DR. JÁNOSI GYÖRGY, az MSZP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyobb jelentõségû, nagyobb horderejû törvényjavaslatok megalkotásakor, illetve átfogó módosításakor sajátos szereposztás érvényesül parlamenti demokráciánkban. A kormánypártok képviselõi általában a javaslat fontosságát, értékeit, hasznosságát igyekeznek kiemelni. Ugyanakkor az ellenzéki pártok a teljes elutasítás, vagy a javítás szándékával, vérmérsékletüktõl, illetve az elõterjesztés szakmai színvonalától függõen a javaslat hibáira, hiányosságaira igyekeznek rávilágítani.
Vannak azonban javaslatok, amelyek vitája során nem érvényesül ez a sajátos politikai logika. Vannak javaslatok, amelyek vitája keresztbe szeli a parlamenti elhelyezkedést és a különösen nehéz költségvetési idõkben a szakmai és a pénzügyi szempontok ütközetét hozza.
A közoktatási törvényjavaslat módosítása során ilyen vitára lehet számítani. Nem véletlenül, hiszen ma a közoktatás egész rendszerének legfõbb gondja a finanszírozási válságra vezethetõ vissza. Az oktatás egész stabilitása, mûködõképessége ma azon múlik, hogy milyen finanszírozási feltételeket tudunk kialakítani az oktatás számára. Én ebbõl a szempontból szeretnék három kulcsfontosságú kérdést kiemelni az elõterjesztésbõl. Szeretnék szólni a tankötelezettségi korhatár felemelésének kérdésérõl, másodszor szeretnék szólni a törvény által elõrevetített új finanszírozási modell kérdésérõl, és harmadsorban szeretnék szólni a megyei közoktatási fejlesztési tervek készítésének kérdésérõl, amely új elem a közoktatás egész rendszerében.
A szocialista frakció örömmel látta, hogy a törvényjavaslat magába építette egyik legfontosabb gondolatát, a tankötelezettségi korhatár felemelését. A kormányprogram egyik legjelentõsebb eleme látszik visszaigazolódni ezzel. Hiszen annak idején úgy fogalmaztunk, jó lenne elérni a közoktatás rendszerében, hogy a felnövekvõ generáció minél nagyobb része minél tovább bent maradhasson az oktatás rendszerében. Eddig is komoly erõfeszítéseket tett ennek érdekében a kormányzat. Most az egyik döntõ lépéshez érkeztünk.
Természetesen ennek komoly következményei vannak szakmai szempontból is. Az egyik fontos következménye az, hogy ennek nyomán elkerülhetetlen a nemzeti alaptanterv kiegészítése oly módon, hogy a 11. és 12. évfolyamon is világosan megfogalmazódjanak azok a követelmények, amelyeket teljesíteni kell az oktatási tevékenység során.
Döntõ kérdés ez abból a szempontból is, hogy meg tudjuk-e õrizni a magyar közoktatás egyik legjelentõsebb értékét, amelyet mindenütt a világon számon tartottak. Ez pedig nem volt más, mint az, hogy a magyar közoktatás nagyon széles alapokon nyugvó általános alapmûveltséget tudott adni a felnövekvõ generáció számára. Ebbõl a szempontból is elkerülhetetlen, hogy kiegészítsük az elõttünk álló idõszakban a nemzeti alaptantervet.
De döntõ kérdés a tankötelezettségi korhatár felemelése abból a szempontból is, hogy milyen mozgásteret tudunk adni az elõttünk álló idõszakban az iskolaszerkezeti formációk kialakulásának. Örömmel láttuk az elõterjesztésben, hogy a törvény módosítása stabilizálni kívánja a jelenleg még domináns 8+4-es iskolaszerkezeti formációt. Tudnunk kell azonban, hogy a nemzeti alaptanterv jelenlegi formájában automatizmusként hat abba az irányba, hogy változzék ez a domináns 8+4-es iskolaszerkezeti forma, és mozduljon el akár egy 6+6-os, akár egy 10+2-es iskolaszerkezeti formáció irányába.
A nemzeti alaptanterv kibõvítése, a 18 éves tankötelezettségi korhatár rögzítése lehetõvé teszi, hogy ennél tágabb mozgástérben gondolkodjunk akkor, amikor az iskolaszerkezeti formációkról beszélünk. Lehetõvé teszi a tankötelezettségi korhatár felemelése, hogy középtávon maga az oktatás rendszere forrja ki az új tartalmi elemeknek leginkább megfelelõ iskolaszerkezeti formációt és ebben lehetõséget látunk arra, hogy hosszú távon, az általunk fontosnak tartott 12 osztályos iskolaszerkezeti formáció jelenjék meg.
