DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem elõre bejelentett hozzászólóként, de a vitában elhangzottakat szeretném néhány új, legalábbis úgy gondolom, új dologgal kiegészíteni. Én is úgy érzem, talán az egyik legnagyobb probléma az, hogy ez a közalkalmazotti törvény mai viszonyainkhoz nem megfelelõ, nem alkalmas arra, hogy a közalkalmazotti szférára jellemzõ ellentmondásosságot, színességet kezelni tudja. Éppen ezért annak a reményemnek is hangot adok: remélem, utoljára kerül sor arra, hogy módosítgatni kell ezt a törvényt, hisz a toldozgatás- foldozgatás helyett megérett a helyzet egy teljesen új, akár közszolgálati törvényre - vagy nevezzük másképp, de egy olyan törvényre, amely a közért szolgálók sorsát megoldja, biztonságossá teszi, és ehhez valóban megfelelõ bért is biztosít. Hisz valóban érezzük azt az ellentmondást, amikor mondjuk vegyünk egy fizikai állományú munkavállalót, aki attól függõen, hogy közalkalmazott, köztisztviselõ vagy éppen a versenyszférában dolgozik, iksz, ipszilon vagy zé fizetést kap ennek a státuszának megfelelõen ugyanazért a munkáért.
Nagyon fontos kiemelni: talán e törvény ellentmondásosságát leginkább az okozza, hogy kettéválik a munkáltató és a fenntartó, s ennek megfelelõen a finanszírozás is. Ennek a kettõsségnek a végigvonulását jellemzi a törvény valamennyi jogintézménye. Fontosnak tartom, hogy végre, a munka törvénykönyve módosítása után, mintegy azzal harmonizálva módosítjuk a törvény néhány paragrafusát. Ebbõl a szempontból, azt hiszem, kissé szintén megkéstünk azzal, amikor ebben a szférában, különösen a pedagógusok körében, a jelentõs reálbércsökkenés - amelyet a közalkalmazottak között talán õk szenvedtek meg a legjobban - olyan konfliktusokat váltott ki az elmúlt évben és az év elején is a helyi területi költségvetések elfogadása során, amely konfliktus kezelésére nagyon fontos lett volna, ha már most tudtunk volna reagálni az érdekegyeztetõ tanácsok meglétére helyi szinten is. Remélem, azzal, hogy a törvény kötelezõ érvényûvé teszi ennek az érdekegyeztetésnek és intézményrendszerének kialakítását, a konfliktuskezelés folyamatos lesz. Természetesen nem hiszem azt, hogy gyökeresen megoldja a problémákat, hisz alapvetõen más oldalon kell ezeknek a megoldását keresni. Debrecen városában nagyon sok idõt elvitt például az a folyamat, amíg felállt az az érdekegyeztetõ fórum, amely a közalkalmazottak, köztük a pedagógusok problémáját igyekezett megoldani. Az energiák nagy részét az vitte el, hogy hogyan álljon össze a három oldal, kinek milyen jogosítványa van.
(19.20)
Azt hiszem, hogy végig kell gondolnunk, hogy hogyan tudnánk ebben a most kötelezõen létrehozandó intézményrendszernek valamifajta támpontot adni, támogatást adni. Végig kell gondolni a segítségnyújtást is.
Az együttdöntési jogosítvány biztosítása a közalkalmazotti tanácsok részére szintén nagyon fontos dolog. Természetesen ebben a szférában a jóléti célú intézmények és az ezekre szánt pénzeszközök mezsgyéje nagyon szûk. Ettõl függõen mégis elengedhetetlennek tartom, hogy e döntési jogosítvánnyal felértékelõdik a munkavállalók és a munkaadók körében is a közalkalmazotti tanács szerepe, a kollektív szerzõdések esetében pedig a szakszervezetek szerepe. Ez, azt hiszem, a munkavállalók szempontjából nagyon fontos.
A magasabb vezetõ és a vezetõ beosztás adásának és visszaadásának az újraszabályozása véleményem szerint egy létbiztonságot eredményez a volt vezetõk vagy a most még vezetõk számára. A munkavállaló védelmét jelenti az írásbeliség, és az is nagyon fontos dolog, hogy végre visszavonhatja, saját maga is visszavonhatja a vezetõi megbízatást, vagy kérheti a vezetõi megbízatás visszavonását a munkavállaló, hisz eljuthat arra a pontra, amikor valamilyen okból - nem azért, mert nem felel meg a feladatra - nem tudja teljesíteni, és a tisztességes visszavonulást ez a törvény mindenképpen megteremti.
