DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Mind a két felszólalást megdöbbenve hallgattam végig, és hadd kezdjem Szigethy képviselõ úrral. Igen téves helyzetelemzésbõl kiindulva nyilván még tévesebb következtetéseket lehet levonni. Ha valaki egy olyan felmérést tud mutatni, hogy a Magyar Országgyûlésnek mitõl romlik a tekintélye, és hogy ez tételesen kimutatható, hogy ez milyen elemekbõl áll, akkor is kétkedve fogadnám el, hogy csak egy vagy két dologra vezethetõ vissza. Tisztelt képviselõ úr! Gondoltak-e arra, hogy a parlament tekintélyét mennyire csorbítja az, hogy a kormányzópártok egymás között rendszeresen fontos törvényekben nem tudnak megállapodni, és itt, plenáris ülésen vitatkoznak olyan kérdésekrõl, mint a személyi jövedelemadó, az alkotmány kérdései, és sorolhatnám órákig azokat a törvényeket, ahol a két kormányzópárt nem tud egységes álláspontot kialakítani. Gondoltak-e akkor arra, amikor az Országgyûlés tekintélyének a zuhanásáról - és ezt idézõjelben mondom, mert ön használta ezt a szót - "zuhanásáról" beszél, hogy nem vonják be rendszeresen, még a törvény alapján kötelezõen bevonandó társadalmi szervezeteket, érdekvédelmi szervezeteket sem az elõkészítésbe. Gondoltak-e arra, hogy hány törvényt kellett igen rövid idõn belül módosítani, mert vagy kimaradt belõle valami, vagy idõközben kiderült, hogy a törvény használhatatlan.
Sorolhatnám még, azt is szeretném kiemelni e körben, hogy az Alkotmánybíróságnak igen sûrûn adnak munkát a kormányzó pártok által elfogadott törvények. Gyanítom, hogy ezek sokkal inkább közrejátszanak abban, hogy a Magyar Országgyûlés tekintélyével probléma van. Tegnapi sajtóból kiolvashatóan igen sokan nézik a Magyar Televízióban a napirend elõtti felszólalásokat, a kérdéseket és az azonnali kérdéseket. Még a szakma, tehát akiknek a tárgykörébe tartozó törvényeket tárgyal az Országgyûlés, az is nagyon-nagyon nehezen tudja végigkövetni az Országgyûlésnek a törvényhozási munkáját. Részben azért, mert a bizottságoktól nem kap kellõ tájékoztatást, részben azért, mert a törvények tárgyalása idõben is elhúzódik. Melyek azok a kérdések, amit az állampolgár megért, amikor bekapcsolja a televíziót? Az elsõ, a napirend elõtti felszólalás, mert a napirend elõtti felszólalásnak belátható idõn belül van eleje, közepe, vége, reagálás, és megtudja, hogy mi egy-egy ellenzéki képviselõcsoportnak és a kormánynak adott esetben a véleménye. Ugyanilyen a kérdés és az interpelláció mûfaja, és ebbe a körbe kell sorolnom a vezérszónoki rendszert. Ugyanis a vezérszónoki rendszer az, amit - Koscsó képviselõ úr ugyan tévesen hivatkozik arra, hogy ez a nagylelkû kormánykoalíció ajándéka volt - 1990 óta gyakoroltuk ezt a mûfajt, a vezérszónoki rendszert, és egy szokásjogi alapon úgy alakult ki, hogy a társadalmat leginkább érintõ kérdésekben és a nagyobb horderejû törvényekben, nem mindegyikben, nagyobb horderejû törvényekben a házbizottság megállapodása alapján - itt még az ellenzék nem tudta azt kezdeményezni, hogy valamit önállóan, vezérszónoki rendszerben tárgyaljunk - ezt a házbizottságon, a házbizottság egyetértésével teszi meg az Országgyûlés az ilyen szavazásokat. A vezérszónoki rendszereknek pedig mérhetetlen nagy elõnye van. Elõnye az, hogy egyszer öt percben, tíz percben, húsz percben megismerhetõ egy törvényrõl egy képviselõcsoportnak, vagy a mögötte lévõ pártnak a véleménye. Ezek áttekinthetõek és valóban az odafigyelõ emberek megértik belõle, hogy ki mit kíván, vagy milyen értékrendet vall, vagy milyen törvényt szeretne elfogadtatni. Ez három olyan mûfaj, ami nemcsak az ellenzéknek, de a társadalom szempontjából, a magyar Országgyûlés munkáját figyelõ emberek szempontjából is, igenis nagyon nagy jelentõsége van.
