DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr, Államtitkár Asszony, igen tisztelt Képviselõtársaim! Tekintettel arra, hogy pártbéli képviselõtársaim hosszan elemezték az elõttünk levõ joganyag részleteit és kifejtették azokat a legdöntõbb álláspontokat, amelyek az egyes elemekkel foglalkoznak, az idõ rövidségére való tekintettel, mármint a rendelkezésemre álló idõ rövidségére való tekintettel, én pusztán a lehetõ legalapvetõbb gondolattal, a legalapvetõbb tézissel kívánok foglalkozni.
Kérem, hazánknak van alkotmánya, amelyik funkcionál, mindannyian tudjuk, hogy az alkotmány eredete az 1949-es év körülményeiben keresendõ. Abban a helyzetben, amikor szuverenitásunk nem volt töretlen és nem volt korlátlan. Az idõközi változások próbálták a kor körülményeihez alakítani azokat az alapfeltételeket, amelyek között társadalmunk és tagjai élnek, és a társadalom funkcionál.
Kérdés az, hogy a jelen helyzetben, most 1996. májusa végén, júniusa elején elérkezett-e már annak a pillanata, hogy hazánk egy új alaptörvényt szövegezzen. Én úgy gondolom, hogy ez nem megalapozott a jelen helyzetben.
Kérem, egy alkotmány akkor fejezi ki teljesen és reálisan a benne foglalt alaptéziseket, az államélet alapelemeit, hogyha megfelelõ módon tükrözi vissza azt a társadalmi struktúrát, azt az életet, ahogy a polgárok élnek, dolgoznak és a jövõjükbe vetett hit és bizalom hosszú távra ezt megalapozza.
Én úgy gondolom, hogy sajnos jelen helyzetben hazánk polgárainak többsége nincs abban a helyzetben, hogy a jelenlegi körülményeket akarja rögzíteni, és hogy úgy mondjam, politikai értelemben az életen túlmenõ idõszakra is hatályosítani.
Én úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy mi most rögzítenénk, illetõleg az igen tisztelt Magyar Országgyûlés az alkotmány elfogadásával rögzítené a jelenlegi helyzetet, ezt a struktúrát, mondhatom úgy is, hogy ezeket az óriási egyenlõtlenségeket, amelyek sajnálatos módon kialakultan a társadalomban az elmúlt 6-8 év alatt, ehelyett célszerûbb lenne megnyitni az alkotmányozás kapuit, azokat a jogi, alkotmányjogi lehetõségeket, amelyek folyamatosan a változó élet körülményeihez igazítanák az alaptörvény írott szövegét is.
(14.40)
Egyébként, igen tisztelt képviselõtársaim, én úgy gondolom, hogy egy olyan társadalomban, amelyrõl fennhangon hirdeti minden párt, mindenki, hogy a változások korát éljük, a jó irányú változások korát, ott nem helyes meggátolni ezt a változási tendenciát azzal, hogy rögzítjük írott formában azt a helyzetet, ami most van.
Én rettenetesen örülök annak, hogy hazánk fölül elvonult mindenfajta külsõ kényszer, de hát még ezzel nem oldódtak meg az összes problémák. És bár egy alkotmány írott szövege utat is mutathat, talán mondhatom úgy is, hogy iránytûként kijelölheti azt a tendenciát, amelyben társadalmunk él vagy élni szeretne, de ebben a helyzetben még annyira az átalakulási periódus kezdeti szakában vagyunk, még annyi tennivaló van, hogy nem látjuk elõre sem a holnapot, sem a holnaputánt, hiszen számtalan esetben még a tegnap történései fölött is vitatkoznunk kell.
Úgyhogy én a magam részérõl azt szeretném indítványozni az igen tisztelt képviselõtársaimnak - teljesen függetlenül attól, hogy a parlament melyik oldalán ülnek -, hogy ne akarják most - hogy úgy mondjam - parlamenti papi bölcsességgel megtalálni a jövõ titkait és a jövõt rögzíteni. (Elnök pohara kocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)Igen, elnök úr. Sokkal célszerûbb lenne tudomásul venni, hogy tanuló polgári demokrácia résztvevõi vagyunk, tanuló képviselõk és a polgári demokráciát tanuló polgárok részére teremtsünk egy nyugodt hazát itthon. (Taps.)