KÕSZEG FERENC (SZDSZ): Elnök Asszony, tisztelt Ház! Hozzászólásom tekintettel az idõ rövidségére, egyetlen kérdéskörre, a katonai és a rendvédelmi szervekkel foglalkozó fejezetre korlátozódik. A fejezet a hatályos alkotmányszövegnél jóval világosabban határozza meg és különíti el egymástól a honvédség és a nevesített rendvédelmi szervek feladatait. A rendõrség alapvetõ feladatának megjelölésénél elsõ helyre kerül a bûncselekmények megakadályozása és felderítése. Mind a hatályos alkotmányszöveg, mind a rendõrségi törvény a közbiztonság és a belsõ rend védelmét jelöli meg általános és elsõdleges rendõri feladatként, holott a bûnüldözés nem a közbiztonság totális védelmének különös módszere, hanem a bûncselekmények megelõzése és üldözése, az a sajátosan rendõri feladat, amellyel a rendõrség hozzájárul a közbiztonság védelméhez. A mindennapok nyelvére lefordítva az alkotmánybeli hangsúlyváltás nem az a rendõrség feladata, hogy minden autóst igazoltasson, hátha van köztük szabályszegõ, hanem azt hogy felderítse, melyik autót vezeti bûnözõ. Hasonlóképpen szikáran és tervszerûen határozza meg a koncepció a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait. Az itt leírt feladatkör jóval szûkebb mint a minap elfogadott nemzetbiztonsági törvény szerteágazó feladatkatalógusa, inkább a klasszikus titkosszolgálati feladatoknak a brit és a német törvényekben megjelenõ összefoglalására emlékeztet. Kémelhárítás, hírszerzés, az alkotmányos rend védelme. E célratörõ feladat meghatározások jövõbeni jelentõsége az, hogy alkotmányos korlátot szabnak, szikár feladatok meghatározása, alkotmányos korlátot szabnak a tevékenységi körök halmozásának, annak, hogy a rendõrség polgári államigazgatási, a nemzetbiztonsági szolgálat pedig rendõrségi feladatokat próbáljon magához vonni. A haza katonai védelme, a koncepció szerint a magyar honvédség alapvetõ feladata. E feladat- meghatározás megegyezik a hatályos alkotmányban olvasható szöveggel, de van egy igen lényeges különbség. A feladat alanya jelenleg a fegyveres erõk, azaz a honvédség és a határõrség együttesen. A határõrség feladata a koncepció szerint a határõrizet, határforgalom ellenõrzése és a határrendészet. Magyarán az alkotmánykoncepció jogi értelemben megszünteti a határõrség kettõs, katonai-honvédelmi és rendõri-rendvédelmi természetét, és a határõrséget rendvédelmi szervként írja le, ezzel megszüntetve egyúttal a fegyveres erõk múltból örökölt kategóriáját is.
(13.40)
Ez a tendencia helyes és korszerû. A határõrség, békefunkcióit tekintve nem katonaság, nem fegyveres erõ, hanem határrendõrség. De ha így van, az a kérdés: meddig van helyük a határrendõrség kötelékében a katonai fegyverzettel fölszerelt, sorállománnyal feltöltött határvadász századoknak.
Ehhez a kérdéshez egy másik, és ennél szorongatóbb kérdés is kapcsolódik. A jelenlegi alkotmány a fegyveres erõk felhasználását a belsõ rend helyreállítására csak szükségállapot esetén engedi meg. A taxisblokád békés rendezése megmutatta, milyen jelentõsége lehet ennek az alkotmányos korlátozásnak egy kapkodó kormány elhamarkodott döntésével szemben.
