez országos jelentõségû, halaszthatatlan napirend, valóban ennek megfelelõen napirenden nem szerepelt az ügy, tehát ez napirenden nem szerepelt, de a Szabad Demokraták Szövetsége számára ez országos jelentõségû kérdés volt. Lehet, hogy számukra országos jelentõségû kérdés volt, de azt gondolom, hogy ez a magyar lakosság számára nem volt országos jelentõségû kérdés.
Tehát lehet ilyen példákat is felhozni, tisztelt képviselõtársaim. Az elõzõ négy éves ciklusban az ellenzék pártjai - és itt a Fideszt nem nagyon sorolnám hozzá, mert megnézhetik az elõzõ négy év alatt, hogy mennyi Fideszes napirend elõtti felszólalás hangzott el - elég kevés egyébként -, de a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége elég sok napirend elõtti hozzászólást tett meg. Ezek között valóban voltak nagyon fontos ügyek, és valóban voltak, úgy gondolom, kevésbé fontos ügyek. Azonban ennek a megítélése, azt hiszem nem ránk tartozik, a Házra tartozik, bármely képviselõre tartozik, valamilyen bíróra tartozna, hanem a választópolgárok megítélésére tartozik. És lehet, hogy önök nagyon jól éltek ezzel az eszközzel, tisztelt szocialista párti képviselõtársaim, mert a választópolgárok önökbe helyezték a bizalmukat, és jól éltek ezzel az eszközzel, amitõl most viszont meg kívánják fosztani az ellenzéket.
Amikor önök ellenzéki képviselõként itt ültek ebben a Házban, akkor élhettek ezzel a lehetõséggel, most azonban széleskörûen el kívánnak vonni ilyen jogokat.
(16.20)
Én azt gondolom egyébként, hogy a napirend elõtti felszólalások nem vonnak el idõt a bármilyen tárgysorozatban levõ ügy tárgyalásától, hisz a Ház ideje meghosszabbítható, erre számtalanszor volt példa, például a Bokros-csomag benyújtásakor, ugye egész hajnalig itt ültünk, tisztelt képviselõtársaim. De még az elõzõ ciklusban is emlékszem arra, amikor háromnapos vitában ültem itt. Elõször fordult elõ katonakorom óta, több mint tíz év után, hogy három napig egyfolytában még ruhát sem tudtam váltani, mert még jegyzõként is szolgálatot kellett teljesítenem a Házban, mert háromnapos költségvetési vita folyt, és szavazás folyt ebben a Házban, amikor rendkívül kemény harc volt az akkori kormányzó pártok és az akkori ellenzéki pártok között. Tehát akkor sem lehetett azt mondani, hogy elvont volna bármitõl bármilyen idõt a napirend elõtti hozzászólások kérdése, mert a kormánypártoknak mindig meg volt az a lehetõsége és mindig meg is lesz a lehetõsége, hiszen az önök kezében van a többség, és az elnök mindig is a legnagyobb kormányzó pártból került ki hagyományosan, most is így van, az új magyar parlamenti demokráciában is ez valósult meg, és ez egy helyes megoldás, hogy a kormányzó párt adja mindig is a parlament elnökét, ezáltal neki számos olyan lehetõsége van mind az elnöknek, mind pedig a többségnek arra, hogy az akaratát érvényesítse, tehát minden kérdést, amit a kormányzó pártok akarnak, azok napirendre fognak kerülni, amit õk nem akarnak, azokat el fognak utasítani, és el is utasítják, mindezt láthatjuk naponta, és ezeket a kérdéseket meg tudják tárgyalni.
