SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A Szabad Demokraták Szövetsége tudomásul veszi, hogy az Érdekegyeztetõ Tanácsban, majd a költségvetésben is megjelenve fontos és szükséges, hogy arra törvényi megoldás szülessék, hogy ebben az évben 10 + 5 százalékos bérfejlesztés történjék a közalkalmazotti szférában. Ezért a törvényjavaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége meg fogja szavazni.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy ebbe a törvénymódosításba - s elnézést kérek, de úgy gondoljuk- , érdemben túl nagy energiát belefektetni nem nagyon érdemes, hiszen többen elmondták, hogy egy átmeneti szabályozásról, egy erre az évre történõ szabályozásról van szó, s mindenképpen nagyon fontos, hogy az egész közalkalmazotti törvénynek az alapelemeit, és az ehhez kapcsolódó problémákat, fontos és részletproblémákat végiggondoljunk.
Azt gondolom, hogy itt ma még kevés szó esett arról, hogy melyek ezek az alapproblémák, s ezekrõl szeretnék nagyon röviden beszélni, amelyek úgy gondolom, nem nagyon kerülhetõk el. A helyzet ma az, hogy egy ilyen csapdában vagyunk, mert a közalkalmazotti törvény ezzel a módosítással is egy kicsit egyre jobban bebetonozza a közalkalmazottakat, mivel jelentõs bérfejlesztést nem tud adni a közalkalmazottak számára, ezért a közalkalmazottak biztonságát próbálja fokozni. Azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel szembe kell nézni, és el kell gondolkozni azon, vagy meg kell fogalmazni egy ettõl eltérõ nézõpontot vagy álláspontot is.
Tételesen azt, s azt gondolom, ezzel nagyon sokan egyetértünk, hogy bár figyelni kell arra, hogy a közalkalmazottak, akik végül is a köz alkalmazottai - ezért kiemelt fontosságúak, nyilván a társadalomban betöltött szerepük szempontjából -, lehetõség szerint jelentõs feladatukhoz igazodó jelentõs jövedelmekkel rendelkezzenek. De ezzel együtt jár az is, hogy ezt a merev rendszert - amely itt-ott azért puhul, de inkább talán merevedik - valamiképpen feloldjuk, s a közalkalmazotti törvénybe egy dinamizmust, s egy erõteljesebb differenciálási lehetõséget vigyünk be.
Valahol tehát azon a határon mozgunk, hogy biztonság és változás együtt, s talán ezzel együtt nyilvánvalóan bizonyos költségvetési vagy más egyéb forrásoknak a megkeresése is fontossá válik.
A másik alapprobléma, alapkérdés - amirõl beszélnünk kell, s én elsõsorban most az önkormányzati oldalról is szólnék, hiszen ehhez értek - az: ki a felelõs a pedagógusok béréért, az állam vagy az önkormányzatok (fenntartók), vagy mind a ketten. Ez egy alapkérdés, alapprobléma, és a mai rendszer tulajdonképpen - elnézést a kifejezésért - egy kicsit összekutyult rendszer. Egyrészt az állam bizonyos mértékig garantálja a pedagógusjövedelmeket - mondjuk így - egy minimálszinten, s az önkormányzat a lehetõségeihez képest hozzátehet, de az az igazság, hogy nem nagyon tud hozzátenni. Tehát igenis a gyakorlatban látható, tapintható, hogy van egyfajta egymásra mutogatás, van egyfajta feszültség ebbõl az ügybõl, s ezt a feszültséget az önkormányzatoknál egyébként fokozták s elmélyítették még az elõzõ kormányzati ciklusban hozott rossz döntések is. Azt hiszem, hogy emlékezünk az adható F kategóriára és egyéb más problémákra.
Másrészt pedig az önkormányzatok zavarban vannak akkor, ha egyrészt megpróbálják emelni az adott önkormányzat területén a béreket, majd jön egy központi bérintézkedés, ez azokét is - ahol nem emelték - ugyanarra a bérszintre hozza, s akkor azt mondják: volt ennek értelme, hol itt az érdekeltsége az önkormányzatnak ebben az egész ügyben.
Azt hiszem, hogy ezt az alapkérdést el kell dönteni, hogy aki a pénzt adja - és ki legyen ez -, az döntsön a bérekrõl is! Nyilván törvényi szabályozásban kell ezt rögzíteni, ez nagyon fontos. Kiemelném, hogy az ágazati törvényeknek is - s most konkrétan mindenképpen a közoktatási törvényben megjelenõ jogszabályoknak - nyilvánvalóan szinkronban vagy összhangban kell lenniük a közalkalmazotti törvénnyel, ami jelen ismereteim szerint most nem egészen így van.
A harmadik dolog, amirõl röviden szeretnék beszélni, a forrásoldal. Arra ma itt Szöllõsiné és mások is utaltak, hogy ennek a bértáblának, amelyik megjelenik a közalkalmazotti törvény módosításában, forrásfedezete a központi költségvetésben biztosítva van. Ugyanakkor - az elõbb említett finanszírozási problémák miatt is - az önkormányzatok bizonytalanok ebben az ügyben. Van tehát egyfajta bizonytalanság, hogy vajon tényleg így lesz, vajon biztos, hogy ezek a pénzek eljutnak az önkormányzatokhoz. Milyen kihatásai lesznek a közalkalmazotti törvénynek, amely pluszkiadásokra kényszeríti az önkormányzatokat? Ebben a gondolkodásban is érezhetõ tehát, hogy valahol elválik az állami és az önkormányzati gondolkodás. Ez nincs szinkronban, nincs egységes felelõse ennek a kérdésnek, s ebbõl azt gondolom, hogy problémák, félreértések is származhatnak.
Összegzésként tehát azt gondolom, azt gondoljuk, ez a törvénytervezet mindenképpen csak egy átmeneti szabályozásnak fogható fel. Meg kell hogy legyen a kormányban, s elsõsorban a kormánypártokban az az akarat, hogy a közalkalmazotti törvénynek nem kis hiányosságaival szembenézzenek, és megpróbálják azokat a merev szabályozási rendszereket, amelyek most a közalkalmazotti törvényben azért benne vannak, olyan formában oldani, hogy egyfajta biztonságot, de egyfajta dinamizmust is bevigyenek a törvénybe. Mert úgy gondolom, hogy végül is a közalkalmazottak finanszírozása mindenképpen a feladatellátásokhoz, a feladatelvégzéshez köthetõ, nem pedig intézményekhez, épületekhez. Ez nyilván nem könnyû, és adott esetben fájdalmas is lehet, de azt gondolom, hogy ezzel a problémával mindenképpen szembe kell nézni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)