Ha a határõrség már nem fegyveres erõ, akkor marad-e alkotmánybeli akadálya annak, hogy a belsõ rend helyreállítása céljából rendõrségként használtassék fel? Hiszen a honvédség belsõ felhasználásának tilalma is felpuhult. A koncepció szövegébõl sajnálatosan hiányzik az a fél mondat, amely szerint a honvédség belsõ felhasználására még szükségállapot idején is csak akkor kerülhet sor, ha a rendõrség alkalmazása nem elegendõ.
Felvetõdik a kérdés: bölcs dolog-e az alkotmányban rögzíteni minden magyar férfi állampolgár általános hadkötelezettségét? Annak természetesen benne kell lennie az alkotmányban, hogy a haza védelme, s itt a patetikusabb megfogalmazástól sem tartózkodnék, a haza védelme honpolgári kötelesség, akár a közteherviselés.
A férfiak általános hadkötelezettségének alkotmányba iktatása ellenben nemcsak azért ésszerûtlen, mert esetleg beleütközik a diszkrimináció tilalmába, hanem mert nem tudhatjuk, hogy a NATO-n belüli fejlõdés következtében, meg a mi remélt NATO-integrációnk nyomán, nem válik-e az általános hadkötelezettség néhány év múlva korszerûtlen intézménnyé.
Ha az alkotmánymódosítás szabályai jelentõsen szigorodni fognak, miért kényszerüljünk alkotmánymódosításra pusztán a külsõ körülmények változása alapján? Az általános hadkötelezettséget tehát elegendõ volna kétharmados törvényben rögzíteni. Ellenben helye volna talán az alkotmányban egy olyan szabálynak, hogy törvény honvédelmi kötelezettségek teljesítésére kötelezheti a bevándorolt külföldit is.
Átteszi az alkotmány azt a jelenlegi, és a szolgálati törvényben is megjelenõ szabályozást, amely a hivatásos állomány tagjainak célhoz nem kötött jogkorlátozását mondja ki. "A hivatásos állomány számára különös magatartási és felelõsségi szabályok állapíthatók meg" - így szól a szöveg. Legalább annyit hozzá kellene fûzni, hogy a feladatuk ellátásához szükséges mértékben.
A feladathoz nem kötött korlátozások közül legelõbb a párttagság tilalmát kellene feloldani. Nem áll ugyanis, hogy a katonák és rendõrök párttagságának tilalma rendszerváltás folyamán jött létre. Az új alkotmány nyomán megszületett elsõ szolgálati törvény még az európai rendezésnek megfelelõen szabályozta ezt a kérdést, nem a párttagságot tiltotta meg, hanem azt, hogy a rendõr a pártban tisztséget vállaljon, párt nevében cselekedjen. Az Európai Unió egyetlen országában sincs, legalábbis a rendõrökre nézve, párttagsági tilalom.
A politikai tevékenység vonatkozásában a fegyveres szerveknél is kizárólag annak a korlátozásnak volna szabad érvényesülnie, amely általában jogos a közszolgálatban, a köztisztviselõk körében. A köztisztviselõ, a rendõr, s a katona is feladatát pártsemleges módon látja el. Párt nevében vagy érdekében közszereplést nem vállalhat. Ez az ésszerû, közös szabály az, aminek helye van az alkotmányban, nem pedig az egyébként választó, és szolgálati viszonya felfüggesztése esetén választható rendõr párttagságának maradi és álszent tilalma.
Végezetül pedig, minthogy az idõm lejár, azt a kérdést szeretném feltenni: vajon indokolt-e, hogy a katonaságról és a rendvédelmi szervekrõl szóló rész egy fejezetben legyen? Nem indokoltabb-e, hadd utaljak vissza a köztisztviselõkre és a rendõrökre, a rendvédelmi szervek tagjaira vonatkozó közös szabályozás helyességére, jogosságára, nem indokoltabb-e, hogy a rendvédelmi szervekre vonatkozó alkotmányos elõírások a közigazgatásról, a közszolgálatról, a köztisztviselõkrõl szóló fejezetben szerepeljenek, és ne a katonaságról szóló fejezetben? Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)