DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elõször arról szeretnék néhány szót szólni csak azért, hogy a késõbb kifejtendõket alátámasszam, hogy melyek a parlament funkciói. Valóban igaza van Dávid Ibolyának, nemcsak a törvényalkotás, nemcsak a jogalkotás, a szó szûk értelmében vett törvényalkotása, funkciója, hanem hatalmi, döntési funkciói, képviseleti, mégpedig többféle képviseleti funkciója van, érdekek, vélemények képviselete is a parlament funkciója közé tartozik. Ezenkívül a parlament, a világon mindenhol, a politikai vitatkozásnak a fóruma, a politikai nyilvánosság centrumává vált mindenhol a demokráciákban. Ezenkívül még legitimációs és egyéb funkciói is vannak.
Tehát egy sokfunkciós szervezet a parlament, s valóban nem szabad leszûkíteni a törvényalkotásra vagy törvényalkotást elõsegítõ, és ehhez kapcsolódó - mondjuk - expozékra, módosító indítványokra és az ezekre való szavazásokra. A politikai vitatkozás funkciójának az ellátásához tartozik, vagy beteljesítéséhez tartozik valóban a napirend elõtti hozzászólásnak az intézménye, ami új intézmény a demokratikus Házszabályban. Én a magam részérõl részt véve, vagy egyik résztvevõjeként 1994-ben az új Házszabály elõkészítésében, örömmel fogadtam ezt a lehetõséget, ezt az intézményt, éppen azért, mert azt láttam benne, hogy a parlament többféle funkciója közül a politikai nyilvánosság és vitatkozás funkcióját segíti elõ. Ez volt a reményem, bizonyos értelemben be is váltotta ezeket a reményeket, bizonyos értelemben azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy valamire, valamilyen funkcióra kitalált jogintézmény diszfunkcionálissá válhat. A napirend elõtti hozzászólás azzá is vált. Miért?
Egyrészrõl, mert a napirend elõtti hozzászólásoknak a jelentõs része, nem mindegyike, de jelentõs része nem felel meg azoknak a szûkítõ jelzõknek és korlátozó jelzõknek, amiket akkor nagyon tudatosan, s minden egyes jelzõt pontosan végiggondolva az elõkészítés során, és majd az elfogadás során a Házszabályba az elõkészítõk, illetve az elfogadók beletettek. Ha pedig egy intézmény, egy jogintézmény az eredeti funkciójából kifordul, és ahhoz képest diszfunkcionálissá válik, akkor valamilyen módon vissza kell zökkenteni az eredeti funkciójára. Ez nem a demokrácia korlátozása, ez nem diktatúra vagy a diktatúra szele, vagy a többségi diktatúra, hanem egyszerûen racionalitási, funkcionalitási kérdés.
Kitaláltunk közösen, ön is ott volt, és még jó néhányan ott voltunk, jó hosszú idõn keresztül vitatkozva ezekrõl a jogintézményekrõl, végiggondoltunk egy meghatározott funkcióra egy jogintézményt, nem az lett belõle. Mire gondoltuk eredetileg végig ezt a jogintézményt. Arra, hogy valóban országos jelentõségû, halaszthatatlan, rendkívüli és napirenden nem lévõ ügyben. Hiszen a neve is ezt fejezi ki, hogy napirenden nem lévõ ügy a napirend elõtti hozzászólás, hogy napirenden nem lévõ ügyben és országos jelentõségû halaszthatatlan és rendkívüli ügyben, megszólalási lehetõséget adjon öt percben a frakcióvezetõnek arra, hogy egy öt percben kimondjon valamit, elmondjon kereken valamilyen monológot.
(15.50)
Érvelve vagy fölhívva valamire a figyelmet elmondja, az azonnali reagálás lehetõsége nélkül. De nem a vita intézményeként, nem a vitát elindító intézményként, hanem egyfajta politikai beszéd, politikai monológ intézményeként lett ez kitalálva. Mi lett belõle? Az lett belõle, hogy egyrészrõl a frakcióvezetõ-helyettesek számának a megnövekedésével megnõtt a megszólalóknak a száma, ez önmagában számomra egyébként nem ellenszenves, tehát én nem tartom ezt olyan nagy bajnak, nagyobb bajnak tartok két dolgot. Egyrészrõl azt, hogy a reagálásoknak az özönével tulajdonképpen a vitatkozás intézményévé vált, a monológszerû, figyelemfelhívó jellegû, azonnali reagálást nem kívánó, vagy legalábbis lehetõvé nem tevõ intézménybõl. Ez nem azt jelentette, hogy a napirend elõtti hozzászólást elmondják és aztán vége van. Természetesen elmondják és annak tovagyûrûzõ hatása kell hogy legyen sajtóban, másnapi vitákban és a többiben, de nem ott rögtön és azonnal, nem azzal a jelleggel, hogy a más funkcióját, a parlament más funkciójának és feladatainak az ellátását veszélyeztesse.