A másik kérdés, amirõl szólni szeretnék, a finanszírozás kérdése. Döntõ jelentõségûnek tartjuk azt, hogy egy új finanszírozási modell alapjait teremtse meg a közoktatási törvény átfogó módosítása. Döntõ kérdésnek tartjuk azt, hogy a jelenlegi fejkvóta-rendszerû finanszírozási modell fokozatosan egy feladatorientált, normatív finanszírozási modellé alakuljon át. Olyan modellé, amely azokat az oktatási intézményeket honorálja, azokat az oktatási intézményeket támogatja jelentõsebb eszközökkel, amelyek a törvényben rögzített ellátandó feladatokból nagyobb mértéket vállalnak.
Probléma volt eddig a közoktatási törvénnyel, hiszen számtalan olyan ingyenes ellátandó feladatot rögzített, amelyhez a központi költségvetés nem tudott forrásokat rendelni. Az elõttünk álló idõszakban alapvetõ kérdés az, mennyire tudjuk a feladatorientált, normatív támogatás rendszere irányába elmozdítani ezt a finanszírozást. Ebbõl a szempontból döntõ kérdés az, hogy az elõttünk álló idõszakban tudunk-e forrásbõvülést biztosítani az oktatási intézmények számára. Tudunk-e olyan újabb forrásokat megnyitni, amelyek lehetõvé teszik az eddig nem támogatott, ingyenesen ellátandó feladatok pénzügyi finanszírozási alapjainak megteremtését is. Éppen ezért döntõ kérdés számunkra az, hogy milyen finanszírozási garanciák fogalmazódnak meg a közoktatási törvény módosítása nyomán.
A szocialista frakció oktatási munkacsoportja mindvégig azon az állásponton volt, hogy jó lenne elérni - az elõttünk álló években -, hogy a központi költségvetés az összoktatási kiadások 70%-os mértékében szabályozza a következõ évek oktatási támogatási rendszerét.
(8.10)
A törvényjavaslat módosítása eltér ettõl a logikától, amely a tárca eredeti álláspontja volt. Úgy fogalmaz, hogy a két évvel ezelõtti összoktatási kiadások 75%-át kell biztosítani a következõ év költségvetésében, normatív támogatásra. Ha hûek akarunk maradni eredeti álláspontunkhoz, akkor azt a módosító javaslatot kell majd megfogalmaznunk és beterjesztenünk, hogy a költségvetési év a két évvel ezelõtti összoktatási kiadások 80%-os mértékében javasolja a finanszírozási garancia megállapítását. Döntõ kérdés ez azért, ahogy mondtam, hogy újabb feladatokat lehessen központi költségvetésbõl, normatív módon finanszírozni. Döntõnek tartjuk ebbõl a szempontból azt, hogy a napköziotthonos tevékenység normatív támogatásban részesüljön, döntõ kérdésnek tartjuk azt, hogy a kistelepülések segítséget kapjanak hátrányos helyzetük kompenzálása érdekében, és döntõ kérdésnek tartjuk azt, hogy a hátrányos helyzetû gyermekek, nemcsak a fogyatékos tanulók, hanem beilleszkedési, magatartási zavarokkal küszködõ tanulók is kiegészítõ normatív támogatásban részesülhessenek.
Örömmel láttuk az elõterjesztésben azt a törekvését a tárcának, hogy új, központosított elõirányzatokat kíván megnyitni bizonyos oktatási célú feladatok ellátására. Örömmel látjuk azt, hogy ilyen központosított elõirányzat fog rendelkezésre állni a következõ években a pedagógusok továbbképzésének támogatására. Hiszen - legyünk õszinték -, a törvényjavaslat szokatlanul kemény feltételeket szab a pedagógusok számára akkor, amikor elõírja a 10 év múlva esedékes diplomamegújító pedagógus szakvizsgát, és ezt követõen elõírja a hétévenkénti kötelezõ továbbképzés rendszerét. Ennek feltételeit meg kell teremteni.