Szó volt itt többször is az obstrukció kérdésérõl, tisztelt képviselõtársaim. Koscsó Lajos képviselõ úr említette, de mások is felvetették talán ezt a kérdést, hogy az ellenzék ezzel tulajdonképpen obstruál. Én azért nem használnék ilyen szavakat, hogy obstruál az ellenzék. Az ellenzék nem obstruált, úgy gondolom, a napirend elõtti hozzászólások kérdésében, csak próbálta tenni a dolgát arra, amire megválasztották. Lehet természetesen obstruálni. Obstruálni avval lehet leginkább, és én ezt elmondtam egyébként az 1994-es parlamenti vitában, amikor a Házszabályról vitatkoztunk, és akkor én tartottam a Fidesz részérõl a vezérszónoklatot, hogy az, hogy egy parlament hogyan mûködik együtt és milyen a konstruktív együttmûködési lehetõség, az jelentõs részben a Házszabálytól is függ, és ha egy Házszabály minél inkább nyitott arra a kérdésre, hogy a kisebbség felé tud nézni, a kisebbségnek lehetõséget tud biztosítani, akkor annak a kisebbségnek nem lesz érdeke az obstruálásra, és úgy gondolom, hogy ez eddig ebben a Házban nem is valósult meg.
Azonban abban az esetben, amennyiben a kormányzó pártok úgy döntenek, hogy õk az erõ útjára lépnek minden területen, és ezen az úton is az erõ útját választják, erre természetesen megvan a joguk és megvan a lehetõségük rá, de akkor viszont a kisebbségnek tényleg csak az egyedüli fegyvere a parlamentben az obstrukciós lehetõség lesz, ami szerintem egyáltalán nem tesz jót a parlamenti demokráciának, mert azt lejáratja. Nemcsak minket járat le, akik esetleg az obstrukciót csinálják, hanem az egész demokratikus rendszert járatják le, és ez azt gondolom, hogy nem lenne jó. De hogyha azt gondolják, hogy ez a módszer mégis eredményre vezetõ, akkor mi készek vagyunk arra, hogy egy laza csukló-mozdulattal is bemutassunk egy obstrukciós lehetõséget, erre természetesen fel lehet jól készülni, és mi nem becsüljük le önöket a legkevésbé sem. Azt gondolom, hogy mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind a Magyar Szocialista Párt rendkívül sok okos és felkészült képviselõvel ül itt a parlamentben, és ezt még véletlenül sem felejtettük el a választások elõtt sem, mert például mi, a Fidesz, a Szocialista Párttól tartott természetesen a leginkább a választásokon, ami valós félelmünk be is igazolódott. De ennek ellenére azt gondolom, hogy nem jó lebecsülni soha az ellenfelet, nem jó lebecsülni soha a másik oldalt, és ezt azt gondolom, az önök figyelmébe ajánlani, hogy minket sem érdemes lebecsülni, minket sem érdemes abból a gondolatból... minket sem érdemes vizsgálni abból a gondolatból kiindulva, hogy mi sem vagyunk képesek esetlegesen más tevékenységet végezni, vagy máshogy a parlamenti munkát végezni. De azt gondolom, hogy ez a magyar demokrácia szempontjából nem lenne helyes eljárás. Éppen ezért volt számos megoldási kísérlet arra, hogy egyeztetés történjen, ahol az ellenzék megtette a maga konstruktív, úgy gondolom, hogy konstruktív javaslatait. Én azt gondolom, hogy még nem biztos, hogy ez az egész folyamat lezárult, még megtehetünk egy kísérletet, próbáljuk meg egyeztetni, egyezkedni a kérdésben. Mi a magunk részérõl természetesen mit is tehetnénk mást, természetesen készek vagyunk erre, reméljük, hogy önökben is van még azért az elsõ felszólalás ellenére is a nyitott szándék arra, hogy egy ilyen egyeztetést megtegyenek és egy ilyen egyeztetésen részt vegyenek, azonban azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy az egyoldalú Házszabály-módosítás az nagyon messzire, nyilván elõre vetítené az árnyékát arra, hogy ebben a parlamentben milyen, jó vagy rossz indulatú folyamatok indulnak el a késõbbiekre nézve, és azt mindenki gondolhatja, hogy lehet, hogy sokáig kormányozhat egy párt, természetesen igen hosszú ideig, de a kocka mindig megfordulhat, és rossz akkor egy másik oldalon lenni, és azt higgyék el képviselõtársaim, hogy ebbõl a helyzetbõl nem szabad kiindulni, tehát nem szabad az erõfölényt ilyen módon alkalmazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalról.)