Szeretném azt elmondani, hogy nagyon meglepett Koscsó úrnak ez a véleménye, hogy mintegy üldözni kellene a vezérszónoki rendszert, ami gesztus volt az önök részérõl. Még egyszer elmondom, az önök frakcióvezetõje és a Szabaddemokraták frakcióvezetõje 1994 óta, akárhányszor szóba került ez a kérdés, egyetértõleg támogatta a vezérszónoki rendszer szabályozásának az elveit. 1994-ben volt a legelsõ, október 13-án, amikor a házbizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel és részletesen, házbizottsági szinten szabályozta. Nem emelt vétót sem a Magyar Szocialista Párt, sem az SZDSZ képviselõje ez ellen, majd pedig márciusban, és nem sorolom végig, hányszor került még sor arra, hogy pontosítsuk vagy szépítsük a vezérszónoki rendszert. Ahelyett, hogy ez a Házszabályba kerülne bele, ahelyett azzal fenyegetõznek, hogy ennek a megszüntetése lenne indokolt, mert túlságosan sok idõt kap az ellenzéki párt arra, hogy elmondja a véleményét. Ez valószínû, hogy azoknak a kormányzó párti képviselõknek, akiknek ezeknél a törvény-elõterjesztéseknél a kritikákat kell végighallgatni, ezeknek a kormányzó párti képviselõknek fölösleges intézménye a magyar parlamentnek, azonban egy parlamentáris demokráciához hozzátartozik, hogy az érvek és ellenérvek, a vélemények és ellenvélemények is hangot kapjanak.
Elõször gratulálni szerettem volna az elõterjesztõknek ehhez a H/2451. számú elõkészítéshez, melyet Toller László képviselõ úr és Hack Péter képviselõ úr nyújtottak be. Az elõterjesztõ az általa benyújtott elõterjesztésben többségében azt szokta gondolni, amit leír. Toller úr tegnap - képviselõ úr, elnézést - megnyugtatott minket, hogy õ nem úgy gondolja, hogy az úgy lenne jó, ahogy õk leírták, mert õk mást akarnak, ma pedig Szigethy úr bejelenti, hogy Koscsó képviselõ úrral együtt fogják a két kormánykoalíciónak, a két frakciónak a véleményét módosító indítvány formájában beterjeszteni. Az elõterjesztés és az elõterjesztés aláírása arra szolgál, hogy amit leírunk, azt vállaljuk. Valóban volt egy nehezen feloldható probléma a bizottság elõtt, az, hogy volt egy szöveg, amit hét párt támogatni tudott. Ilyen formában szerzõi jogdíjért is tudunk jelentkezni, mert ez a szöveg, amit a képviselõ urak benyújtottak, ez a hét pártnak volt az együttes szövege, és ezt mi szívesen vállaltuk volna, akár alá is írjuk. Amennyiben a képviselõ urak nem értettek egyet az 51. §-al, a napirend elõtti felszólalásokkal, örültük volna, ha nem ezt a javaslatot nyújtják be, hanem elõterjesztõként azt, amit szeretnének elérni. Hiszen akkor lehetõségünk lett volna az általános vitában, az általános vitára vonatkozó szabályok szerint, az azzal kapcsolatos összefüggéseinket megtenni, itt csak arra tudunk hivatkozni, hogy más volt az SZDSZ-nek a véleménye az elõkészítés során és más volt az MSZP-nek a véleménye a napirend elõtti felszólalások kapcsán. De hogy a közös elõterjesztésben mi a közös véleményük, azt a mai napig nem tudjuk, és úgy folytatunk általános vitát a két képviselõ úr elõterjesztésérõl, hogy a mi javaslatunk van benne, ehhez képest én a Magyar Demokrata Fórum nevében azt tudom mondani, hogy ezt az elõterjesztést ilyen formában támogatni tudjuk. De az elõzetes megállapodások és a tárgyalások során kiderült, hogy nem ez az önök véleménye, hanem más. Hogy mi, azt még nem tudjuk, de szeretném a képviselõ urak véleményét felhívni arra, hogy itt ma többször is elhangzott az, hogy a napirend elõtti felszólalás intézménye visszaélésre ad okot, obstrukcióra, nem tudom, milyen kifejezéseket használtak még, hogy szabálytalanul, Szigethy képviselõ úr azt mondja, hogy szabálytalanul. Nem szabálytalanul és nem visszaélés-szerûen történik a napirend elõtti felszólalás, a Házszabály részletesen szabályozza, az a Házszabály, tisztelt képviselõtársak, amit önök fogadtak el.
