HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Szólhatnék ehhez a törvényjavaslathoz, illetve országgyûlési határozathoz úgy is, mint a külügyi bizottság tagja vagy mint az emberi jogi bizottság tagja, azonban mégis úgy szólok ehhez, mint ennek a megállapodásnak az egyik érintettje, annak a Magyarországon élõ 90 ezer horvátnak az egyike, akit valójában érint ez az egyezmény.
Azért is kértem szót, mert magát ezt az egyezményt egy rendkívül jelentõs és fontos egyezménynek tartom, több ok miatt is. Lássuk csak röviden, hogy mik ezek az okok!
Az egyik legfontosabb ok az, hogy az 1201-es ajánlás, az ENSZ, az EBEÉ és az Európa tanácsi dokumentumokban foglaltakat megpróbálja ez az egyezmény magáévá tenni - és nemcsak megpróbálja, hanem magáévá is teszi -, sõt jó néhány ponton meg is haladja azokat, ezáltal a kisebbségek számára biztosítja az identitás megõrzéséhez szükséges feltételeket. Magyarországon mindezt - mint köztudott - a kisebbségi önkormányzati modellben, Horvátországban pedig egy kulturális autonómiában mint szervezeti formában próbálják megvalósítani.
A második ok, ami miatt jelentõs és fontos ez az egyezmény - és nemcsak számunkra, hanem Horvátország számára is -, hogy Horvátország számára jószerivel mi vagyunk az egyetlen olyan szomszédos ország, amellyel nincsen semmiféle problémája, amellyel összeköt bennünket egy történelmi összetartozás - utalok itt akár Zrínyi Miklósra vagy Frangepánra, akik éppúgy voltak magyarok, mint horvátok.
Magyarországon - mint már a bevezetõmben említettem - 90 ezer horvát él, akiknek nagy részérõl az mondható el - és én is ilyennek vallom magam -, hogy kettõs kötõdésû; azt szoktuk mondani, hogy mi nem félig magyarok és félig horvátok vagyunk, hanem teljes egészében magyarok és teljes egészében horvátok.
Ez az egyezmény lehetõvé teszi ennek a kettõs identitásnak a vallását, és lehetõvé teszi azt, hogy a kisebbségi lét tulajdonképpen az élet minden területén kiteljesüljön.
Különösen fontosnak tartom ennek az egyezménynek a 2. cikkelyét, amely részletesen és hosszasan foglalkozik az iskola- és az oktatásüggyel, a kultúrával. Itt jegyzem meg, hogy az egyezményben foglaltaknak eleget téve, még az idei esztendõben - a magyar kormány pozitív hozzáállása folytán - az Örs vezér terén átadásra kerül egy modern, minden igényt kielégítõ horvát általános iskola és gimnázium. Csak remélni tudjuk, hogy Zágrábban, Eszéken, illetve azokon a helyeken, ahol a horvátországi magyarságnak szüksége van ilyen jellegû iskolákra, ezek az intézmények ott is minél hamarabb létrejönnek és megvalósulnak. Bár azt valamennyien tudjuk, hogy Horvátország háború után van, tehát anyagi javak híján is, de mindenesetre azok a jelek, amelyeket eddig tapasztaltunk Horvátország hozzáállásában a magyar kisebbséget illetõen, mindenféleképpen biztatóak.
Nagyon fontos dolog még - ami az egyezményben benne van - a nyelvhasználat joga és lehetõsége. Azt hiszem, mindig, amikor kisebbségi dolgokról beszélünk, akkor az iskolaügy mellett talán ez ez az egyik legfontosabb kulcskérdés. Ez az egyezmény tartalmazza azt, hogy a regionális nyelvek chartájában foglaltakat megpróbálja felvállalni. Mint köztudott - már a múltkor, a szlovén egyezmény kapcsán is elmondtam -, Magyarország aláírta a kisebbségi nyelvek chartáját. Államtitkár úrtól most ismételten csak azt kérem, hogy a horvát fél felé jelezzék: õk is minél elõbb írják alá ezt a regionális chartát, hogy Magyarországon és minden országban, amely eddig aláírta, életbe léphessen.
Ugyanebben az 5. cikkelyben, ahol a nyelvhasználatról van szó, nos, szó van arról is, hogy a tévéadásokat támogatni kell, mármint az anyaországi rádió és tévé mûsorainak a foghatóságát. Azt hiszem, hogy ezen a téren lehetne tenni, persze, tudom, hogy ez nem a kormány kompetenciája, hanem a közszolgálati televízióé. Bízom benne, hogy a közszolgálati televízióban - legalábbis ami a kisebbségi mûsorukat illeti, és itt nemcsak a horvátokra gondolok, hanem a többi kisebbségre is - valamiféle elmozdulás lesz, mert a jelenlegi helyzet õszintén szólva tarthatatlan.
A hatodik fontos dolog - és nem kevésbé fontos, mint a többi - a gazdasági együttmûködés. Erre nem térek ki, mert azt hiszem, ez nem elsõsorban kisebbség-specifikus, viszont ide, a gazdasági együttmûködéshez tartozhat az új határátkelõk létesítése - ahogy tudom, ebben az ügyben a két minisztérium között folyamatos tárgyalások vannak -, ide tartozhat a Rijekától kiinduló autópálya ügye, de ezekrõl már más törvények kapcsán hallottunk, nem akarom ezzel különösebben húzni az idõt.
Végezetül, összefoglalva: én is azt javaslom képviselõtársaimnak, mint a másik két bizottság, hogy egyhangú szavazatunkkal támogassuk ennek az egyezménynek a megerõsítését. Ez ugyanis egyrészt példamutató lehet más relációkban is a bilaterális kapcsolatokat és a szerzõdéskötéseket illetõen, másrészt meghaladja a nemzetközi normákat a kisebbségek érdekében és nem a reciprocitás elvén alapszik. A harmadik pedig - ami talán a legfontosabb -, hogy az aktív kisebbségvédelem elvére épül, ami garantálja a magyarok és a horvátok közötti megértést és az egyéni boldogulás lehetõségét.
Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)