Tehát igenis nagyon korlátozott funkcióval, de fontos funkcióval gondoltuk végig annak idején közösen ezt a Házszabályba beépített új intézményt. A kifejtõ beszéd, a politikai monológ a figyelemfelhívásnak az intézménye volt, országos jelentõségû, halaszthatatlan, rendkívüli és napirenden nem szereplõ ügyben. Mind a négy funkcióját megsértette a gyakorlat során. Megsértette, vagy ha úgy mondanám, nem is az hogy megsértette, hanem a gyakorlat során a gyakorlati igénybevétel során mind a négy korlátozó intézményt áthágta a gyakorlat. Többnyire nem országos jelentõségû, nem halaszthatatlan, nem rendkívüli, és nagyon sok esetben még az is elõfordult többször az elmúlt napokban is, hogy napirenden szereplõ ügy kapcsán, például az alkotmányról az alkotmányi vita már folyt, a külpolitikai elvek és a külügyi célokról való szólás is vagy megszólás is elõfordult napirend elõtt hozzászólás formájában.
Ebbõl mi következik? Az következik, hogyha egy jogintézmény vagy egy szervezet vagy bármi az eredetileg szánt funkciójához képest másképp kezd reagálni, akkor a demokrácia sérelme nélkül meg kell próbálni eredeti funkciójára visszaállítani. Azt gondolom, hogy a módosító indítványok ezt szolgálják, mert a módosító javaslat 12. §-a egyrészrõl megõrzi azokat a korlátozó jelzõket, amelyek a jogintézménynek az eredeti funkcióját hivatottak biztosítani - tehát hogy napirenden nem szereplõ országos jelentõségû, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben -, ezt megõrzi, ebben semmilyen változás nincs. Kitágítja a megszólaló alanyi kört, a kialakult gyakorlathoz képest is kitágítja, mert nemcsak a frakcióvezetõk vagy -helyettesek, hanem bármely a képviselõcsoportból megnevezett képviselõ hozzászólhat, marad az ötperces hozzászólás lehetõsége. A szûkítés csak egyetlen egy dologban van, hogy észrevételt csak a kormány képviselõje személyesen érintett és a képviselõ vezetõje tehet. Ez az egyetlen szûkítés az eredeti funkcióhoz képest, illetve hogyha lesz ilyen módosító javaslat, akkor az, hogy ez nem minden tárgyalási napon, hanem csak egy tárgyalási napon legyen igénybe vehetõ.
Úgyhogy azt gondolom, hogy a demokrácia féltése az a többség-kisebbség közös ügye, mert a többségbõl lehet kisebbség és a kisebbségbõl lehet többség. Nagyon jó az, ha valaki megéli mind a két politikai helyzetet, nagyobb lesz benne az empátia és a tolerancia. Ezt sokszor kiérzem elsõsorban Kutrucz Katalin képviselõtársam szavaiból bizottsági és más üléseken is, sokkal nagyobb empátiát, toleranciát érzek például akkor, amikor arról van szó, hogy mégiscsak többségi kormányzás van. A többségi kormányzáshoz jogok kellenek. Hatalom kell, erõ kell. A demokrácia nemcsak a többség-kisebbség, hanem az arányosságnak az elve is. Tehát ebbõl következik, hogyha egy jogintézmény úgy alakul át, mint ahogy átalakult például nemcsak az elõbb elmondottak vonatkozásában, hanem a megszólalási lehetõségek vonatkozásában is, tehát ha úgy alakul át, mint például a napirend elõtti hozzászólás, hogy a véletlen, helyesebben nem is a véletlen, hanem a választói akaratok úgy hozták, hogy 5:2 a megoszlás a többség és a kisebbség, elsõsorban a kisebbség és a többség között, nem 3:3, ahogy az induló parlamentben volt az elmúlt ciklusban.
