DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Szigethy képviselõ úr az elõzõ felszólalásában - mármint nem a kétpercesben, hanem a felszólalásában - többször is említette a nevemet, mint olyas valakiét, aki szerette volna megteremteni a kompromisszumot. Ebbõl következõen talán elég hiteles lesz, amit most mondani fogok.
Az elõzõ ciklusban csak azokban a kérdésekben módosult, ugye az elõzõ ciklusban örököltünk egy Házszabályt. Csak azokban a kérdésekben módosítottuk, amelyekben sikerült egyetértésre jutni. Azok a képviselõtársaim, akik az elõzõ ciklusban is képviselõk voltak, azok a bõrükön tapasztalhatták, akik nem, azok nyílván különbözõ tv-közvetítésekbõl és a sajtóból értesülhettek róla, hogy az elõzõ házban sem volt valami rettenetesen nagy egyetértés, de mégis lehetett minden kérdésben kompromisszumra jutni. 1994-ben, amikor ezt a Házszabályt megcsináltuk, akkor sem volt olyan túl egyszerû a helyzet, hiszen éppen a ciklus elején még az is elõfordult, hogy ellenzéki képviselõk, úgy ahogy volt - az egész ellenzék - kivonultak azért, mert a kormánypártok megsértették az alkotmányt. Ilyen körülmények között is mégis a ház mûködését biztosító Házszabályban sikerült egyezségre jutnunk, jó hogy kompromisszumok árán, ilyenkor mindig az van, hogy senkinek nem érvényesülhet teljes egészében az akarata, de el tudtunk jutni egy olyan közös nevezõig, amelyben mindenki egyet tudott érteni. Ez lenne az egyetlenegy olyan eset az elmúlt hat év során, amelyben nem tud a Ház kompromisszumra jutni, és amelyben a többség, ilyen kérdésben ráerõlteti a kisebbségre az akaratát. Én szeretném hangsúlyozni, hogy kiválóan tudom, hogy a többpárti demokrácia a többségnek az elvén nyugszik, és hogy a törvényeket a többség hozza meg. De a Házszabályt, tisztelt képviselõtársaim, azt úgy kell csinálni, hogy ebben a Házban mindannyian tudjunk létezni, ebben egyet tudjunk érteni. Eddig mindig el tudtunk jutni a kompromisszumokig, és ha most nem tudunk, és itt egyoldalúan a kormánypártok fogják közös egyetértés ellenére módosítani az alkotmányt, akkor úgy gondolom - bocsánat a Házszabályt, de hát a Házszabály, a házalkotmányt, úgyhogy nem volt olyan nagy a nyelvbotlás - tehát, ha egyoldalúan fogják módosítani a Házszabályt, akkor ez egy hatéves szokásjog megsértését jelenti. Én már nagyon sokszor kifejtettem azt, hogy a szokásjogot, különösen a Házra vonatkozó szokásjogot, rendkívül fontosnak tartom, és nagyon rossz irányú lépésnek tartom azt, hogyha valaki a szokásjogot felborítja, felrúgja.
Itt említették képviselõtársaim, hogy a napirend elõtti felszólalás lehetõségével, úgymond visszaél az ellenzék, és azt is hallottam, hogy obstrukció. Elnézését kérek! Tegnap este egyszer már elmondtam - mert én speciel itt voltam fél tízkor is -, de most akkor hadd mondjam el még egyszer mindenki számára, hogy ez nem obstrukció. Az ellenzék a napirend elõtti felszólalásban láttatni akarja önmagát és beszélni akar olyan érzésekrõl, amelyet fontosnak tart. Az már nem az én dolgom, és attól tartok, hogy nem is a többi képviselõtársam dolga, hogy megítéljük, hogy az adott párt az jól választja-e meg a tárgyat, vagy nem. Azt majd el fogják dönteni a választók, hogy jól döntött-e akkor, amikor azt a kérdést választotta, vagy nem. Ez nem obstrukciós eszköz, az egyetlen igazi obstrukciós eszköz a Házszabályban, amelynek a megváltoztatásában minden vita nélkül belement az ellenzék, ez az ügyrendi javaslat. Ügyrendi javaslattal valóban, a szerint a szabály szerint, ami most a Házszabályban van, minden tárgyalást meg lehetne akadályozni. Az ellenzék egyetlenegyszer nem élt még ezzel a lehetõséggel, azért nem élt ezzel a lehetõséggel, mert nem obstrukciót akar, hanem normális törvényhozást akar, ugyanakkor azt is szeretné, hogyha meg tudna jelenni valamilyen módon a társadalom elõtt.
És még egy dolgot hadd mondjak el, lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem. Koscsó képviselõ úr szövege számomra megdöbbentõ volt és ijesztõ. Komolyan mondom, hogy az elmúlt hat évben most fordult elõször - és nagyon sajnálom, mert nem ilyennek ismertem õt -, most fordult elõ elõször velem, hogy végigfutott a hátamon a hideg akkor, amikor a képviselõ úr beszélt. Amikor napi másfél órát tartó kormányt szapuló szóáradatról beszélt, hogy nekik ezt kell végighallgatniuk, és hogy gesztusként megajándékozták a vezérszónoklat rendszerével az ellenzéket, és erre - elnézést, lehet, hogy nem jól jegyeztem fel és nem pontos a szöveg, de megközelítõen biztos -, a kormányt elítélõ vezérszónoklatokat kell végighallgatniuk a kormánypárti képviselõknek, és hogy ez milyen tûrhetetlen, és hogy ezt meg kell szüntetni.
Képviselõ Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A világon én még olyan ellenzéket nem láttam - most valószínûleg más sem -, amelyiknek az lett volna a feladata, hogy a kormányt dicsérje. Az ellenzéknek az a dolga, hogy ahol hibát lát, azt fedje fel, ahol van ellenkezõ elképzelése azt mondja el. Azt kívánni, hogy ne legyen olyan ellenzéki szónoklat, pláne vezérszónoklat, ugye, ahol egy párt elmondja összefüggõen egy törvényjavaslatról a véleményét, az én szememben egyenértékû azzal, hogy akkor meg kell szüntetni az ellenzéket, és elnézést, ilyet még a parlamentben nem mondtam, de ilyen felszólalást sem hallottam az elmúlt idõben, nekem ettõl még olyan félelmem is támadt, hogy van ennek a parlamentnek olyan tagja, aki valamikor Recskre akarta küldeni a komplett ellenzéket. Remélem, hogy ez a helyzet nem fog elõállni. (Taps az ellenzék soraiból.)