Szeretném még egyszer elmondani, amit egyszer már a vitában elmondtam: az elõzõ ciklusban a napirend elõtti felszólalásban a Ház elnökének mérlegelési lehetõsége volt. A Ház elnöke mérlegelhetett, hogy rendkívüli, halaszthatatlan, országos jelentõségû-e a kérdés. Emlékezetem szerint összesen kettõ olyan eset volt a négy év alatt, amikor az elnök úr valami miatt úgy gondolta, hogy közbe kell lépnie, mert nem meríti ki ezt a három feltételt, nemhogy a három együttes feltételt, egyiket sem. Kettõ eset volt. Akkor arra gondoltunk elõször, hogy az elnök úrnak olyan mérlegelésre ad lehetõséget ez politikailag, hogy egyiknek megadom a szót, a másiknak nem adom meg a szót, hogy a házbizottság általános érvényû állásfoglalása az volt, hogy mindenki megkapja a szót. Ezt követõen elkészítettük 1993-1994-ben - Szigethy képviselõ úr részt vett ebben az elõkészítõ eljárásban - az új Házszabálynak a szövegét. Ez úgy rendelkezett volna, hogy változatlanul megmarad a szöveg: "tárgysorozat napirendjén nem szereplõ, országos jelentõségû, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben a napirend tárgyalása elõtt írásban" - változatlan a szöveg - "szót kérhet a képviselõcsoport nevében annak vezetõje."
(15.30)
Ezt követõen egy olyan szakasz is benne volt, hogy az e szakaszban felsorolt esetekben a felszólalásra az elnök adja meg a szót. Ha az elnök nem adja meg a szót, a képviselõ kérésére e tárgyban az Országgyûlés vita nélkül határoz.
Ezt a javaslatot mi készítettük el '93-94-ben, az akkori minden képviselõcsoport egyetértésével. Eljött 1994 õsze, amikor az új kormánykoalícióval együtt ültünk le és tárgyaltuk át ezt a korábbi javaslatot is és a napirend elõtti felszólalás intézményét. A részletes vitában - merthogy ez még csak az általános vita -, a részletes vitában részletesen fel fogom olvasni képviselõ úrnak, Hack Péter képviselõ úrnak és az SZDSZ képviselõinek azt a véleményét, hogy miért kell kihagyni a negyedik bekezdést, hogy mérlegelhessen az elnök a fenti kérdésekben.
Az volt az önök akkori véleménye - azért, mert minden képviselõcsoport a maga felelõsségére, a maga presztízsére vagy politikai felelõsségére fogja elmondani a napirend elõtti felszólalását -, elég, ha csak azt korlátozzuk, hogy idõben mit mondhat és hogy ki mondhatja, a képviselõcsoport vezetõje. Ez az önök javaslata volt, mi ezt elfogadtuk, és még a vita második része arra is kiterjed, hogy maradjon-e benne az a három halaszthatatlan rendkívüli és országos jelentõségû fogalom, és akkor az volt a többség véleménye, hogy orientáló jelleggel benne kell hagyni, de vegyük ki az elnök mérlegelését a napirend elõtti felszólalásból, hogy ne tudjon politikailag különbséget tenni, ne tegyük ki a Ház elnökét naponta támadásnak, mert az lenne méltatlan az Országgyûlés munkájához.