Amikor tehát például a vezérszónoki rendszerben három vezérszónoklat hangozhatott el, plusz még az elõterjesztõ, a kormánypártok részérõl, és három hangozhatott el az ellenzék részérõl. Most megfordult a helyzet, kettõ hangozhat el a kormánypártok részérõl, mert így alakult. Nem azért, mert mi vagy bármelyik képviselõtársam így akarta, hanem a választók akaratából egyrészrõl, másrészrõl a kormányalakítás, koalícióalakítás szándékából következõen két párt van a kormánypártok oldalán, és öt párt van a nem kormánypártok oldalán. Ez az arányosság elvét igenis fölborítja. Felborítja a megszólalási lehetõségek számát illetõen, ha vezérszónoklatokról van szó, akkor 2:5 arányban történik a megszólalások száma, és az idõkeretet illetõen úgyszintén fölborítja az arányosságot, márpedig az arányosság fölborítása az a demokrácia fölborítása.
A demokrácia elve nemcsak a többség-kisebbség elfogadásából, hanem az arányosság elfogadásából, a többségi hatalom érvényesülésébõl és a kisebbségi jogok védelmébõl áll. Bármelyik elvet ha fölrúgjuk, akár a kisebbség jogait rúgjuk föl és minimalizáljuk vagy szüntetjük meg, az diktatúrához vezet. A múlt században az amerikai demokrácia nagy csodálója, a francia Alexis de Tocqueville, "A demokrácia Amerikában" egyik legfontosabb mondata az volt, hogy a legkárhozatosabb maxima a demokráciára nézve, ha a többség mindent megtehet a kisebbséggel szemben. Ez így is van. Ez az egyik véglet, ha a többség mindent megtehet a kisebbséggel szemben.
A másik véglet, ha a kisebbség tehet meg mindent a többséggel szemben, és az arányosság fölborul akár a kialakult választási eredmények következtében, akár valamilyen más oknak a következtében, ha felborul az arányosság elve, akkor felborul a demokrácia elve. Gondoljuk meg, hogy akár a megszólalások számát, akár a megszólalásra szánt idõk számát tekintve az megfelel a választásokon kialakult arányoknak? Valamikor meg kell hogy feleljen ez. Valamikor nem szabad hogy megfeleljen. Ez alól mindig enged a demokrácia speciális szabályokat, pl. a paritásos bizottságok és egyebek arra szolgálnak, hogy ne a választásokon kialakult arányokból induljanak ki, hanem ettõl függetlenül, egyforma súlyt adjanak, vagy egyforma szavazati jogot adjanak, mint pl. az alkotmány-elõkészítés során, a pártoknak, függetlenül attól, hogy milyen az arányuk és milyen a szavazóknak a döntése. Hiszen a szavazók joggal kérhetik számon, hogy végül is azok kormányoznak, akiket a parlamentbe többséggel bejuttattak. Ez most mindegy, hogy éppen ma ki van többségben. Vajon azoknak az akarata, szándéka érvényesül, vajon megvan-e a kormányzáshoz, a kormányzási akarat megindokolásához, kifejtéséhez szükséges eszköz, idõ, arány, vagy nincsen meg? Vagy felborulnak a dolgok? Úgyhogy az arányosság elvét, ha fölborítjuk, akkor a demokrácia elve sérül.
Még egy dologhoz hadd szóljak hozzá. Azt mondotta Dávid Ibolya, hogy az ellenzéki jogosítványok közé tartozik a kérdés, az interpelláció, a napirend elõtti hozzászólás és a vezérszónoki rendszer. Ezzel én nem értek egyet. Az ellenzéki jogosítványok közé tartoznak valóban a kérdés és az interpelláció. Nem azért, mert ezt nem veheti igénybe kormánypárti is, hanem azért, mert a címzett az a kormány tagja kérdés és interpelláció esetében is, és vagy magyarázatot vagy információt kér, ezt vagy elfogadja vagy nem az interpelláció esetében, ez egy rendkívül erõs ellenzéki jogosítvány. Nagyon fontos ellenzéki jogosítvány. A napirend elõtti hozzászólás nem ellenzéki jogosítvány, az minden képviselõcsoport jogosítványa.
Az borította az arányosságot, amit az elõbb elmondottam, hogy a választási eredmények következtében, meg a parlamenten belüli egyik párton belül kialakult helyzet következtében, 5:2 lett az arány. Ez egy objektív helyzet, amely az arányosságot fölborította, és ezen valamilyen módon változtatni kell. Napirend elõtt hozzászólás keretében a kormányzó pártoknak is lehet ugyanolyan rendkívüli jelentõségû, országos, azonnali, halaszthatatlan, stb. ügy, amiben ki akarják fejteni a véleményüket nemcsak az ellenzéknek.
