DR. KÁVÁSSY SÁNDOR, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének elõadója: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter úr! A jogalkotási eljárás tárgyában alkotott 1987. évi XI. törvény, mint széles körben ismert, nemcsak azokat nevezi meg, hogy kiknek, milyen szerveknek van joguk véleményt mondani készülõ törvényekrõl és más jogszabályokról, hanem a 31. §. (1) bekezdésében azt is határozottan mondja ki, hogy a véleménynyilvánítás határidejét úgy kell megállapítania az elõkészítõnek, hogy a véleményezõ megalapozott véleményt adhasson, és hogy azt a tervezet elkészítésénél figyelembe lehessen venni.
(10.30)
Hiteles forrásból származó tájékoztatás szerint az elõterjesztõ ezúttal a "Tervezet a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosítására és kiegészítésére" címû kiadványt úgy küldte ki, hogy az ügyben érdekelt egyházi intézmények azt csak 1996. március 29. és április 1. között vehették kézhez, de akkor sem mind, és április 1-jén kapták meg a "Felsõoktatási törvény módosítására készült tervezet által érintett leglényegesebb kérdések és problémák" címû összefoglalást, mindezt azzal, hogy legkésõbb április 5-ig, tehát rövid három-négy nap leforgása alatt nyilvánítsanak véleményt. Bárki tárgyilagos szemlélõ elõtt nyilvánvaló, hogy az ilyen és hasonló eljárással nem lehet egyetérteni, azt csak elmarasztalni lehet, mert lényegében félreérthetetlenül törvényellenes, megcsúfolása a hivatkozott törvényi elõírásnak. Ezentúl sem mentheti semmi például az idõhiányra való hivatkozást, mert ha szorít a cipõ, csipkedjék magukat az illetékesek és készítsék el idejében a törevényjavaslatot, mivel semmiképp sem tûrhetõ, és a jogállamiság eszméjével és gyakorlatával szöges ellentétben áll, hogy bárki megengedhesse magának azt a luxust, hogy törvényellenesen járjon el.
Emellett a józan ész legelemibb szabályai ellen is vétettek az illetékesek. Magyarországon ma az állam mellett a legjelentõsebb iskolafenntartók az egyházak, és az õ meghallgatásuk, véleményük kikérése és komoly megfontolása nélkül nem lehet törvényt alkotni az oktatásügyben, sem társadalmi konszenzust elérni. A jelek szerint azonban cseppet sem törték magukat, akiknek kötelességük lett volna, hogy komolyan, hogy meghallgassák, esetleg komolyan is vegyék az egyház érveit és igényeit. Mindenesetre erre látszik utalni, hogy a törvénytervezetben több bekezdés is található, mely kifejezetten barátságtalan, sõt igazságtalan az egyházakkal szemben. Állítólag ezek értelmi szerzõi is ismeretesek, holott az egyházellenesség éppúgy üldözendõ és éppúgy nem juthat szóhoz az államigazgatásban és a jogalkotásban, mint a fajgyûlölet, a nemzetiségi uszítás, a kisebbségek elleni izgatás stb. Nem szólva arról, hogy olyan törekvések sem juthatnak érvényre, melyek ellentétben állnak a lelkiismereti és a vallásszabadsággal, valamint az egyházakról alkotott 1990. évi IV. törvénnyel. Mondani sem kell, hogy mint vallásukat gyakorló állampolgárok és mint olyan pártok és frakciók képviselõi, melyek bevallottan is valláserkölcsi alapokon állnak, az ilyen jelenségek és az egyházellenesség megnyilatkozásainak törvénybe iktatása ellen a leghatározottabban protestálunk.
Fõ kifogásként jön továbbá számításba, hogy az elõttünk fekvõ törvénytervezet, felsõoktatási szövetségek címén olyan intézményeket kíván bevezetni és létrehozni, amelyek csak káoszt eredményezhetnek, és olyan irányba vihetik felsõoktatásunkat, ami véleményünk szerint a legkevésbé sem kívánatos.
Mi a leghatározottabb módon a klasszikus értelemben vett universitas mellett állunk. Ebben, ennek felújításában látjuk a megoldást a kibontakozás útján. Ha a régi, nagy példák alapján akarnánk jelszóba foglalni törekvéseinket, akkor Zrínyi szavainak adaptálásával azt kellene mondanunk, hogy "Universitas et nihil aliud".
A mondottakon túl még sok negatívum jellemzi a benyújtott indítványt. Mindezekrõl még sokféleképpen és bõségesen fognak szólni az ellenzék képviselõi. Hitünk szerint azonban, az említett két vonatkozás is - tudniillik az egyházra sérelmes passzusok és az universitas eszméjétõl való elfordulás is - elegendõ ok volt arra, hogy a bizottsági vitában a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum képviselõi elutasítsák a javaslatot és azt tanácsolják az elõterjesztõnek, hogy jobb, számukra is elfogadható törvényjavaslattal álljon elõ, illetve ilyet terjesszen a tisztelt Ház elé. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)