Ugyanakkor nagyon sokat vitáztunk mi magunk is a bizottságunkban arról, hogy a határozott vagy a határozatlan idõre való vezetõi megbízás közül melyik az, amit igazán érvényesíteni kell. Én elfogadom, tudomásul veszem, és támogatom is a munkavállalók szempontjából a jogalkalmazónak azt a fõszabályát, amely a határozatlan idejû kinevezés mellett teszi le a voksát. Ugyanakkor a közvéleménybõl, különösen az önkormányzati és az oktatási szféra felõl erõteljesen jelentkezik az az igény, hogy hozzájuk hasonlóan az egészségügy területén is végig kellene gondolni a határozott idejû vezetõi megbízatást, például egy kórházigazgató esetében, és úgy hiszem, hogy hasonlóan a közoktatási minisztériumhoz, mondjuk, a népjóléti tárcának is végig kellene gondolni ezt a fajta szabályozást.
Az elõmeneteli rendszer garantálja azt a 15 százalékos átlagbér- fejlesztést, amit a kormány végül is a KIÉT-megállapodásban megkötött. Nagyon jól tudjuk ezt, hogy ez egy kompromisszumnak az eredménye. Kompromisszum az, hogy 10+5 százalék, és ez megmutatkozik a különbözõ bérpótlékokban is. Ugyanakkor az is mindenképpen kompromisszum, hogy gyakorlatilag átmeneti idõre, tehát '96-ra köttetett meg ez a megállapodás.
'92-höz képest nagyon fontosnak tartom, hogy végre sikerült a minimálbért, a 14 500 forintot, az A1-be behozni mint kiindulópontot.
A 105 fizetési fokozat esetében a rendszert olyan értelemben tartom rugalmasnak, hogy gyakorlatilag önállóan is mozgathatók az egyes fizetési fokozatok, és így a szociális partnerekkel történõ folyamatos egyeztetés kapcsán lehetõség adódik arra, hogy esetlegesen menet közben is lehessen változtatni. Természetesen mindehhez meg kell teremteni az anyagi hátteret is, és ez szintén a kormányzat feladata.
A fizetési osztályok közül a G fizetési osztálynak a bevezetése talán már egy picit elõremutat abba az irányba, amit szeretnénk, és a szakma is mindenképpen elvár és képviselne.
Az új fizetési osztályok meghatározásával véleményem szerint kiküszöbölhetõ az a vitasorozat, amelyet a "lehet-F" esetében tapasztaltunk, és megkeserítette a fenntartó és a munkáltató életét egyaránt.
Amiért én sürgetem ennek a törvénynek és az új illetménytáblának az elfogadását, az valóban az, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévõ közalkalmazotti rétegnek egy bérpolitikai intézkedést feltétlenül meg kell tennünk. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom és szintén sürgetem, hogy már most induljanak el és gyorsuljanak fel azok a generális változtatások, amelyek nemcsak az illetményrendszert, hanem az egész közalkalmazotti szféra problémáját érintik, hisz a '97-es költségvetés elfogadásával szinkronban kell ezeket meglépni. Mert mindenképp biztosítani kell ennek a megfelelõ anyagi hátterét is.
Nagyon fontos az a szakmai követelmény, amelyet itt többen elmondtak, de én is szeretném megerõsíteni, hogy a minõségi munka elismerésére mindenképp lehetõséget kell adni ennek az illetményrendszernek. Több variáció felvetõdik a pedagógusok részérõl, a szakma részérõl - úgy gondolom, hogy jó közgazdászokkal meg lehet együttesen találni a megoldást.
Nagyon fontos az, hogy ne csak az életkor és a munkában eltöltött idõ határozza meg a jövedelmet, hanem legyen lehetõség a munkáltató kezében, hogy a helyben végzett munkát tudja értékelni, tudjon differenciálni, és ehhez mindenképp egyfajta mozgóbérre van szüksége, hogy ezt el tudja ismerni.
Tisztelt Ház! Ahogy említettem is, számos problémát hagy bennem is és gondot vet fel bennem is ennek a törvénynek a módosítgatása. Ugyanakkor az elmondottak alapján elengedhetetlennek tartom gyors elfogadását. Nagyon fontosnak tartom mellette azt, hogy ne nyugodjunk bele abba, hogy a generális változtatást nem készítjük elõ, és szeretném, hogyha '97-re egy új törvényt tudnánk elfogadni. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)