(16.00)
Az ellenzéknek is természetesen ez a joga megvan, ennek az intézménynek az igénybevételére és Kutrucz Katalinnak, illetve Dávid Ibolyának abban igaza van, hogy ha megfelel annak a négy követelménynek az az elmondandó ügy, amelyet valaki kifejt, akkor senkinek nincs joga beleszólni abba, hogy õ mit mond el. Igaza van, az a választópolgárra tartozik, már onnantól kezdve, hogy mit mond el, de az nem tartozik a választópolgárra, ahogyan Kutrucz Katalin mondotta, hogy eldöntse a választópolgár, hogy az rendkívüli országos jelentõségû és a többi. Nem! Azt a Házszabály alapján kell eldönteni, vagy a Ház elnökének, én annak lennék a híve, hogy meg kellene adni nevesítetten a Ház elnökének azt a jogot, hogy mérlegelje, akár a téma megjelölésekor, akár pedig a beszéd elhangzásakor, hogy megfelel-e ezeknek a követelményeknek, és ha nem felel meg, akkor igenis állíthassa le, azért mert a Házszabály konszenzussal elfogadott szabály, amely mindenkire vonatkozik, független attól, hogy kormánypárti vagy nem kormánypárti sorokból szólal meg valaki. De annak a négy követelménynek igenis, hogy meg kell feleljen a napirend elõtti hozzászólás, ha nem felel meg, akkor azt ne lehessen elmondani.
A másik a vezérszónoki rendszer. Az sem az ellenzéknek a joga, vagy az ellenzék intézménye, az ugyanolyan intézménye a kormánypártinak, mint bárkinek. A vezérszónoki rendszer azért lett kitalálva, hogy valóban nem minden törvény, hanem a nagyobb jelentõségû törvények kapcsán, megközelítõen azonos, vagy éppen azonos idõkeretben, egymást követõen, az azonnali vita nélkül az elõterjesztõn kívül minden képviselõcsoport elmondhassa összességében az általános véleményét.
A vezérszónoki rendszer megint csak a parlamenten belül kialakult pártok száma következtében a megszólalási lehetõségek és a felhasznált idõkeret következtében a jelenlegi helyzetben fölborítja a demokrácia arányosságának a követelményét. Ha más lenne - gondoljuk végig, ha öt kormánypárt lenne -, mondjuk a kormánykoalició öt pártból állna, és egy párt vagy két párt lenne csak ellenzékben, akkor vajon ugyanígy érvelnének a vezérszónoki rendszer, vagy a megszólalási, képviselõcsoportonkénti megszólalási idõkeret és megszólalási számosság mellett?
Én azt gondolom, hogy ebben az esetben például a kisebbségnek a jogait kellene védeni, legalábbis én, ha hozzászólhatnék, akkor egy ilyen helyzetben a kisebbség jogát védeném, azért, hogy legalább paritásos legyen, de akkor amikor a helyzet pont fordított, a kormánypártok részérõl kettõször szólalhatnak meg és kétszer kettõ, ennek megfelelõ idõkeretben, itt meg ötször, és ennek megfelelõ idõkeretben, itt az arányosság, nem a többség mindenhatósága, de a többség jogainak arányossága és védelme érdekében megítélésem szerint igenis ésszerû korlátozásra és az arányosság követelményének megfelelõ korlátozásra van szükség, anélkül, hogy ezzel a demokrácia veszélybe kerülne.
Azt hiszem, egy kicsit túl dramatizálta Kutrucz Katalin azokat a félelmeket, amiket õ kiérzett Koscsó Lajos kollégámnak a szavaiból, lehet, hogy azok a szavak kicsit hát kemények voltak, de semmi esetre sem lehet véleményem szerint õt vagy bárki mást azzal vádolni, hogy e szavak mögött akár a többségi demokrácia, azt a többségi diktatúrának - a többségi diktatúrának, amit idézõjelbe tennék - a "fenyegetõ szele, vagy árnyéka, vagy veszélye" fenyegetne.
Úgyhogy én összességében azt gondolom, hogy a napirend elõtti hozzászólásoknak a módosítására vonatkozó elõterjesztés az egy házszabályi jogintézmény eredeti funkciójára való visszaszorítási célt szolgálja a demokrácia sérelme nélkül. A vitatkozásnak, a politikai vitatkozásnak a lehetõségét más módon, mind a mindenféle elõterjesztés általános, részletes, stb. vitájának a kapcsán, politikai vitanapok szervezése kapcsán, stb. lehet biztosítani. A napirend elõtti hozzászólást nem a politikai vitatkozás funkciójára vagy céljára találtuk ki, erre azt hiszem, hogy elég jól emlékezhetünk, mert mindketten ott voltunk a Házszabálynak az elõkészítése során. Köszönöm a figyelmet. (Taps középrõl.)