Így született meg a Házszabálynak az a szakasza most, ami nem tartalmaz az elnök részérõl mérlegelést, ugyanakkor minden más esetben az elnök adja meg a szót.
Hogy a napirend elõtti felszólalások sokfélék, azt én magam is aláírom, igen nagyon sokfélék. Ami a Szocialista Pártnak fontos és rendkívüli ügy, az nyilván nem biztos, hogy akár a Kisgazdapártnak, akár a Magyar Demokrata Fórumnak ugyanolyan fontos. Egyszerûen tudomásul kell venni, hogy sokfélék vagyunk, sokféle értékrendet vallunk, és különbözõ értékrendekbõl adódóan más- más pártnak más igénye van a felszólalásra. Ismétlem még egyszer, erre a Házszabály lehetõséget biztosít, tehát ez nem obstrukció és nem szabályszerûtlenség, mint ahogy a képviselõ úr erre hivatkozott.
Amirõl nagyon röviden szeretnék még beszélni az az, hogy ha lett volna önöknek, már az elõkészítés során egy egységes javaslatuk arra, hogy hogyan kellene a napirend elõtti felszólalásokat újraszabályozni, akkor most lenne lehetõségünk arra, hogy az általános vitában erre kitérjünk.
Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy nem a mai parlamentnek és nem az elmúlt ciklusnak a problémája, de a sors iróniája, hogy önök közül nagyon sokan itt ülnek ma a parlamentben, akik az elõzõ ciklusban védték azt az álláspontot, hogy a parlament nem törvényhozói gyár, a parlamentnek igenis vannak más feladatai és más funkciói, mint a törvényhozás.
A parlamentnek - különösen egy olyan parlamentnek, ami heti ülésezésben, hétfõ-kedden rendszeresen ülésezik -, meg kell találni a formáját intézményesen arra, hogy az aktuális politikai kérdésekre, az aktuális eseményekre lehetõsége legyen.
Hát ez az a mûfaj, a napirend elõtti felszólalás. Tessék megnézni, hogy interpellációra mennyit kell sorban állni, hány hét múlva lehet esedékes valakinek a sima kérdésre interpellációja, az azonnali kérdés viszont maximálva van és kettõ lehetõségrõl lehet beszélni. Ezért nagyon fontos intézmény. Nemcsak az ellenzék számára, de a társadalom számára is a napirend elõtti felszólalás, mert ezek aktuális kérdéseket, és többségükben a kormány ellenõrzésének eszközeként a kormány munkájának hiányosságaira hívja fel a figyelmet.
Utoljára és befejezésként azt szeretném elmondani, nagyon nehéz idõket éltünk meg az elmúlt 6 évben, 1990-tõl, de még elmondhatom, hogy 1989-tõl, amikor elõször többpártivá tették a Magyar Országgyûlés Házszabályát. Minden esetben sikerült még eddig sokkal nehezebb körülmények között elérni azt, hogy a Házszabályt konszenzussal, a többség akaratával kell módosítani. Minden egyes esetben. Most eljutottunk oda, hogy ez lenne az elsõ olyan alkalom, amikor két kormányzó párt összefogva erõbõl kívánja módosítani azt a Házszabályt, amit egyébként közösen, együttesen hoztunk létre két évvel ezelõtt. Azok a módosítások, amikkel egyetértettünk, technikai jellegûek. A 44 módosításból álló csomagnak egyetlenegy része van, ami komoly politikai kérdés és ez a napirend elõtti felszólalás.
Ismétlem még egyszer, nem volt arra példa, hogy a Házszabályt erõbõl módosítottuk volna, mindig megtaláltuk annak a lehetõségét, hogy itt a több képviselõcsoport, sõt a képviselõcsoportok mindegyike részt vegyen ebben a munkában. Köszönöm szépen a figyelmüket.