Támogatjuk azt is, hogy központosított elõirányzat álljon rendelkezésre a pedagógiai, szakmai fejlesztõ tevékenység számára, hiszen a nemzeti alaptanterv új feladatokat szab a minisztérium és a szakmai szolgáltató intézmények számára egyaránt, a nemzeti alaptanterv bevezetésébõl származó feladatokat tekintve.
Végül örülünk annak, hogy központosított elõirányzat támogatja majd a megyei szintû kiegészítõ forrásokat az oktatási intézmények számára, melybõl azok az intézmények kaphatnak kiegészítõ forrást, amelyek vonzáskörzeti feladatokat látnak el, és azok a szakmai szolgáltató intézmények kaphatnak forrást, amelyek a pedagógiai szakmai szolgáltatás tevékenysége terén segítik az oktatási intézményeket.
Szólni kell két korábban komolyan vitatott kérdésrõl is. Ezek közül az egyik a csoportlétszámok emelésének kérdése. A szocialista frakció mindvégig azon az állásponton állt, hogy pedagógiai szempontból nem indokolható a csoportnormák emelése, hiszen a növekvõ létszámú osztályok pedagógiai szempontból kezelhetetlenné válhatnak az oktatási intézményekben. Örömmel látjuk, hogy nem változnak most a csoportnormák, de szeretnénk látni az átlaglétszámokat is a törvényjavaslatban, amelyek orientáló jellegûek az iskolafenntartók számára.
A másik neuralgikus, sokat vitatott kérdés, a pedagógusok kötelezõ óraszámának emelése. Ebben az ügyben a szocialista frakció mindvégig nyitott volt, de komoly feltételeket szabott a kötelezõ óraszám emelése elõtt. Ilyen feltétel volt a béresített kompenzálása azoknak a pedagógusoknak, akik 10%-os többletmunkát vállalnak. Ilyen feltétel volt az, hogy átképzési formák jöjjenek létre a pályamódosításra kényszerülõ pedagógusok számára, amelyek finanszírozási hátterét is biztosítani kell, és ilyen feltétel volt az, hogy a pedagógusok számára kedvezményes nyugdíjbavonulási lehetõség álljon rendelkezésre. A törvényjavaslat jelenlegi formájában a jövõ év február l-jei bevezetést tartalmazza a kötelezõ óraszámok szempontjából. Tisztában vagyunk azzal, hogy szakmai szempontból rendkívül vitatható ez a kérdés. Két lehetõség van elõttünk: vagy az 1996-os szeptemberi bevezetés, vagy az 1997-es szeptemberi bevezetés. A frakció oktatási munkacsoportja úgy látja, lehetetlen ma, 1996. szeptember 1-jétõl bevezetni a kötelezõ óraszámokat. Hiszen a munkajogi szabályok elõírják, hogy átszervezések esetén az elbocsátandó pedagógusokat legalább 90 nappal ezelõtt értesíteni kell. Ehhez képest a tárca sajnos túl késõn nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, így nincs más lehetõség, mint a '97. szeptember 1-jei bevezetés.
Végül szólni szeretnék néhány szót a megyei közoktatási fejlesztési tervek kérdésérõl. Ez új elem a közoktatási törvényben. Három szempontból is indokolt is azonban ennek bevezetése. Egyrészt azért, hogy megyei szinten össze lehessen hangolni a képzési struktúrát, a tényleges munkaerõpiaci igényekkel és szükségletekkel. Másrészt ettõl lehet várni az egész intézményrendszer racionalizálását, a rendelkezésre álló erõforrások hatékonyabb felhasználását, ily módon döntõ elem a megyei fejlesztési terv, az államháztartási reform végrehajtása szempontjából az oktatás területén.
És végül döntõ jelentõségû ez abból a szempontból is, hogy végre átjárható legyen egy-egy természetes vonzáskörzetben az oktatási intézményrendszer, hogy azok a gyerekek is továbbtanulhassanak, akik adott esetben egy kistelepülésen, helyben kívánják elvégezni a 8 osztályos általános iskolát. Támogatjuk tehát e fejlesztési tervek elkészítését és segíteni kívánjuk ezek valóságos mûködését.Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! A szocialista frakció nyitott minden olyan módosító javaslat iránt, amely javítani kívánja ezt a törvényjavaslatot. Így hajlandóak vagyunk együttmûködni, készséggel mûködünk közre minden parlamenti frakció ez irányú gondolkodásával. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)